zsidók

A történelmi Magyarország területéből a Csehszlovák Köztársasághoz csatolt részeken az 1910-es népszámlálás szerint 1 070 000 magyar élt. Ez a szám az 1930-as népszámlálás adatai szerint 720 ezerre esett vissza. A Szlovákia területén élő lakónépesség, tradicionális vallásosságának köszönhetően, néhány ezer főt leszámítva, szinte teljes egészében valamely egyház tagjának vallotta magát. A cseh országrész területén sokkal nagyobb szerepe volt a szekularizációnak és a két háború közti időszakban itt több mint 700 ezren – az ország lakosságának 7,2%-a – felekezeten kívülinek vallotta magát. Szlovákia felekezeti összetételében meghatározó volt a római és görög katolikusok aránya (77,4%) mellett az evangélikus (12,8%), református (4,8%) és az izraelita (4,5%) felekezet jelenléte.

Bővebben...  

Noha Dunaszerdahely a két világháború között is szinte teljes mértékben magyar nyelvű volt, az 1930-as népszámlálás alkalmával a város hét és félezer lakosának mégis csak alig több mint a fele (54%) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Ennek okát abban kell keresni, hogy a város a közép-európai zsidóság egyik fontos központja, valóságos „Kis Jeruzsálem” volt, ahol a lakosság közel felét az izraelita vallásúak tették ki. A dunaszerdahelyi zsidó hitközösség már a dualizmus korától az egyik legerősebb ortodox közösség volt a térségben. A város zsidó közösségében a társadalom minden rétege megtalálható volt. A kereskedők között a textil-, a gabona- és baromfikereskedők voltak legtöbben, akik között egyformán akadtak gazdagok és szegény, „házaló zsidók”. Szép számmal éltek a városban iparosok (fuvarozók, szabók, festők, suszterek, kóser mészárosok), értelmiségiek (orvosok, nyomdászok, ügyvédek, tanítók).

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye