színjátszás

Az 1918/19-ben bekövetkezett államfordulattal a Szlovákiába került magyarok művelődési lehetőségeiben alapvető változás állt be. Pozitívum volt, hogy a csehszlovák köztársaság széleskörű kulturális lehetőségeket biztosított polgárai számára, az állam támogatta a művelődést, könyvtárakat létesített. A másik oldalon viszont a magyar kulturális élet szempontjából merőben új helyzetet teremtett, hogy Dél-Szlovákia magyar településeit immár szinte átjárhatatlan államhatárok választották el a művelődés számára addig irányt szabó Budapesttől, az új államhatalom pedig szisztematikusan felszámolta a korábbi magyar kulturális intézményrendszert. Így a szlovenszkói magyar közművelődést Trianon után szinte a nulláról kellett kiépíteni.

Bővebben...  

A két háború közötti csehszlovákiai politikai viszonyok közepette a hatóságok nehezen engedélyezték országos jelentőségű magyar kulturális rendezvények megtartását. 1938 nyarán, a nemzetiségi statútum tárgyalásai miatt kiélezett helyzetben azonban már nem lehetett betiltani az ilyen eseményeket, aminek köszönhetően augusztus 13-15-én Léván addig nem tapasztalt külsőségek között rendezhetett a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) háromnapos szabadtéri játékokat, amelynek programján a Petőfi Sándor és Kacsóh Pongrác daljátékának, a János vitéznek a bemutatója szerepelt.

Bővebben...  

A szlovenszkói magyar kultúra különösen nehéz helyzetben volt a szórványmagyarság között, ahol a fennálló törvények már nem biztosították a magyar nyelvű művelődés lehetőségét. Ilyen helyzetbe került 1918 után az eperjesi magyarság is, ahol mely város – a Tarca parti Athén – ugyan Trianon előtt a felvidéki magyar művelődés egyik központja volt, ám ahol az 1930-as népszámlálás idején már csak a népesség 4,3%-a vallotta magát magyarnak. A lakosságnak azonban ettől sokkal nagyobb százaléka használta a magyar nyelvet, olvasott magyar sajtót, s igényelte a magyar kultúrát.

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye