prágai tavasz

A KB-utasításra elkészült 1968. márciusi CSEMADOK-állásfoglalás tehát egy korlátozott kisebbségi kulturális önigazgatási modell megvalósítását vázolta fel. Ennek jegyében kezdődtek el a Prága melletti Kolodejben május 27-én - a miniszterelnök-helyettessé kinevezett Gustáv Husák irányításával - azok a tárgyalások, amelyek egyrészt a cseh-szlovák föderáció megteremtését, másrészt a nemzetiségi alkotmánytörvény megalkotását tűzték ki célul. A magyar, ukrán és lengyel nemzetiségi szövetségek vezetőinek minden erőfeszítése ellenére sem sikerült elérnie azt, hogy a CSKP májusi akcióprogramjában is rendezőelvként szereplő önigazgatási elvet a nemzetiségek új alkotmányjogi helyzetének kialakításában is alkalmazzák. A nemzetiségi albizottság legbefolyásosabb szlovák tagjai elutasították azt a prágai pártvezetés által is támogatott javaslatot, hogy a nemzetiségi alkotmánytörvény alapja a nemzetiségi szövetségek által benyújtott tervezet legyen.
Ez az elképzelés a CSKP 1968 nyarán elkészült akcióprogramjának is részét alkotta. A prágai tavasz ígéretes reformküzdelmét rövid egy-két hónap alatt felszámolta a varsói szerződés öt tagállamának, köztük a kádéri Magyarországnak 1968. augusztus 21-i katonai intervenciója, illetve az azt követő átrendeződés, amelyet 1968 szeptemberétől a feltétlen Moszkva-barát Bilak-Jindra-Jakes-féle trió támogatását megszerezve maga Gustáv Husák irányított.
Az 1968 októberében a prágai nemzetgyűlés elé terjesztett föderációs és nemzetiségi törvényjavaslat sorsát is megpecsételte a katonai intervenció, illetve a visszarendeződés. Jóllehet a parlament által formálisan elfogadott és a távirati iroda által 1968. október 28-án közreadott 1968. évi 144. számú nemzetiségi törvény első változatának szövegében továbbra is ott szerepelt a nemzetiségi önigazgatás mint a kérdés rendezésének alapelve, a hivatalos változatban erről azonban már szó sem esett. A föderációs és a nemzetiségi alkotmánytörvény politikai előkészítésével megbízott Gustáv Husák, az egyre erősebb támadásoknak kitett Dubcek akkor még nélkülözhetetlen beleegyezését bizonyára könnyedén megszerezve, a prágai ősz zavarosában egyszerűen kiiktatta a törvényből a nemzetiségi önigazgatásra utaló paragrafusokat, s egyszerű sajtóbeli helyesbítés útján a csehszlovákiai lapokban, köztük az Új Szóban is 1968. november 7-én egészen más szövegezésű törvényt tett közzé, amely a következő két évtizedben minden jogtiprás eltakarására alkalmas fügefalevélnek bizonyult.
Az 1969. január 1-jével életbelépett föderációs törvény értelmében létrejött Szlovák Köztársaság kormányában Dobos Lászlót tárca nélküli nemzetiségi miniszterré nevezték ki, majd február 14-én még a Nemzetiségi Tanács is megalakult a Szlovák Nemzeti Tanácson belül. Létrejött a szlovák kormányhivatal mellett a Nemzetiségi Titkárság is. Ugyanakkor a nemzetiségi egyenjogúsítás beígért törvényi biztosítékai már sohasem születhettek meg.

 

A CSKP élére 1968 januárjában megválasztott Alexander Dubcek, azt megelőzően a szlovák párt főtitkára volt: a nevével fémjelzett reformfolyamatban a párt és a közélet demokratizálása, a gazdasági reform beindítása mellett harmadikként feltétlenül a cseh-szlovák viszony és a nemzetiségi kérdés rendezését célzó erőfeszítéseket kell hangsúlyos elemként megemlítenünk.
A kisebbségi kérdésben a CSKP januári határozatai a kisebbségi jogok törvényi szabályozását, a kisebbségi szervezetek és az állami intézmények jobb együttműködését jelölték meg a legfontosabb feladatoknak. Ennek jegyében a két szlovákiai kisebbségi szervezetet, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségét és a Csemadokot egyaránt felszólították, hogy rövid időn belül dolgozzák ki elképzeléseiket.
A Lőrincz Gyula vezette Csemadok négy korábbi beadvány javaslatait is felhasználva 1968. március 14-én az Új Szó hasábjain közzé is tette javaslatát, amivel valójában egy hosszú és szenvedélyes nemzetiségi vita vette kezdetét Szlovákiában. A Csemadok-nyilatkozat a kommunista pár dubčeki vezetésének megújhodási politikáját maximális mértékben támogatva abból az alaptételből indult ki, hogy Csehszlovákiában két nemzet és több nemzetiség él: ”A nemzetiségi kérdés megoldása nem jelentheti csak a nemzetek egymáshoz való viszonyának megoldását, hanem a teljes egyenjogúság szellemében kell megoldani a nemzetiségek kérdését is” – szögezte le a szlovákiai magyar szervezet nyilatkozata.
A megoldás alapelveként Lőrinczék javasolták a két nemzeti tagköztársaság föderációjának létrehozását, illetve “ennek megfelelően rendezni a csehszlovákiai magyar és a többi nemzetiség államjogi helyzetét az önigazgatás elvei alapján”. Az önigazgatás elvét a nyilatkozat szerint csak abban az esetben lehet reális rendezési elvként elfogadni, ha egyrészt mindenki elfogadja, hogy “a nemzetiségek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szerves részét képezik”, ugyanakkor a “nemzetiségek nemcsak mint egyedek, egyenjogú polgárai hazánknak, hanem mint társadalmi csoportok is.” A nyilatkozat végső konklúziója annak kinyilvánítása volt, hogy a “nemzetek és a nemzetiségek egyenjogúak”.
A kollektív kisebbségi jogok és az önigazgatás elvének alapján a Csemadok-dokumentum arányos nemzetiségi részvételt követelt a politikai, közigazgatási, gazdasági és államhatalmi szervek munkájában. Ennek érdekében a Szlovák Nemzeti Tanácson, a prágai nemzetgyűlésen, valamint a kerületi nemzeti bizottságokon belül nemzetiségi bizottságot, a szlovák megbízotti hivatalon (azaz a szlovákiai kormányon) belül pedig önálló nemzetiségi tárca kialakítását sürgették a nyilatkozat készítői. A dokumentum az 1960. évi közigazgatási beosztás reformját is szorgalmazták, mert szerintük a nagyjárások “a nemzetek és nemzetiségek egységének elmélyítése helyett a nemzetiségi súrlódások alapjául szolgáltak”. A Csemadok-nyilatkozat kitért a jogfosztottság éveinek érvényben lévő jogszabályainak érvénytelenítésére, a szlovákiai magyar iskola- és művelődésügy megújításának feladataira is.
A szlovákiai magyar kulturális szervezet jól időzített és átgondolt politikai kezdeményezése felemás fogadtatásra talált: a nacionalista szlovák erők, mindenekelőtt a Matica slovenská és a dél-szlovákiai szlovákok képviselői részéről heves bírálatokat váltott ki, a pártvezetésen belül azonban kezdetben támogatásra talál a javaslatok többsége. A pártvezetés valószínűleg azt is méltányolta, hogy az ukrán szövetségtől eltérően a Csemadok nem vetette fel a magyar területi autonómia kérdését.

 
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye