nyári ifjúsági találkozók

Az 1950–1960-as évek fordulójára alapvetően kialakult a csehszlovákiai magyar művelődés és oktatás, szellemi-művészeti élet 1989-ig már nem sokban változó intézményi hálózata, szerkezete, s egyre inkább egyfajta erőteljes nyitottság- és minőségigény, érték- és önszemléletváltás, dichotomikus hagyomány- és jövőkeresés jelentkezésének lehettünk tanúi (hátterükben az 1956-os szovjet pártkongresszussal, az országos reformfolyamatokkal, az egymást követő, különböző indíttatású csehszlovák–magyar államközi szerződésekkel, miközben a cseh és a szlovák nyelvet elsajátító új nemzedék számára az e kultúrák általi tájékozódás is lehetővé vált). Példa mindezekre – más átfogó tudományos felmérések mellett – az a csehszlovákiai magyar értelmiség helyzetéről folyt két széles körű eszmecsere (1965, 1968), amelyek – a reálértelmiségnek is első ízben keresve helyet a csehszlovákiai magyar szellemi és közéletben – már bizonyos nemzeti kisebbségi tudományos fórumok igényét is felvetették. A Csemadok felerősödött társadalmi-politikai szerepvállalásával a kisebbségi önérdek-érvényesítés egyik legfontosabb fóruma lett. Az 1960-as évek újabb értelmiségi nemzedékváltásának műhelyei a prágai és a pozsonyi magyar egyetemisták kezdeményezte ifjúsági klubok, illetve 1965-től a Nyári Ifjúsági Találkozók voltak (a folyamat végén a kényszerűen rövid életű Magyar Ifjúsági Szövetséggel). Az 1965-ös csallóközi árvíz, valamint a szlovák nacionalizmus felerősödése a csehszlovákiai magyarság önreflexiós és önartikulációs folyamatait stimulálta. Némiképpen felértékelődött a nemzeti kisebbségi egyházak szerepe az anyanyelvi kultúra fenntartásában. 1968. augusztus 20-a sokkja, s a következő két évtized visszarendeződése a (cseh)szlovákiai magyarság történetének legmegrázóbb közösségi élményei és tapasztalatai közé tartozik, s a megváltozott politikai kurzushoz illesztett stratégiák és taktikák, magatartásformák kialakítását kívánta meg tőle.

 
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye