nemzetiszocializmus

A magyar kisebbség (az új terminus szerint "népcsoport") hivatlos képviselői – a rokon célok következményeképpen – őszinte örömmel üdvözölték a szlovák önállóságot, és azonnal fölajánlották közösségük részvételét az új állam építésében. Az Új Hírek című lap az első időszakban ugyanazokat az ellenségeket nevezte meg, mint amelyeket a III. Birodalom és Tiso Köztársasága: a kommunizmust, az arisztokratákat, a liberális kapitalizmust – sőt a zsidókat is. A második világháború utáni jogfosztottság éveiben viszont a baloldali magyar jogvédők és publicisták (Szalatnai Rezső, Peéry Rezső, Fábry Zoltán) következetesen azt állították, hogy a Szlovák Köztársaság egyetlen etnikuma, amely az "antifasizmus" kollektív hordozója lett, éppen a magyar volt. Az ellentmondás a diktatúra korszakaiban mindig létező lappangó történelemben rejlik. A rezsimmel való szóbeli azonosulás nem mindig őszinte; ez esetben sem volt az, bár a "pax Germanicá"-t a kor tanúi valószínűleg megváltoztathatatlannak tekintették, és az is igaz, hogy rettegtek a szovjet kommunizmus győzelmétől.
A magyarok már kezdetben szembekerültek a szervezett szlovákiai németekkel, illetve magával a Birodalommal. Esterházynak több félreérthetetlen nyilatkozata jelent meg arról, hogy a Magyar Párt nem alakul át nemzetiszocialista párttá, mert a kereszt, nem pedig a horogkereszt jegyében kíván működni. A magyarok nem alkalmazták üdvözlésnél a náci karlendítést, s nem vettek részt a zsidó tulajdon arizálásában (Szalatnaiék összesen tizenegy ettől eltérő esetrő tudtak). Az állam vezetői, a Hlinka Párt sajtója az állam ellenségei között többször is megnevezték a magyarokat, a Hlinka-gárda tagjai Pozsonyban gyakran letépték a magyarok melléről a pártjelvényt, s a fölheccelt tömeg is többször rendezett magyarellenes tüntetést. Atrocitásokra került sor Pozsonyban (1939 májusában), Késmárkon és Iglón (1941 novemberében). Az akcióknak egy ízben halálos áldozata is volt. "Az egész helyzet azt a látszatot kelti, mintha a szlovákok a németek beleegyezésével szítanák a magyarellenes indulatokat: és a szlovákok nyílván erre a beleegyezésre támaszkodva, könnyelműen borítják fel a békés szlovák–magyar kapcsolatok lehetőségeit” – írta Borsody István A szlovák--magyar kérdés alapvonalai című füzetében.
A magyarok a háború utáni memorandumaikban a szlovák nemzet iránti megbecsülésüket hangoztatták, továbbá azt, hogy a megmenekült zsidók 80%-a a magyaroknak köszönheti az életét (itt föltehetően a Magyarországra, Budapestre menekítettekre gondoltak elsősorban). A pozsonyi református gyülekezet pedig helyet adott a szintén ellenségnek tekintett csehtestvér egyház istentiszteleteinek.

 
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye