komárom

A magyar forradalom idején a csehszlovák pártállam különböző magyar munkaközösségekkel, szervezetekkel, intézményekkel mondatta el a magyarországi eseményekkel kapcsolatos, a forradalmat „ellenforradalomnak” minősítő és elítélő véleményét. A forradalom harmadik napján hasonló nyilatkozatot próbált aláíratni a komáromi magyar gimnázium diákjaival is. A dél-komáromi vasútállomás épületére épp aznap tűzték ki a nemzeti lobogót, ami azt jelezte, hogy a forradalmi erők kezére került a város. A csehszlovák katonák a Duna-híd melletti vámháznál tüzelőállásba állítottak egy ágyút, a parton pedig lövészárkokat és megfigyelőállásokat alakítottak ki.
A komáromi magyar gimnázium, vagy ahogy abban az időben nevezték: tizenegyéves középiskola aulájába ép aznap reggelre hívták össze az iskola diákjait és tanárait, akik között az igazgató kíséretében megjelent és a pódiumon helyet foglalt a tanfelügyelő és a kommunista pártbizottság küldötte. A tanfelügyelő az összehívottak előtt előadta, hogy Magyarországon ellenforradalmi bandák garázdálkodnak, gyilkolják az embereket és üzleteket fosztogatnak. A magyar nép azonban leszámol ezekkel a fasiszta gyilkosokkal, akik azt akarják, hogy Magyarország lépjen ki a Varsói Szerződésből, bontsa fel a Szovjetunióval kötött barátsági és együttműködési szerződést, s a szovjet csapatok vonuljanak ki Magyarországról. A szónoklat után felolvasta az előre elkészített nyilatkozatot, amelyben az állt, hogy a komáromi magyar tannyelvű iskola diákjai elítélik az ellenforradalmi bandák garázdálkodását Magyarországon, s követelik a fegyveres megsemmisítésüket. A tanfelügyelő közölte, hogy a nyilatkozatot elküldik Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a csehszlovák kormánynak és a prágai szovjet nagykövetségnek, s felszólította a jelenlévőket, hogy kézfelemeléssel szavazzák meg annak szövegét. Ekkor azonban váratlan dolog történt: egyetlen kéz sem emelkedett a magasba. Az aulában halotti csend uralkodott, mindenki mozdulatlanul ült a helyén. A tanfelügyelő még egyszer felszólította a diákokat a nyilatkozat megszavazására, majd miután ennek sem volt foganatja, fenyegetőzni kezdett: ha nem szavazzák meg a nyilatkozatot, nem tehetik le az érettségit és lőttek a továbbtanulásuknak is. Ezt követően azonban továbbra is hosszú néma csend honolt a teremben, amit az igazgató tört meg azzal, hogy felszólította a diákokat: vonuljanak vissza az osztályokba és folytatódjon a tanítás.
A komáromi diákok bátor helytállása az adott kor viszonyai között rendkívül súlyos következményekkel járhatott volna, a magyar kisebbség hűségét és a párt melletti kiállását hirdető hatalom érdekeinek azonban az felelt meg, hogy „megfeledkezzen” a gimnázium aulájában történtekről.

 

Az 1937-es év talán legnagyobb dél-szlovákiai kulturális eseménye a komáromi Jókai-szobor alapkőletétele majd felavatása volt. Noha a Jókai Egyesület eredetileg már az 1910-es években szobrot kívánt állítani Jókainak, s össze is gyűjtötte rá a szükséges anyagiakat, az első világháború kitörése majd a történelmi Magyarország szétesése ezeket a terveket hosszú évekre irreálissá tették. 1936-ban azonban a Jókai Egyesület ismét gyűjtést hirdetett, s mivel a hatóságok is engedélyt adtak a szoborállításhoz, 1937. június 20-én sor kerülhetett a szobor alapkőletételére. Az alapkőletétel szenzációja az volt, hogy azon részt vett és magyar nyelvű beszédet mondott a Milan Hodža kormányfő is. S bár beszédétől sokan a magyar kisebbség felé tett engedmények bejelentését várták, ám a kormányfő inkább csak általánosságokat mondott a nemzetiségi kérdés igazságos rendezésértől, az, hogy magyarul szólalt fel kedvező visszhangra talált a szlovákiai magyarok között. A közadakozásból elkészült és Berecz Gyula helyi szobrászművész által megformázott szobor leleplezésére 1937. november 28-án került sor hatalmas tömeg előtt. 

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye