kisgazdák mnp

Szent-Ivány reálpolitikai kísérlete heves ellentéteket eredményedzett a merev ellenzékiséghez továbbra is ragaszkodó OKP és az MNP között. Az OKP nem csupán a nemzeti párt kormánytámogató irányvonalát támadta, de a MNP-n belüli „zsidó és liberális lobbit” és annak befolyását a Prágai Magyar Hírlapra. A heves sajtóvitával kísért ellentéteket csupán a Szent-Iványnak a kormánnyal folytatott tárgyalásainak befejezése után, s a budapesti kormánykörök erélyes beavatkozása nyomán sikerült mérsékelni, s 1927 közepétől ismét a két ellenzéki párt közeledése volt megfigyelhető. Ebben a belpolitikai fejlemények mellett a nemzetközi politikában bekövetkezett változások, így Rothermere lordnak az angol Daily Mail c. lapban 1927. június 21-én Magyarország helye a nap alatt címmel közretett írása, s az írás nyomán kibontakozott kampány és vita is közrejátszott. A trianoni határok etnikai elvű revízióját felvető írás és az 1927. áprilisában Bethlen István és Benito Mussolini között megkötött baráti szerződés ugyanis új, aktív korszakot nyitott Magyarország külpolitikájában, amelyet az addigiaknál nyíltabb revíziós politika jellemzett. Ez pedig az ellenzéki magyar pártok addiginál hatékonyabb együttműködését is feltételezte.

Bővebben...  

Csehszlovák Köztársaság belső viszonyainak konszolidálása, a húszas évek elején meginduló gazdasági fellendülés és a kormányzat részéről a kisebbségek felé tett kisebb engedmények fokozatosan aláásták a kizárólag a sérelmi politikán alapuló politikai magatartást jogosultságát. Ezt a magyar ellenzéki pártok sem hagyhatták figyelmen kívül, annál is inkább, mivel a szlovákiai magyarok a megfelelő politikai és gazdasági pozíciók hiányában nem részesedtek a gazdasági fellendülés eredményeiből, s egyre inkább hátránya kerültek a többségi társadalommal szemben. Ez a tény motiválta a Magyar Nemzeti Pártnak az 1926 elejétől 1927 nyaráig tartó ún. reálpolitikai kísérletét, amelyet ha csupán hallgatólagosan is, de budapesti kormánykörökben is támogattak. Szent-Iványi tulajdonképpen a szudétanémet pártok egy része által folytatott politikát kívánta másolni, amely lényege abban állt, hogy ugyan együttműködtek a kormányzattal, de közben nem mondtak le az önrendelkezés elvéről. Fő céljuk pedig az volt, hogy a csehszlovák álam centralista, nemzetállami modelljét a nemzeti kisebbségek számára elfogadhatóbb szerkezettel váltsák fel. 

Bővebben...  

A harmincas évek elején elsősorban a Sarló mozgalom egyre nagyobb térnyerésének hatására és külföldi példáktól inspirálva az ellenzéki magyar pártok is felismerték, hogy nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az ifjúsággal való kapcsolattartásra. Különösen a Magyar Nemzeti Párton belül erősödött meg ez a szándék, ahol a Jaross Andor által fémjelzett új vezetés a fiatalság megszervezését is feladatául tűzte ki. Ennek jeleként 1932-ben ifjúsági nagygyűlések és találkozók egész sorát szervezték meg, 1933 tavaszán pedig bejelentették, hogy Fiatal Magyarok Munkacsoportja (FMM) néven létrehozzák a párt ifjúsági tagozatát. A Fiatal Magyarok Munkacsoportjába a párt 21 és 40 év közötti tagjai léphettek be, s elsősorban a falusi paraszti rétegek és a városi munkásság köréből igyekeztek a tagságot toborozni. Az FMM tagjai nyilvános szereplések alkalmával magyar jellegű nyakkendőt viseltek, s előírás szerint a Jobb jövőt! és az Adjon Isten! szavakkal köszöntötték egymást. A nyilvános rendezvényeken rendezett zárt sorokban felvonuló fiatalok egyik feladata éppen a nyilvános rendezvények nyugalmának biztosítása volt, így a párton belül bizonyos rendfenntartó szerepet is szántak nekik. 1933 nyarán Dél-Szlovákia különböző vidékein egymás után jöttek létre a Fiatal Magyarok Munkacsoportjainak helyi szervezetei. A hatóságok azonban a félkatonai szerveződésnek minősítették a FMM-et, működését pedig ellentétesnek ítélték a fennálló törvényekkel. Ennek következtében a Tartományi Hivatal 1933. július 10-én kiadott rendeletében betiltotta a szervezet működését, helyi szervezeteit pedig feloszlatta. Sőt a szervezet néhány vezetője ellen bűnvádi eljárást is indítottak. Noha a MNP élesen tiltakozott mindezek ellen, a Tartományi Hivatal döntését nem tudták megváltoztatni, így a Fiatal Magyarok Munkacsoportja rövid fennállás után befejezte működését.

 

Az 1920-ban lezajlott első parlamenti választásokat követő időszakban alakult ki a szlovákiai magyar pártstruktúra, s ekkor formálódtak ki a magyar pártok közötti együttműködés keretei is. Az ellenzéki magyar pártok a kezdetektől fogva erősen kötődtek az anyaországhoz: a pártok működéséhez szükséges anyagi eszközök jelentős részét (különböző csatornákon így a Rákóczi Szövetségen, illetve a Társadalmi Egyesületek Szövetségén keresztül) a budapesti kormányzat folyósította, de a pártpolitikát illető legfontosabb döntésekben, illetve a személyi kérdésekben is a „legfőbb tényező” – Bethlen István magyar miniszterelnök mondta ki a végső szót.

Bővebben...  

Az 1930-as évek első felében nagyarányú generációváltás ment végbe a csehszlovák politikai életben, amely a szlovákiai magyar pártokat sem kerülte el. Az OKP és az MNP élén bekövetkezett személycseréket leginkább az tette szükségessé, hogy a pártoknak reagálniuk kellett a gazdasági váláság következtében beálló szociális problémákra, s a szlovákiai magyar fiatalság igényeire is.

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye