jaross andor

A harmincas évek elején elsősorban a Sarló mozgalom egyre nagyobb térnyerésének hatására és külföldi példáktól inspirálva az ellenzéki magyar pártok is felismerték, hogy nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az ifjúsággal való kapcsolattartásra. Különösen a Magyar Nemzeti Párton belül erősödött meg ez a szándék, ahol a Jaross Andor által fémjelzett új vezetés a fiatalság megszervezését is feladatául tűzte ki. Ennek jeleként 1932-ben ifjúsági nagygyűlések és találkozók egész sorát szervezték meg, 1933 tavaszán pedig bejelentették, hogy Fiatal Magyarok Munkacsoportja (FMM) néven létrehozzák a párt ifjúsági tagozatát. A Fiatal Magyarok Munkacsoportjába a párt 21 és 40 év közötti tagjai léphettek be, s elsősorban a falusi paraszti rétegek és a városi munkásság köréből igyekeztek a tagságot toborozni. Az FMM tagjai nyilvános szereplések alkalmával magyar jellegű nyakkendőt viseltek, s előírás szerint a Jobb jövőt! és az Adjon Isten! szavakkal köszöntötték egymást. A nyilvános rendezvényeken rendezett zárt sorokban felvonuló fiatalok egyik feladata éppen a nyilvános rendezvények nyugalmának biztosítása volt, így a párton belül bizonyos rendfenntartó szerepet is szántak nekik. 1933 nyarán Dél-Szlovákia különböző vidékein egymás után jöttek létre a Fiatal Magyarok Munkacsoportjainak helyi szervezetei. A hatóságok azonban a félkatonai szerveződésnek minősítették a FMM-et, működését pedig ellentétesnek ítélték a fennálló törvényekkel. Ennek következtében a Tartományi Hivatal 1933. július 10-én kiadott rendeletében betiltotta a szervezet működését, helyi szervezeteit pedig feloszlatta. Sőt a szervezet néhány vezetője ellen bűnvádi eljárást is indítottak. Noha a MNP élesen tiltakozott mindezek ellen, a Tartományi Hivatal döntését nem tudták megváltoztatni, így a Fiatal Magyarok Munkacsoportja rövid fennállás után befejezte működését.

 

A visszacsatolt területeken működő Egyesült Magyar Pártban a magyarországi reformerők erős potenciális szövetségest láttak, de hamarosan kiderült, hogy Budapesten a politikai diskurzusban a jogegyenlőség és a szociális igazság elve szembekerül egymással. A párt 1939. januári érsekújvári kongresszusán elfogadott program (megjelent a Felvidéki Magyar Hírlap január 22-i számában) egyszerre foglalt magában néhány fontos demokratikus és szociális követelést, és a szélsőjobboldali radikalizmus néhány programpontját. Szerepel benne az általános, egyenlő, nőkre is kiterjedő titkos választójog az írni-olvasni tudók számára, a radikális földreform, bürokráciaellenesség, a születési előjogok eltörlése, szociális biztosítások az iparban és a kereskedelemben dolgozók számára, a munkások részesedése a vállalat jövedelméből, tandíjreform, a gyermekmunka korlátozása. Ezek természetesen az ország akkori állapotában nem voltak megvalósíthatók, illetve egy időben bevezethetők. A másik oldalon körülírva ott szerepelt a programban a szekularizáció igénye, a sajtó "nemzeti kézbe adása", illetve a zsidók korlátozása a művelődési, gazdasági és szociális életben, illetve az ezt célzó törvény megalkotása. A programon alighanem ott van a szélsőjobboldali forradalmat felülről irányító-kanalizáló Imrédy Béla miniszterelnök keze nyoma, illetve úgy tudjuk, hogy a programot egyeztették vele. A kormányzati szintre emelt jobboldali radikalizmus újabb lépése az egyébként a második zsidótörvény beterjesztésére készülő Imrédy részéről a Magyar Élet Mozgalom megszervezése; ebben Jaross Andor a helyettese lett.
Az Egyesült Magyar Párt prominenseinek reformszándékait azonban aligha lehet kétségbe vonni. Helyzetüket meghatározta, hogy a reformnak ha volt egyáltalán, csak a szélsőjobboldalról volt esélye. Csatlakozásukat Imrédy azzal is előkészítette, hogy nem takarékoskodott a nekik kiutalt címekkel és pozíciókkal.
A párt országgyűlési képviselőivel szemben Szüllő Géza maradt a reformkonzervativizmus egyetlen képviselője, illetve néhány mellette nyilatkozó, de inkognitóban maradó felvidéki konzervatív-liberális, vélhetően arisztokrata. Ez utóbbi érvelésmód fontos eleme volt, hogy Jarossnak nem kellett volna beleavatkoznia a belső politikai életbe, hanem a visszatért közösséget kellett volna képviselnie. Azért történt így, mert rabjául esett a szudétanémet programnak, a népi elvnek és a vezérelméletnek, s ezekkel szemben negligálta a magyar közjogot és az alkotmányos szellemet. Ezzel szemben a megmaradt konzervatívok továbbra is ragaszkodnak az alkotmányossághoz, a függetlenséghez és az önkormányzatiság eszményéhez. Amikor a radikalizálódó Jarossék Bethlen Istvánt is támadni kezdték a lapjukban, a Felvidéki Magyar Hírlapban, Esterházy János Bethlen és Szüllő mellett foglalt állást (és ezzel végképp megromlott Jarossal való kapcsolata).

 

Az 1930-as évek első felében nagyarányú generációváltás ment végbe a csehszlovák politikai életben, amely a szlovákiai magyar pártokat sem kerülte el. Az OKP és az MNP élén bekövetkezett személycseréket leginkább az tette szükségessé, hogy a pártoknak reagálniuk kellett a gazdasági váláság következtében beálló szociális problémákra, s a szlovákiai magyar fiatalság igényeire is.

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye