jócsik lajos

A nevezetes 1943-as szárszói találkozón Jócsik Lajos tartotta az egyik legfontosabb előadást A Közép-Duna-medence címmel. A főként a népi irányzat különböző csoportjaihoz tartozó hallgatóság figyelmét a közgazdasági problémákra igyekezett irányítani, amelyek közül a népiek korábban csak a mezőgazdaságiakkal foglalkoztak, pedig azok értelmezhetetlenek az ipari termelőtevékenység ismerete nélkül. Sőt, Jócsik szerint a magyarság szempontjából csak az minősül érvényes munkának, amely számol a magyar közgazdaság és társadalom másik felével, az iparral, a munkássággal és a várossal. Az eszmefuttatás szerint a Duna középső medencéjét folyamatosan fenyegette egy északnyugati és egy délkeleti erőközpont; ebben az erőtérben a magyarság folyamatosan védekezni kényszerült. A török idők befejeztéig a délkeleti (a török) és az északnyugati (osztrák) ellenerő valamiféle egyensúlyban tartotta egymást, a Habsburg-korszakot viszont Jócsik folyamatos kizsákmányolásként fogja föl, amelyen belül az ipari kezdeményeket is visszafejlesztették. Ekkor a teljes leépüléstől az agrártermelés mentette meg az országot. Az ekkor történt betelepítések az osztrák imperializmus érdekeit szolgálták, ha maguk a betelepítettek ezért nem felelősek is; egyébként e nemzetiségi ékeket az őslakosság elmagyarosította. A kiegyezés formális sikere ellenére Ausztria Magyarországot a dualizmus idején is gyarmati sorban tartotta. 1918 után a Duna-medence a francia–angol érdekszféra része lett. S bár a medencét kis államokra tördelték szét, a gazdasági kapcsolatrendszer megmaradt: "Az utódállamok és Magyarország politikai ellenfelekként éltek egymás mellett, ugyanakkor közgazdasági létük elképzelhetetlen volt egymás nélkül." A Jócsik-előadás írásos változatának adatsorai egyazon fejlődési irányt bizonyítanak: a "medenceország" széttagolt részei között nem szűnt meg az összetartás igénye, a peremrészek is a központ felé orientálódnak. A politikai ellentétek nem változtatnak tehát a korábbi gazdasági kapcsolatokon. 1933-tól új korszak kezdődött. Az utódállamok a franciák szövetségesei voltak, de a legtöbb gazdasági kapcsolatuk mégis Németországgal volt, azt szolgálták és "belőle éltek". A náci hatalomátvétel után az új német hitelpolitika, a pénzforgalom kiküszöbölése nem működött a külkereskedelemben, ez Németországot keleti befolyásának növelésére késztette, ez magyarázza a nemzetiszocialista ideológiának a térségre való ráerőltetését. Amikor a Birodalom "felélte nyersanyagtartalékait", "Németország gazdasági rendjének belső feszítő erejétől és megfelelő ideológiától hajtva, a legkisebb ellenállás irányában megrepedt, s elöntötte Európa ama részét, amelyet a németek ma megszállva tartanak". Ami ezután következett, azt Jócsik már nyíltan gyarmatosításnak nevezi. Maga az előadás a gazdasági egység visszaállítására irányuló logikus okfejtés.

 
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye