ipar

A volt felső-magyarországi területeket a történelmi Magyarországon belül, az alacsonyabb fokú iparosodási szint mellett túlnyomórészt az agrártermelés jellemezte. A 19. század végi és 20. század kezdeti, nem utolsósorban az állami szerepvállalással kibontakozó magyarországi iparosítási hullám, amely a modern ipari társadalom alapjait rakta le, a felföldi régióban (is) fontos eredményeket hozott. A magyar állam nemzeti ipartámogató politikája, a dotációk és adókedvezmények, a különböző jellegű szubvenciók és állami megrendelések jótékony hatást értek el a későbbi szlovákiai területeken, mindenekelőtt azzal a céllal, hogy a külföldi tőkét és befektetőket ebbe a nyersanyaglelőhelyekben (vasérc, magnezit, fa) gazdag régióba csábítsák. 

Bővebben...  

Noha a Monarchia időszakában a magyarság társadalomszerkezeti jellemzői kedvezőbbek voltak, mint a nemzetiségeké, a Csehszlovákiába került magyarok mégis rosszabb pozíciókat örököltek, mint a csehek, szlovákok vagy a csehszlovákiai németek. 

A szlovákiai magyarok szociális szerkezetét alapvetően meghatározta az, hogy a magyarok döntő többsége falusias jellegű településen élt, míg az 5 ezer főnél nagyobb településeken (városokban) élő magyarok aránya csupán 18% volt. A szorosabban vett magyar nyelvterületen csupán Komárom, Érsekújvár és Losonc számítottak közepes nagyságú városnak, de a 10 ezer fő alatti ún. kisvárosból sem volt sok (pl. Léva, Rimaszombat, Rozsnyó). Nagyvárosi jelleggel csupán a magyar nyelvterület peremén elhelyezkedő Pozsony és Kassa bírt, ám ezekben a magyar népesség kisebbségben volt.

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye