határrevízió

Csehszlovákia Kommunista Pártja az 1938 május-júniusi községi választásokon elszenvedett „veresége” ellenére még az első köztársaság végnapjaiban is jelentős pozíciókkal rendelkezett a szlovákiai magyar lakosság körében. Ezt annak köszönhette, hogy miközben erőteljes szociális retorikával rendelkezett, továbbra is kiállt a magyar kisebbség jogai mellett. A párt képviselői és szenátori klubja nevében a kormánynak a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatban 1938. április 15-én beterjesztett memoranduma a magyar földnélküliek számára történő földosztást, magyar nyelvű ügyintézést, szlovákiai magyar iskolatanács alakítását, a hivatali tisztségek betöltésénél pedig nemzetiségi kulcs alkalmazását követelte.

Bővebben...  

Mivel a Magyarország és Csehszlovákia közötti komáromi tárgyalások október 13-án megszakadtak, a közelgő határváltozást lényegében már mindenki kész tényként fogadta el. Ennek jeleként a prágai kormány utasítására október közepén megkezdődött a dél-szlovákiai állami hivatalok, gyárak, élelmiszertartalékok fokozatos evakuációja. A Komáromban megszakadt egyeztetések pedig a két ország között diplomáciai jegyzékváltások útján folytak tovább, amelynek eredményeként október végére lényegében megegyezés született a magyar többségű területek Magyarországhoz való visszacsatolásáról. Nem tudott azonban a két ország megegyezni a nyelvhatáron fekvő nagyvárosok (Pozsony, Nyitra, Kassa, Ungvár, Munkács) hovatartozásáról, így az új határok megállapítására nemzetközi döntőbíróságot kértek fel. 

Bővebben...  

Miközben a müncheni egyezmény utáni napokban a magyarországi közvélemény egyre türelmetlenebbül várta a Felvidék visszacsatolását, a hadseregben egyre nagyobb teret kaptak a szélsőséges eszmék, köztük a nyilasok képviselői, akik Csehszlovákia azonnali megtámadását követelték. Nem csoda, hogy megszaporodtak a szlovák-magyar határincidensek, amelyek közül a legjelentősebbre 1938. október 5-én a feledi járásba tartozó Kacagópusztánál került sor. Az összecsapás elindítója a magyarországi hangonyi határbiztosító század parancsnoka, Felcsiki Gábor százados volt, aki – felsőbb parancs nélkül – elhatározta, hogy katonáival elfoglalja a határ szlovákiai oldalán lévő cseh-szlovák telepesfalvakat, s ezzel ő lesz az, aki elkezdi a „Felvidék visszafoglalását.”

Bővebben...  

A müncheni döntés értelmében Csehszlovákiának tárgyalásokat kellett kezdenie Magyarországgal a magyar kisebbség helyzetéről. A Münchent követő csehszlovákiai belpolitikai válság és Szlovákia autonómiájának október hatodikai kihirdetése miatt azonban a tárgyalások csak október 9-én kezdődtek meg Komáromban. A Kánya Kálmán és Teleki Pál vezette magyar küldöttség az 1910-es népszámlálás alapján magyar többségnek minősülő területek visszaadását követelte Csehszlovákiától. Az autonóm szlovák kormány elnöke, Tiso által vezetett csehszlovák küldöttség viszont kezdetben csak a magyar lakta területek autonómiájáról, később pedig csak a magyarok által lakott területek egy részének a visszaadásáról volt hajlandó tárgyalni. Így a közvetlen tárgyalások október 13-án megszakadtak.

Bővebben...  

A müncheni egyezmény eredménye és a készülő csehszlovák-magyar tárgyalások híre a dél-szlovákiai magyar területek közeli visszacsatolásának a reményét ébresztette a szlovákiai magyarok többségében. A komáromi tárgyalásokat megelőző napokban a Csallóközben is felgyorsultak az események. Október 3-án Somorja lakossága magyar zászlókat rakott ki a lakóházakra és a templomok épületére, majd kokárdát kitűzve a járási hivatal előtti térre vonult. Ennek híre a közeli falvakba is eljutott, ahonnan szintén Somorjára indultak az emberek, s ott többek között az elkobzott rádiókészülékeket követelte vissza, majd a himnuszt énekelte, Magyarországot és Horthy Miklóst éltette.

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye