gazdaság

A kisebbségi magyar gazdasági érdekvédelem intézményesített elemeit a szövetkezeti mozgalomban, a bankügyben, az ipari-kereskedelmi életben és a mezőgazdasági érdekszervezetek terén már korán, mindjárt a hatalomváltás utáni első években megtalálhatjuk. Közös jellemzőjük, hogy 1918 előtti mintákra támaszkodtak, amelyeket a nemzetállami felszámoló törekvésekkel szemben, az ellenzéki magyar polgári pártok nem csekély támogatásával, megpróbáltak átmenteni, ugyanakkor az új gazdaságpolitkai környezethez alkalmazkodtak és abba integrálódtak. A magyar közösség alsóbb szintű szervezetépítést tudott megvalósítani, mert az állami, többségi irányítású gazdaságszabályozás felsőbb szintjeiről és a kormányzati hivatalokból, kartellekből, szakszervezetekből, kamarákból, országos illetékességű szakigazgatási struktúrákból hiányzott a magyarság képviselete. Az érdekvédelem területeivé az egyes foglalkozási rétegeknek a munkamegosztás következtében létrejött, kisebb-nagyobb autonómiával bíró közösségi formái váltak. Ezek közé sorolhatók például a vidéki gazdakörök vagy az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt által szervezett iparos, földműves, munkás és alkalmazotti szakosztályok, szövetségek.

Bővebben...  

A magyar kisebbség számára 1931-től, a szlovák régiófejlesztési politika, eddig kellőképpen nem vizsgált, számos pozitív eredményt hozott. A három szlovákiai nemzetgazdasági megyébe (nyugat-, közép- és kelet-szlovákiai megye) besorolt magyarlakta tájegységek bekapcsolódhattak a szlovákiai modernizációs folyamatokba, amelyek a települési infrastruktúrát, az emberek életminőségének javítását, a gazdaság működési feltételeinek biztosítását és a kultúrtáj hasznosítását, átalakítását érintették.

Bővebben...  

Az újabb szlovák gazdaságtörténeti kutatások Szlovákia államfordulat utáni gazdasági problémáinak gyökerét a Monarchia egységes gazdaságának és munkaerőpiacának szétesésében, munkamegosztási rendszerének felbomlásában jelölik meg. A gazdasági dezintegráció következményei közé a térség piacainak és az ipari térnek az átrendeződését, a vámhatárokat, a nyersanyag- és félkészárukat előállító központok áthelyeződését, a közlekedési hálózat és a pénzügyi központok átértékelődését és a hadigazdálkodásról való átállás sokszor fájdalmas szociális feszültségeit sorolják. A felső-magyarországi régió és a magyarlakta területek gazdasági betagolódásának folyamata az erőteljes cseh, ill. a gyengébb szlovák gazdasági nacionalizmus térnyerésében valósult meg. 

Bővebben...  

A magyar kisebbségi gazdasági szervezetek hálózatát a tárgyalt korszakban változatosnak, de a csehszlovák gazdaság- és kisebbségpolitikai gyakorlat következtében és a kisebbségi anyagi és szellemi erőforrások szempontjából hiányosnak tekinthetjük.

A hatalomváltás után megkezdődött a magyarság kiszorítása a legfontosabb szakigazgatási struktúrákból, így a gyáriparosok szövetségéből, a kereskedelmi és iparkamarákból, az ipartársulatok fedőszervezetéből, a szövetkezeti központokból, valamint a mezőgazdasági tanácsból. A gazdaságirányítás és -szabályozás új országos szervezetei a szlovák nemzetépítés szolgálatában álltak, a kisebbségi magyar közösségépítés érdekében dolgozó képviselet és befolyás ezekben elhanyagolható volt vagy nem is létezett.

Bővebben...  

A nevezetes 1943-as szárszói találkozón Jócsik Lajos tartotta az egyik legfontosabb előadást A Közép-Duna-medence címmel. A főként a népi irányzat különböző csoportjaihoz tartozó hallgatóság figyelmét a közgazdasági problémákra igyekezett irányítani, amelyek közül a népiek korábban csak a mezőgazdaságiakkal foglalkoztak, pedig azok értelmezhetetlenek az ipari termelőtevékenység ismerete nélkül. Sőt, Jócsik szerint a magyarság szempontjából csak az minősül érvényes munkának, amely számol a magyar közgazdaság és társadalom másik felével, az iparral, a munkássággal és a várossal. Az eszmefuttatás szerint a Duna középső medencéjét folyamatosan fenyegette egy északnyugati és egy délkeleti erőközpont; ebben az erőtérben a magyarság folyamatosan védekezni kényszerült. A török idők befejeztéig a délkeleti (a török) és az északnyugati (osztrák) ellenerő valamiféle egyensúlyban tartotta egymást, a Habsburg-korszakot viszont Jócsik folyamatos kizsákmányolásként fogja föl, amelyen belül az ipari kezdeményeket is visszafejlesztették. Ekkor a teljes leépüléstől az agrártermelés mentette meg az országot. Az ekkor történt betelepítések az osztrák imperializmus érdekeit szolgálták, ha maguk a betelepítettek ezért nem felelősek is; egyébként e nemzetiségi ékeket az őslakosság elmagyarosította. A kiegyezés formális sikere ellenére Ausztria Magyarországot a dualizmus idején is gyarmati sorban tartotta. 1918 után a Duna-medence a francia–angol érdekszféra része lett. S bár a medencét kis államokra tördelték szét, a gazdasági kapcsolatrendszer megmaradt: "Az utódállamok és Magyarország politikai ellenfelekként éltek egymás mellett, ugyanakkor közgazdasági létük elképzelhetetlen volt egymás nélkül." A Jócsik-előadás írásos változatának adatsorai egyazon fejlődési irányt bizonyítanak: a "medenceország" széttagolt részei között nem szűnt meg az összetartás igénye, a peremrészek is a központ felé orientálódnak. A politikai ellentétek nem változtatnak tehát a korábbi gazdasági kapcsolatokon. 1933-tól új korszak kezdődött. Az utódállamok a franciák szövetségesei voltak, de a legtöbb gazdasági kapcsolatuk mégis Németországgal volt, azt szolgálták és "belőle éltek". A náci hatalomátvétel után az új német hitelpolitika, a pénzforgalom kiküszöbölése nem működött a külkereskedelemben, ez Németországot keleti befolyásának növelésére késztette, ez magyarázza a nemzetiszocialista ideológiának a térségre való ráerőltetését. Amikor a Birodalom "felélte nyersanyagtartalékait", "Németország gazdasági rendjének belső feszítő erejétől és megfelelő ideológiától hajtva, a legkisebb ellenállás irányában megrepedt, s elöntötte Európa ama részét, amelyet a németek ma megszállva tartanak". Ami ezután következett, azt Jócsik már nyíltan gyarmatosításnak nevezi. Maga az előadás a gazdasági egység visszaállítására irányuló logikus okfejtés.

 

A volt felső-magyarországi területeket a történelmi Magyarországon belül, az alacsonyabb fokú iparosodási szint mellett túlnyomórészt az agrártermelés jellemezte. A 19. század végi és 20. század kezdeti, nem utolsósorban az állami szerepvállalással kibontakozó magyarországi iparosítási hullám, amely a modern ipari társadalom alapjait rakta le, a felföldi régióban (is) fontos eredményeket hozott. A magyar állam nemzeti ipartámogató politikája, a dotációk és adókedvezmények, a különböző jellegű szubvenciók és állami megrendelések jótékony hatást értek el a későbbi szlovákiai területeken, mindenekelőtt azzal a céllal, hogy a külföldi tőkét és befektetőket ebbe a nyersanyaglelőhelyekben (vasérc, magnezit, fa) gazdag régióba csábítsák. 

Bővebben...  

A világgazdasági válság hatásai, így többek között a nemzetközi hitelkapcsolatok felbomlása, a termelés és a befektetések visszaesése, valamint a növekvő szociális ellentétek Csehszlovákiában is megmutatkoztak. Az egyes ipari ágazatok és a mezőgazdaság válsága visszavetette a termelékenységet, a fogyasztást és a befektetői kedvet. Katasztrofális helyzetbe került a hagyományos kiviteli kereskedelem, a munkanélküliség a népesség egyharmadát-egynegyedét sújtotta. Az okok közé a külföldi piacoktól való egyoldalú függés, a versenyképtelen ipari szerkezet, a beszűkült hazai piac, az autarkia és a konkurenciaképesség alacsony foka sorolható.

Bővebben...  

Az 1930-as években a gazdaságban az állami befektetések súlya és az állami szerepvállalás jelentősen megnövekedett. Ez élénkítően hatott az iparosodási folyamatra és bátorította a magánvállalkozásokat. Az állami intézmények nyomására főleg a könnyűiparban zajlott le a kötelező kartell- és szindikátusalapítás. Az előző időszakban válságba jutott üzemekben a termelés felújítását az állam nem támogatta. A gazdasági válság utáni vállalkozói tevékenység nemcsak a katonai megrendelések következtében, hanem az 1920-as évek szerkezetváltási folyamatainak pozitív hozadékaként is jelentkezett. A szlovákiai munkaerő olcsósága is vonzotta a befektetőket. 

Bővebben...  

A magyar kisebbségi gazdasági szervezetek hálózatát a tárgyalt korszakban változatosnak, de a csehszlovák gazdaság- és kisebbségpolitikai gyakorlat következtében és a kisebbségi anyagi és szellemi erőforrások szempontjából hiányosnak tekinthetjük.

A hatalomváltás után megkezdődött a magyarság kiszorítása a legfontosabb szakigazgatási struktúrákból, így a gyáriparosok szövetségéből, a kereskedelmi és iparkamarákból, az ipartársulatok fedőszervezetéből, a szövetkezeti központokból, valamint a mezőgazdasági tanácsból. A gazdaságirányítás és -szabályozás új országos szervezetei a szlovák nemzetépítés szolgálatában álltak, a kisebbségi magyar közösségépítés érdekében dolgozó képviselet és befolyás ezekben elhanyagolható volt vagy nem is létezett.

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye