falu

A Csehszlovákiában hosszúra nyúlt “ötvenes évek” kisebbségtörténeti rekonstrukciójának legizgalmasabb kérdéseit alighanem a szlovákiai magyar falvak átalakulásának folyamatában kereshetnénk. Valamirevaló szakmai előzmény, a szövetkezetesítés idején mindenütt megjelenő érdek-összecsapások, indulatok leltárbavétele, feltárása nélkül azonban reménytelen vállalkozás lenne ezekre a kérdésekre választ keresni. A földjét vesztő, s egy ideig még helyben maradó parasztság megzabolázásának, kordában tartásának, majd ingázó és városlakóvá válásának történeti leírása nélkül pedig nem lehet tiszta képünk mai gyötrő gondjaink okairól sem. A hatvanas években érett férfikorba jutó, népi indíttatású kisebbségi értelmiség csalódásait, kiábrándulásait, az apák-nagyapák nemzedékének máig visszhangzó, utólag kíméletlenül igaznak bizonyult vádjait előbb-utóbb szakszerűen fel kell dolgoznunk. Csak így lehetünk képesek szervesen beépíteni a közösségi emlékezetbe az “elsodort” szlovákiai magyar falu, a Duba Gyula és mások által leírt szlovákiai magyar “vajúdó parasztvilág” gazdag tapasztalati anyagát a szlovákiai magyarság önszerveződésének és túlélésének, a többségi népekkel való együttélésének fordulatos történelmében. Az ősi juss elvesztése, a faluközösségek, a nyelvi-felekezeti közösségek szétrombolása, elporladása, a hitehagyottá, sok ezer esetben kommunistává lett, falujától, eredeti közösségétől, nyelvétől, eredeti kultúrájától eltávolódó, első generációs városlakóvá, értelmiségivé lett fiatalság gyökértelenné válása – ilyen és ehhez hasonló jelenségek jelzik a szlovákiai magyar kisebbség közösségi élményanyagát az 1950-1960-as években. Mindeközben fokozatosan újra tudatos kisebbségi közösséggé szerveződött az 1945-48 közötti évek atomizálódott szlovákiai magyarsága.

 
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye