egyházpolitika

Az 1948. februári kommunista hatalomátvételt követően 1949-ben elfogadott egyházügyi törvények az egyházakat teljes egészében a pártállam ellenőrzése alá helyezték. Felügyeleti szervük a prágai Állami Egyházügyi Hivatal, ill. a pozsonyi Szlovák Egyházügyi Hivatal lett. Az egyházakat teljes egészében uralni akaró hatalom 1950-ben feloszlatta a szerzetesrendeket, a szerzeteseket internálótáborokba hurcolta, a görög katolikus egyházat szovjet mintára beolvasztotta a pravoszláv egyházba, az egyházi vezetők, püspökök jelentős részét börtönbe vetette, az egyházi intézményeket megszüntette, az iskolai hittanoktatást is megnehezítette vagy lehetetlenné tette.
A párt mindeközben legkeményebben a legnagyobb befolyással bíró, s ezért a rendszer első számú ellenségének kikiáltott római katolikus egyházzal szemben lépett fel. A Vatikán befolyásának ellensúlyozása céljából, az ún. rendszerhű papok részvételével létrehozta a katolikus egyházat hosszú időre megosztó Katolikus Békepapi Mozgalmat. A nyílt magyarellenes nacionalizmus az ötvenes évekre alábbhagyott ugyan, a háború utáni tapasztalatok és a kommunista diktatúra azonban a magyar katolikus papság két világháború közötti kisebbségvédő tevékenységének folytatását lehetetlenné tette. Annál is inkább, mivel 1949-ben letartóztatták és az ún. csehszlovákiai magyar Mindszenty-perben súlyos börtönbüntetésekre ítélték a jogfosztottság évei alatt a magyar kisebbség jogvédelmi harcát felvállaló katolikus magyar értelmiségieket, lelkészeket, az illegális Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség aktivistáit. A magyar papság így megfélemlítettsége miatt csak minimálisan kapcsolódott be a Szentszék által támogatott ún. földalatti egyház tevékenységébe is.
A magyar reformátusság helyzete az 1950-es évek elején rendeződött. Bár az egyház elkobzott vagyonát nem szolgáltatták vissza, az élén álló, szlovák Szervezőbizottság egyre inkább teret veszített. Az egyház szlovák vezetése és magyar tagsága közötti viszony rendezése céljából 1949-ben Komáromban létrehozták az Országos Református Lelkészegyesületet. 1950-ben végre megtarthatták a választásokat az egyház Alkotmányozó Zsinatába, amely 1951. évi pozsonyi alakuló ülésén elfogadta az egyház keretalkotmányát, a Zsinati Elnökségbe pedig a szlovák vezetők mellé magyar alelnököket választott.
Az 1952. évi lévai Zsinat azzal az indoklással, hogy az állami hatóság az egyházmegyék megnevezését „feudális maradványnak” tekinti, határozatot hozott azok átszervezéséről és az új állami közigazgatást reprezentáló kerületek szerinti átnevezéséről (pozsonyi, észak-nyitrai, dél-nyitrai, besztercebányai, nyugat-kassai, kelet-kassai, eperjesi egyházmegye). Az egyház második világháború utáni első püspökét 1953-ban választották meg Varga Imre rimaszombati lelkész személyében, aki tisztségét, többszöri újraválasztását követően, 1980-ban bekövetkezett haláláig betöltötte, s akit 1960-ban a csehszlovákiai protestáns Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökévé is megválasztottak.
Magyar nyelvű egyházi sajtótermék a kommunista rendszer bukásáig csupán egyetlenegy, az 1951-ben indult református Kálvinista Szemle című havilap jelenhetett meg. A több százezer magyar katolikus hívő számára több évtizeden keresztül nem engedélyezték magyar nyelvű lap kiadását. A magyar katolikus teológushallgatók képzését, szigorú kvótarendszer szerint a pozsonyi Római Katolikus Cirill és Metód Teológiai Kar, a reformátusokét – református lelkészképző hiányában – a csehtestvér egyház prágai Comenius Teológiai Kara biztosította.

 
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye