egyesült magyar párt

A visszacsatolt területeken működő Egyesült Magyar Pártban a magyarországi reformerők erős potenciális szövetségest láttak, de hamarosan kiderült, hogy Budapesten a politikai diskurzusban a jogegyenlőség és a szociális igazság elve szembekerül egymással. A párt 1939. januári érsekújvári kongresszusán elfogadott program (megjelent a Felvidéki Magyar Hírlap január 22-i számában) egyszerre foglalt magában néhány fontos demokratikus és szociális követelést, és a szélsőjobboldali radikalizmus néhány programpontját. Szerepel benne az általános, egyenlő, nőkre is kiterjedő titkos választójog az írni-olvasni tudók számára, a radikális földreform, bürokráciaellenesség, a születési előjogok eltörlése, szociális biztosítások az iparban és a kereskedelemben dolgozók számára, a munkások részesedése a vállalat jövedelméből, tandíjreform, a gyermekmunka korlátozása. Ezek természetesen az ország akkori állapotában nem voltak megvalósíthatók, illetve egy időben bevezethetők. A másik oldalon körülírva ott szerepelt a programban a szekularizáció igénye, a sajtó "nemzeti kézbe adása", illetve a zsidók korlátozása a művelődési, gazdasági és szociális életben, illetve az ezt célzó törvény megalkotása. A programon alighanem ott van a szélsőjobboldali forradalmat felülről irányító-kanalizáló Imrédy Béla miniszterelnök keze nyoma, illetve úgy tudjuk, hogy a programot egyeztették vele. A kormányzati szintre emelt jobboldali radikalizmus újabb lépése az egyébként a második zsidótörvény beterjesztésére készülő Imrédy részéről a Magyar Élet Mozgalom megszervezése; ebben Jaross Andor a helyettese lett.
Az Egyesült Magyar Párt prominenseinek reformszándékait azonban aligha lehet kétségbe vonni. Helyzetüket meghatározta, hogy a reformnak ha volt egyáltalán, csak a szélsőjobboldalról volt esélye. Csatlakozásukat Imrédy azzal is előkészítette, hogy nem takarékoskodott a nekik kiutalt címekkel és pozíciókkal.
A párt országgyűlési képviselőivel szemben Szüllő Géza maradt a reformkonzervativizmus egyetlen képviselője, illetve néhány mellette nyilatkozó, de inkognitóban maradó felvidéki konzervatív-liberális, vélhetően arisztokrata. Ez utóbbi érvelésmód fontos eleme volt, hogy Jarossnak nem kellett volna beleavatkoznia a belső politikai életbe, hanem a visszatért közösséget kellett volna képviselnie. Azért történt így, mert rabjául esett a szudétanémet programnak, a népi elvnek és a vezérelméletnek, s ezekkel szemben negligálta a magyar közjogot és az alkotmányos szellemet. Ezzel szemben a megmaradt konzervatívok továbbra is ragaszkodnak az alkotmányossághoz, a függetlenséghez és az önkormányzatiság eszményéhez. Amikor a radikalizálódó Jarossék Bethlen Istvánt is támadni kezdték a lapjukban, a Felvidéki Magyar Hírlapban, Esterházy János Bethlen és Szüllő mellett foglalt állást (és ezzel végképp megromlott Jarossal való kapcsolata).

 

A harmincas évek szlovákiai magyar politikájának legfontosabb eseményét az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt 1936-os egyesülése jelentette. A pártegyesülés – amelyet a nemzetközi és a csehszlovák politikában bekövetkezett változások tettek aktuálissá – szószólói ezúttal is a MNP köreiből kerültek ki. Céljuk elérése érdekében 1936. január 10-én a két párt egyesítésére tett felhívást közöltek le a Prágai Magyar Hírlapban. A pártegység témája így a szélesebb nyilvánosság elé került, s a közvélemény valamint a budapesti kormányzat nyomása alatt végül az OKP is feladta elutasító álláspontját. 

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye