beneš dekrétumok

A szlovákiai magyarság munkaerő-toborzásnak nevezett csehországi széttelepítését a csehországi munkaerőhiányra és a közmunkáról rendelkező 88. sz. Beneš-dekrétumra hivatkozva hajtották végre. Valójában azonban azért került rá sor, hogy a lakosságcserétől vonakodó Magyarországot a magyar lakosság országon belüli széttelepítésével rákényszerítsék a lakosságcsere elfogadására és végrehajtására, valamint hogy a telepítésekkel megváltoztassák a magyar jellegű déli országrészek etnikai összetételét. A deportálások első hullámára 1945. október 25-e és december 4-e között került sor, amikor csehszlovák adatok szerint 9247 közmunkára kijelölt szlovákiai magyar férfit szállítottak erőszakkal a cseh országrészekbe. Az ekkor deportáltak túlnyomó többsége azonban az év végén, a karácsony közeledtével visszaszökött szülőföldjére. A deportálások második, az 1945. évinél jóval nagyobb méretű hulláma 1946. november 15-én kezdődött. A karhatalmi erők igénybevételével és a háborús időkre emlékeztető embertelen módon végrehajtott „toborzás” 1947. február 22-ig tartott. Ennek során a hivatalos kimutatások szerint 17 dél-szlovákiai járásból, elsősorban a délnyugat-szlovákiai és a gömöri járásokból 41 666 magyart (9610 családot), köztük nőket, gyermekeket és öregeket szállítottak fűtetlen tehervagonokba zárva Cseh- és Morvaországba. A deportáltak 6602 lakóházat és 14 149 katasztrális hold földet hagytak hátra Szlovákiában. Hátrahagyott vagyonukat a hatóságok lefoglalták, majd 1948 tavaszán és nyarán elkobozták és szlovák telepeseknek, ún. bizalmiaknak juttatták. Az erőszakkal elhurcoltakon kívül további 2489 személy (2154 család) állítólag önként költözött át a cseh országrészekbe, 1946—47 telén tehát összesen 44 155 magyar (11 764 család) került át Szlovákiából Cseh- és Morvaországba. Különböző magyar becslések ugyanakkor ennél jóval magasabbra, 60 és 100 ezer közöttire teszik a cseh országrészekbe hurcolt magyarok számát. A deportáltak túlnyomó többségét a korabeli dokumentumok tanúsága szerint nem a szudétanémet határvidékre, hanem Cseh- és Morvaország központi területeire szállították.

 

A II. világháború végén felújított Csehszlovákia a német és magyar kisebbség kollektív háborús bűnössége ürügyén célul tűzte ki e két kisebbség kitelepítését és az ország cseh-szlovák nemzetállammá alakítását. A nem szláv kisebbségek kitelepítésének gondolatát az Edvard Beneš által vezetett londoni csehszlovák emigráns körök fogalmazták meg, a beneši elképzeléseket azonban már 1944 folyamán átvette a Klement Gottwald vezette moszkvai kommunista emigráció, majd a hazai szlovák ellenállás is. A németek és magyarok kitelepítésének előkészítésével párhuzamosan kezdetét vette a német- és magyarellenes jogalkotás is. Az első jogfosztó rendelkezések már az 1944 augusztusában kitört szlovák nemzeti felkelés idején megszülettek, amikor a felkelést irányító Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) rendeleteket hozott az Esterházy János vezette Magyar Párt feloszlatásáról, a magyar nyelvű oktatás és a magyar istentiszteletek korlátozásáról. A kisebbségellenes intézkedések alapdokumentumává és hivatkozási forrásává a háború utáni első csehszlovák kormány 1945. április 5-én Kassán elfogadott programja vált. Az ún. kassai kormányprogram VIII. fejezete a kollektív bűnösség elve alapján kilátásba helyezte a németek és magyarok megfosztását csehszlovák állampolgárságuktól, IX. fejezete felelősségre vonásukat és megbüntetésüket, X. és XI. fejezete vagyonuk lefoglalását és elkobzását, XV. fejezete pedig iskoláik bezárását. A kormányprogram közzétételét követően elnöki dekrétumok, nemzetgyűlési törvények és SZNT-rendeletek sokasága látott napvilágot, amelyek a német és magyar kisebbséget gyakorlatilag törvényen kívüli állapotba helyezték. A két legnagyobb horderejű Beneš-dekrétum az 1945. augusztus 2-án kelt 33. sz. alkotmánydekrétum volt, amely – az aktív antifasiszták kivételével – a teljes magyar és német lakosságot megfosztotta csehszlovák állampolgárságától, valamint az 1945. október 25-i 108. sz. dekrétum, amely a németek és magyarok vagyonának elkobzásáról rendelkeztek. Ezen kívül jogszabályok sora mondta ki többek között a magyarok mezőgazdasági vagyonának elkobzását, a magyar egyesületek feloszlatását, a magyar köz-, majd magánalkalmazottak elbocsátását állásukból, nyugdíjuk és szociális ellátmányuk megvonását, a magyarok kizárását az egyetemekről és főiskolákról, a nemzeti bizottságokból, a politikai pártokból és választójoguk megvonását. Bezárták a magyar iskolákat, betiltották magyar könyvek és újságok kiadását és behozatalát, a magyar nyelv használatát a közéletben. Magyarok rádiókészüléket nem birtokolhattak, polgári keresetet nem indíthattak, hadisegélyt nem kaphattak, házaikból, lakásaikból kártérítés nélkül bármikor ki lehetett őket lakoltatni, s bármikor közmunkára lehetett őket kötelezni.

 
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye