autonómia

Károlyi Mihály október 30-án táviratban üdvözölte a Szlovák Nemzeti Tanácsot, elismerve minden nemzet önrendelkezési jogát, de hangsúlyozva, hogy azt a meggyőződését, hogy „a tót és a magyar nép egymásra van utalva, és hogy békés megegyezésben és testvéri együttműködésben kell keresnünk szebb jövőnket és a jobb életnek a feltételeit és biztosítékait”. A Károlyi-kormány a ruténekhez hasonlóan megpróbált olyan magyar-szlovák megállapodást kidolgozni, amely a békekonferencia döntéséig a magyar állam keretei között messzemenő autonómiát biztosított volna az etnikai elv alapján kijelölt „Tót Impérium”, azaz Szlovákia területén. A kormány nemzetiségi politikája a magyar közvéleményt kezdettől fogva megosztotta. Jóllehet 1918 novemberében még Teleki Pál, Bethlen István is támogatta Jászi román, szlovák tárgyalási kezdeményezéseit, feltétlen támogatást csak a szociáldemokrata munkásság, illetve a liberális értelmiség részéről kapott.

Bővebben...  

A nagyhatalmak a páduai fegyverszüneti megállapodásban nem ismerték el önálló államként Magyarországot, s ez a helyzet fennmaradt a békeszerződés megkötéséig. Az 1918. október 31-étől 1919. január 18-áig működő Károlyi-kormány, majd 1919. január 18-ától március 20-ig a Berinkey Dénes vezette kormány és Károlyi Mihály a népköztársaság elnöke a háború utáni rendezést alapvetően a békekonferencia döntésétől remélte, a maguk lehetőségei szerint igyekeztek megakadályozni az ország felbomlását. Az átmeneti belső rendezés eszközeivel megpróbálták befolyásolni az antant hatalmak és az Egyesült Államok magatartását az 1919. január 18-án megnyitott békekonferencián, amelyre Magyarország képviselői a többi vesztes állammal azonos módon nem kaptak meghívást. 

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye