aktivizmus

Csehszlovák Köztársaság belső viszonyainak konszolidálása, a húszas évek elején meginduló gazdasági fellendülés és a kormányzat részéről a kisebbségek felé tett kisebb engedmények fokozatosan aláásták a kizárólag a sérelmi politikán alapuló politikai magatartást jogosultságát. Ezt a magyar ellenzéki pártok sem hagyhatták figyelmen kívül, annál is inkább, mivel a szlovákiai magyarok a megfelelő politikai és gazdasági pozíciók hiányában nem részesedtek a gazdasági fellendülés eredményeiből, s egyre inkább hátránya kerültek a többségi társadalommal szemben. Ez a tény motiválta a Magyar Nemzeti Pártnak az 1926 elejétől 1927 nyaráig tartó ún. reálpolitikai kísérletét, amelyet ha csupán hallgatólagosan is, de budapesti kormánykörökben is támogattak. Szent-Iványi tulajdonképpen a szudétanémet pártok egy része által folytatott politikát kívánta másolni, amely lényege abban állt, hogy ugyan együttműködtek a kormányzattal, de közben nem mondtak le az önrendelkezés elvéről. Fő céljuk pedig az volt, hogy a csehszlovák álam centralista, nemzetállami modelljét a nemzeti kisebbségek számára elfogadhatóbb szerkezettel váltsák fel. 

Bővebben...  

Az EMP 1936-os létrehozása létrehozása nem jelentette a szlovákiai magyarság politika egységét. Magán az Egyesült Magyar Párton belül sem volt egyetértés, s különösen az ún. katolikus papi szárny volt elégedetlen a fejleményekkel. Ez ő elégedetlenségük is közrejátszott a Magyar Katolikus Tanács létrehozásában, amelynek meghatározó alakjai a kormányzattal is jó kapcsolatokat ápoló Lelley Jenő és Tyukoss János voltak. Szintén az EMP befolyásának csökkentését szolgálta volna egy érsekújvári központú magyar katolikus párt létrehozása is, amely azonban csupán periférikus erő maradt.

Bővebben...  

Az 1920-ban megtartott első parlamenti választások eredményei alapján a szlovákiai magyar választók jelentős része baloldali – szociáldemokrata – elkötelezettségű volt. A szociáldemokrácián belül 1920-ban beállt szakadás és a kommunista párt létrejötte azonban jelentősen átrendezte a politikai baloldalt. A baloldali magyarok száma ugyan nem fogyott el, többségük azonban a szociáldemokráciától a kommunista mozgalomhoz pártolt. A baloldali szociáldemokraták 1921. január 16–17-i fenyőházi konferenciáján, amely fontos lépés volt Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) megalakulása felé a 149 szlovákiai küldöttből 36 volt a magyar nemzetiségű, a CSKP szlovákiai tagságának pedig mintegy harmadát képezték a magyarok. Nem csoda, hogy a CSKP a Szlovákiában átlagban szerzett 12-13%-al szemben néhány magyar többségű járásban akár a szavazatok egyharmadát is megszerezte (az 1925-ös parlamenti választások során a kommunisták a Királyhelmeci járásban 37,3%-ot, a Rozsnyóiban 34,4%-t, a Zselíziben 32%-ot, a Komáromi járásban pedig 29,7%-ot szereztek). Népszerűségüket elsősorban annak köszönhették, hogy határozottan kiálltak a földreform által nehéz helyzetbe került magyar mezőgazdasági proletariátus érdekeiért, s az országos pártok közül egyedüliként támogatták a nemzetiségek önrendelkezési jogát. 

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye