államközi kapcsolatok

A magyar diplomácia a második világháborút követő években kitüntetett figyelemmel kísérte a csehszlovákiai fejleményeket, s részletesen dokumentálta a magyar kisebbség jogfosztását, a kitelepítésére, deportálására és vagyonának elkobzására irányuló törekvéseket. A működésében erősen korlátozott, meglehetősen szűk nemzetközi mozgástérrel rendelkező, s a fegyverszüneti egyezmény értelmében a szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellenőrzése alá helyezett magyar kormánynak ugyanakkor semmiféle eszköze nem volt, hogy rábírja a csehszlovák kormányt a magyar kisebbséggel szembeni magatartása megváltoztatására. Magyarország a Csehszlovákiában foganatosított sorozatos magyarellenes intézkedésekkel kapcsolatban így ekkor legfeljebb a SZEB-hez fordulhatott panaszaival. Némileg kedvezőbb helyzetet teremtett Magyarország számára a párizsi békeszerződés érvénybe lépése, ill. a csehszlovák—magyar diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele (1947. szeptember 15.), majd pedig a mindkét országban bekövetkezett kommunista fordulat. A magyar vezetés 1948—49 folyamán állami és pártvonalon is többször megkereste Prágát, s tudtára adta a csehszlovák vezetésnek, hogy a két ország közötti viszony Moszkva által is sürgetett rendezésének egyik alapfeltétele a csehszlovákiai magyarság jogfosztásának megszüntetése. Ilyen előzmények után 1949. április 16-án írták alá Budapesten a nacionalista politika lezárását és a két ország közötti baráti viszony megteremtését szimbolizáló csehszlovák—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény szimbolizálta. A Csehszlovákia és Magyarország közötti vitás pénzügyi és gazdasági kérdéseket az 1949. július 25-i csorbatói egyezmény rendezte. Ebben a szerződő felek kölcsönösen lemondtak az állam, a közjogi és természetes személyek által a lakosságcsere-egyezmény és a békeszerződés alapján támasztható követelésekről, többek között a lakosságcsere magyar áttelepítettjei által hátrahagyott ingatlanvagyonból fakadó magyar követelésekről. A kétoldalú kapcsolatok, ezen belül pedig a magyar kormány határon túli magyar kisebbségpolitikájában bekövetkezett fordulat meghatározó mozzanata volt az 1951. november 13-án Prágában aláírt csehszlovák—magyar kulturális együttműködési egyezmény. A közel kétéves előkészítést és hosszas egyeztetést követően tető alá hozott egyezményből a csehszlovák ellenállás miatt kimaradt a kisebbségi jogok és a nemzetiségek kölcsönös támogatásának a magyar fél által kezdetben szorgalmazott rögzítése, ami azt jelezte, hogy a magyar párt- és állami vezetés a nemzetiségi kérdést ekkorra már alárendelte az általános kapcsolatoknak. Csehszlovák—magyar viszonylatban ezt követően mintegy két évtizeden keresztül fel sem merült nemcsak a kisebbségi jogok, hanem a nemzetiségek kölcsönös támogatásának és anyaországi kapcsolattartásának kérdése sem.

 
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye