államhatár

Vix alezredes, a budapesti antant misszió vezetője 1919. március 20-án nyújtotta át Károlyi Mihály köztársasági elnöknek azt a jegyzéket, amely a magyar és a román hadsereg elválasztását rendelte el a Vásárosnaménytól Szegedig terjedő térségben egy semleges zóna kialakításával. Mivel a zóna nyugati határának kijelölése a tiszai román határ veszélyét hordozta magában, Károlyi Mihály Vixhez intézett válaszában bejelentette a magyar kormány lemondását, mert „a kormány nincs abban a helyzetben, hogy tudomásul vehesse a békekonferencia határozatát és közreműködjék annak végrehajtásában”. A Magyarországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a Magyarországi Kommunisták Pártja megegyezése és Magyar Szocialista Párt néven történt egyesülése alapján, Károlyi Mihály köztársasági elnök mellőzésével, illetve a nevében kiadott hamis nyilatkozatra hivatkozva március 21-én Garbai Sándor szociáldemokrata és Kun Béla kommunista politikusok kikiáltották a Tanácsköztársaságot.

Bővebben...  

A prágai kormány 1919. január 2-án a békekonferencián képviselni kívánt csehszlovák területi követelések négy módozatát vizsgálta meg. A minimális változat – a békekonferencia döntései ezt szentesítették – a 8 milliónyi cseh és szlovák mellett 5,6 milliónyi német, magyar, lengyel és rutén népességgel számolt. Ez az első változat a Csallóköz egy részét Magyarországnál hagyta volna, mégis 1,2 milliónyi a magyar népességre tartott igényt az új állam számára. A második forgatókönyv Esztergommal együtt a pilisi szlovák enklávét, a harmadik verzió a Váctól Salgótarjánig terjedő sávot, a negyedik pedig a még délebbre fekvő – Gyöngyöstől Miskolcig terjedő magyar többségű területet, illetve az úgynevezett csehszlovák-jugoszláv korridort vonta volna csehszlovák fennhatóság alá, összességében 1,4 – 1,8 milliónyi magyar anyanyelvű népességgel. 

Bővebben...  

Mivel a Magyarország és Csehszlovákia közötti komáromi tárgyalások október 13-án megszakadtak, a közelgő határváltozást lényegében már mindenki kész tényként fogadta el. Ennek jeleként a prágai kormány utasítására október közepén megkezdődött a dél-szlovákiai állami hivatalok, gyárak, élelmiszertartalékok fokozatos evakuációja. A Komáromban megszakadt egyeztetések pedig a két ország között diplomáciai jegyzékváltások útján folytak tovább, amelynek eredményeként október végére lényegében megegyezés született a magyar többségű területek Magyarországhoz való visszacsatolásáról. Nem tudott azonban a két ország megegyezni a nyelvhatáron fekvő nagyvárosok (Pozsony, Nyitra, Kassa, Ungvár, Munkács) hovatartozásáról, így az új határok megállapítására nemzetközi döntőbíróságot kértek fel. 

Bővebben...  

Miközben a müncheni egyezmény utáni napokban a magyarországi közvélemény egyre türelmetlenebbül várta a Felvidék visszacsatolását, a hadseregben egyre nagyobb teret kaptak a szélsőséges eszmék, köztük a nyilasok képviselői, akik Csehszlovákia azonnali megtámadását követelték. Nem csoda, hogy megszaporodtak a szlovák-magyar határincidensek, amelyek közül a legjelentősebbre 1938. október 5-én a feledi járásba tartozó Kacagópusztánál került sor. Az összecsapás elindítója a magyarországi hangonyi határbiztosító század parancsnoka, Felcsiki Gábor százados volt, aki – felsőbb parancs nélkül – elhatározta, hogy katonáival elfoglalja a határ szlovákiai oldalán lévő cseh-szlovák telepesfalvakat, s ezzel ő lesz az, aki elkezdi a „Felvidék visszafoglalását.”

Bővebben...  

A müncheni döntés értelmében Csehszlovákiának tárgyalásokat kellett kezdenie Magyarországgal a magyar kisebbség helyzetéről. A Münchent követő csehszlovákiai belpolitikai válság és Szlovákia autonómiájának október hatodikai kihirdetése miatt azonban a tárgyalások csak október 9-én kezdődtek meg Komáromban. A Kánya Kálmán és Teleki Pál vezette magyar küldöttség az 1910-es népszámlálás alapján magyar többségnek minősülő területek visszaadását követelte Csehszlovákiától. Az autonóm szlovák kormány elnöke, Tiso által vezetett csehszlovák küldöttség viszont kezdetben csak a magyar lakta területek autonómiájáról, később pedig csak a magyarok által lakott területek egy részének a visszaadásáról volt hajlandó tárgyalni. Így a közvetlen tárgyalások október 13-án megszakadtak.

Bővebben...  

1938. szeptember elején – az angol kormány küldöttének, Lord Runcimannnak a békéltető missziója ellenére – a szudétanémetek és a csehszlovák kormány közötti tárgyalások kudarcba fulladtak. Amikor pedig Konrád Heinlein nyíltan is bejelentette, hogy a csehországi németek a Német Birodalomhoz akarnak tartozni és a határszélen állandósultak az erőszakos cselekmények, a szudétanémet pártot betiltották a német többségű járásokban pedig rendkívüli állapotot hirdettek. Hitler válaszul háborúval fenyegetőzött, ám a szeptember 22-én kinevezett új csehszlovák kormány mobilizációjának hatására, visszariadt ettől.

Bővebben...  

A Magyar Királyság területén egészen a balkáni front áttöréséig nem volt egyetlen ellenséges hadsereg sem. Az összeomlás azonban a központi hatalmak olasz, balkáni és nyugati fronton történt összeroppanását követően heteken belül Magyarország esetében is bekövetkezett. Mégpedig a nem magyar nemzeti mozgalmak – a románok, szerbek, horvátok, szlovének, szlovákok, ruszinok, erdélyi szászok és osztrák-németek – szeparatista, illetve államalapító mozgalmai formájában. A szerb-horvát-szlovén, cseh-szlovák-rutén egységtörekvések konkrét és gyorsan megvalósuló államalapítási programok formáját öltötték.

Bővebben...  

A harmincas években egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzetben több európai országban –többek között Németországban, Lengyelországban és Finnországban – is erődrendszer kiépítése kezdődött. Az európai országokban a második világháborúig kiépült erődrendszer közül a legnagyobb méretű és legjobb műszaki jellemzőkkel rendelkező erődvonal Csehszlovákiában épült ki, ahol 1935-ben – a franciaországi Maginot-vonal – tapasztalatait felhasználva kezdődtek meg az erődítési munkálatok. 

Bővebben...  
Powered by Tags for Joomla

Keresés a tudástárban

selye