Csehszlovákia válsága (1930-1938)

Bérek és árak a harmincas évek második felében

A korabeli élet minőségének egyik fontos mutatóját a bérek és az árak jelentették. Az első köztársaság viszonyai közepette nemcsak az egyes szociális rétegek jövedelmében mutatkoztak nagy különbségek, de közrejátszottak a regionális eltérések is. Így a cseh országrészben, különösen Prágában jóval magasabbak voltak a fizetések, mint Szlovákiában. 1937-ben a csehszlovákiai munkások átlagban 150-200 koronát kerestek heti 48 órás munkaidejük alatt. A dél-szlovákiai régióban azonban ettől alacsonyabbak voltak a fizetések: így a füleki zománcgyárban csupán a kiemelt fizetéssel rendelkező szakmunkások kerestek ennyit, míg a munkások nagy része csupán 100-120 korona körül vihetett haza. Még rosszabbul fizették a női munkát, hiszen a lányok és asszonyok Füleken vagy éppen a pozsonyi cérnagyárban csupán heti 50-100 korona között kerestek. 

Bővebben...

 

Cselédek és napszámosok élete a dél-szlovákiai magyar falvakban

A dél-szlovákiai magyra falvak sajátos rétegét alkotta a termőfölddel nem rendelkező, vagy csupán a megélhetést sem biztosító törpebirtokot (1-2 holdat) bíró falusi szegénység. Ők a nagybirtokok cselédjeként, a falusi gazdák napszámosaiként vagy egyéb alkalmi munkából tudták fenntartani magukat. Éves jövedelmeik rendkívül alacsonyak, a megélhetést csak alig biztosítóak voltak. Az uradalmi béresek helyzete viszonylag jó volt, hiszen nekik egész évre biztosítva volt a megélhetésük. Igaz ezért virradattól sötétedésig dolgoztak, nyáridőben vasárnap is. Éves fizetésüket részben pénzben (300-500 korona) részben természetben kapták meg: búza, rozs, sajt, vaj, tüzelőfa s 1 hold föld művelésre. 

Bővebben...

 

Hontalan magyarok Csehszlovákiában

A két háború közötti magyarság 20 éven keresztül húzódó sérelmei közé tartozott a rendezetlen állampolgárságúak helyzete. A sérelem abból adódott, hogy noha Csehszlovákia a Saint-Germainben aláírt nemzetközi kisebbségvédelmi szerződésben vállalta, hogy minden gond nélkül megadja az állampolgárságot azoknak, akik a békeszerződés életbelépésének idején Csehszlovákia területén laknak – ez nem történt meg. E helyett az 1920. április 9-én elfogadott ún. illetőségi törvény szerint csak azok váltak automatikusan csehszlovák állampolgárokká, akik a Csehszlovákia területén 1910. január 1-ig községi illetőséget szereztek. A gondot az okozta, hogy a prágai legfelsőbb bíróság 1923-as végzése szerint Csehszlovákia nem ismerte el a községi illetőség automatikus megszerzésének jogát, noha az a Trianon előtt Magyarországon bevett gyakorlat volt. Ennélfogva pedig tízezrek maradtak Csehszlovákiában községi illetőség így csehszlovák állampolgárság nélkül. 

Bővebben...

 

Nyelvhasználat a mindennapokban

A szlovákiai magyarok mindennapi nyelvhasználatának lehetőségeit ugyanaz a kettősség jellemezte, amely a korszak csehszlovák nemzetiségi politikájának egészét. A törvények és a Dél-Szlovákiában élő szlovák lakosság akkor még természetes magyar nyelvtudása széleskörű lehetőségét teremtették meg a magyar nyelv használatának. Másrészt viszont az államhatalom és annak túlbuzgó képviselői gátolni igyekeztek a viszonylag liberális törvények alkalmazását. Különösen a nyelvhatár fölötti régiókban, de nem csupán ott, a húszas évek elején konfliktusok egész sorának voltak forrásai a magyar nyelv használatát tiltó rendelkezések.

Bővebben...

 

Szent István betiltott ünnepe

A csehszlovák államkeretek közé kényszerült magyarok számára a hétköznapoktól is jobban megváltoztak az ünnepnapok. A közterekről eltűntek a 48-as emlékművek valamint történelmünk jeles alakjainak szobrai, a katolikus naptárból pedig eltávolították a magyar szentek ünnepét (Szent László, Szent Imre, stb.). Ezzel szemben a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásának napja, október 28-a, valamin Masaryk elnök születésnapja (március 7.) vált ünneppé, aminek a nyilvános megünneplését igyekeztek mindenkitől megkövetelni. S noha ezeken a megemlékezéseken az első években csupán a kényszer hatására vettek részt a magyarok, a rendőrségi jelentések szerint a húszas évek második felétől már Komáromban is egyre több üzlet kirakatában jelent meg a csehszlovák lobogó, s az ünnepségeken is megjelent a magyar lakosság egy része. A magyar nemzeti emléknapok nyilvános megünneplése viszont nem volt lehetséges, mint ahogyan nem tolerálta a csehszlovák demokrácia a nemzeti szimbólumok használatát sem: irredentizmusnak minősítette és büntette a himnusz éneklését, s a nemzeti színek viselését. Nem kevesebb gyanakvással szemlélték a hatóságok az augusztus 20-i Szent István-nap megünneplését is, hiszen ezen a napon a katolikus falvakban tradicionálisan ünneplőbe öltöztek az emberek és részt vettek az ünnepi szent misén. 

Bővebben...

 

Kassa visszatérése

Kulcsszavak:

Kassa története jól szimbolizálja azokat a változásokat, amelyek a huszadik század első felében a Felvidéken lejátszódtak. A városban a dualizmus kezdetén még nagyjából egyenlő arányban laktak szlovákok és magyarok, 1910-ben viszont már a lakosság háromnegyede magyarnak vallotta magát. Trianon után ez az arány megfordult, s 1930-ban már a kassaiak 60%-a vallotta magát cseh-szlováknak és csak 16%-a magyarnak. Ennek ellenére a városban továbbra is erős volt a magyar kultúra szerepe, s lakóinak nagy része pedig mindkét nyelvet beszélte. 1938 őszén, amikor a határrevízió kérdése napirendre került, mind a nagypolitikában mind pedig a kassai utcákon megkezdődött a küzdelem a városért.

Bővebben...

 

A tornóci manifesztáció

Csehszlovákia Kommunista Pártja az 1938 május-júniusi községi választásokon elszenvedett „veresége” ellenére még az első köztársaság végnapjaiban is jelentős pozíciókkal rendelkezett a szlovákiai magyar lakosság körében. Ezt annak köszönhette, hogy miközben erőteljes szociális retorikával rendelkezett, továbbra is kiállt a magyar kisebbség jogai mellett. A párt képviselői és szenátori klubja nevében a kormánynak a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatban 1938. április 15-én beterjesztett memoranduma a magyar földnélküliek számára történő földosztást, magyar nyelvű ügyintézést, szlovákiai magyar iskolatanács alakítását, a hivatali tisztségek betöltésénél pedig nemzetiségi kulcs alkalmazását követelte.

Bővebben...

 

A kacagópusztai fegyveres konfliktus

Miközben a müncheni egyezmény utáni napokban a magyarországi közvélemény egyre türelmetlenebbül várta a Felvidék visszacsatolását, a hadseregben egyre nagyobb teret kaptak a szélsőséges eszmék, köztük a nyilasok képviselői, akik Csehszlovákia azonnali megtámadását követelték. Nem csoda, hogy megszaporodtak a szlovák-magyar határincidensek, amelyek közül a legjelentősebbre 1938. október 5-én a feledi járásba tartozó Kacagópusztánál került sor. Az összecsapás elindítója a magyarországi hangonyi határbiztosító század parancsnoka, Felcsiki Gábor százados volt, aki – felsőbb parancs nélkül – elhatározta, hogy katonáival elfoglalja a határ szlovákiai oldalán lévő cseh-szlovák telepesfalvakat, s ezzel ő lesz az, aki elkezdi a „Felvidék visszafoglalását.”

Bővebben...

 

Csallóköz 1938 októberében

A müncheni egyezmény eredménye és a készülő csehszlovák-magyar tárgyalások híre a dél-szlovákiai magyar területek közeli visszacsatolásának a reményét ébresztette a szlovákiai magyarok többségében. A komáromi tárgyalásokat megelőző napokban a Csallóközben is felgyorsultak az események. Október 3-án Somorja lakossága magyar zászlókat rakott ki a lakóházakra és a templomok épületére, majd kokárdát kitűzve a járási hivatal előtti térre vonult. Ennek híre a közeli falvakba is eljutott, ahonnan szintén Somorjára indultak az emberek, s ott többek között az elkobzott rádiókészülékeket követelte vissza, majd a himnuszt énekelte, Magyarországot és Horthy Miklóst éltette.

Bővebben...

 

Kis Jeruzsálem a Csallóközben

Noha Dunaszerdahely a két világháború között is szinte teljes mértékben magyar nyelvű volt, az 1930-as népszámlálás alkalmával a város hét és félezer lakosának mégis csak alig több mint a fele (54%) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Ennek okát abban kell keresni, hogy a város a közép-európai zsidóság egyik fontos központja, valóságos „Kis Jeruzsálem” volt, ahol a lakosság közel felét az izraelita vallásúak tették ki. A dunaszerdahelyi zsidó hitközösség már a dualizmus korától az egyik legerősebb ortodox közösség volt a térségben. A város zsidó közösségében a társadalom minden rétege megtalálható volt. A kereskedők között a textil-, a gabona- és baromfikereskedők voltak legtöbben, akik között egyformán akadtak gazdagok és szegény, „házaló zsidók”. Szép számmal éltek a városban iparosok (fuvarozók, szabók, festők, suszterek, kóser mészárosok), értelmiségiek (orvosok, nyomdászok, ügyvédek, tanítók).

Bővebben...

 

A magyar nyelvű színjátszás kálváriája Eperjesen

A szlovenszkói magyar kultúra különösen nehéz helyzetben volt a szórványmagyarság között, ahol a fennálló törvények már nem biztosították a magyar nyelvű művelődés lehetőségét. Ilyen helyzetbe került 1918 után az eperjesi magyarság is, ahol mely város – a Tarca parti Athén – ugyan Trianon előtt a felvidéki magyar művelődés egyik központja volt, ám ahol az 1930-as népszámlálás idején már csak a népesség 4,3%-a vallotta magát magyarnak. A lakosságnak azonban ettől sokkal nagyobb százaléka használta a magyar nyelvet, olvasott magyar sajtót, s igényelte a magyar kultúrát.

Bővebben...

 

A kosúti sortűz

1931 koranyarán Dél-Nyugat-Szlovákiában a mezőgazdasági munkások sztrájkhulláma söpört végig. A legjelentősebb megmozdulásra a Galántai járásban került sor, ahol a béremelést követelő mezőgazdasági munkások május 18. és 20. közötti sztrájkjába körülbelül kétezren kapcsolódtak be. A sztrájk végül eredményesen végződött, hiszen az új kollektív szerződésekben a korábbinál mintegy 30%-al magasabb bért sikerült rögzíteni. Ennek ellenére az egyre radikálisabb eszközöket alkalmazó kommunista párt a következő napokban több településen is további demonstrációt hirdetett, amit azonban a hatóságok nem engedélyeztek. Ilyen engedély nélküli demonstrációra gyűlt össze pünkösd vasárnapján, május 25-én mintegy száz fő a Galánta melletti Nemeskosút községben is. A demonstráció egyik szervezője a neves szlovákiai magyar kommunista, a CSKP szenátora, Major István volt.

Bővebben...

 

Régiófejlesztés és modernizáció

A magyar kisebbség számára 1931-től, a szlovák régiófejlesztési politika, eddig kellőképpen nem vizsgált, számos pozitív eredményt hozott. A három szlovákiai nemzetgazdasági megyébe (nyugat-, közép- és kelet-szlovákiai megye) besorolt magyarlakta tájegységek bekapcsolódhattak a szlovákiai modernizációs folyamatokba, amelyek a települési infrastruktúrát, az emberek életminőségének javítását, a gazdaság működési feltételeinek biztosítását és a kultúrtáj hasznosítását, átalakítását érintették.

Bővebben...

 

A magyar kisebbség gazdasági szervezeteinek hálózata

A magyar kisebbségi gazdasági szervezetek hálózatát a tárgyalt korszakban változatosnak, de a csehszlovák gazdaság- és kisebbségpolitikai gyakorlat következtében és a kisebbségi anyagi és szellemi erőforrások szempontjából hiányosnak tekinthetjük.

A hatalomváltás után megkezdődött a magyarság kiszorítása a legfontosabb szakigazgatási struktúrákból, így a gyáriparosok szövetségéből, a kereskedelmi és iparkamarákból, az ipartársulatok fedőszervezetéből, a szövetkezeti központokból, valamint a mezőgazdasági tanácsból. A gazdaságirányítás és -szabályozás új országos szervezetei a szlovák nemzetépítés szolgálatában álltak, a kisebbségi magyar közösségépítés érdekében dolgozó képviselet és befolyás ezekben elhanyagolható volt vagy nem is létezett.

Bővebben...

 

Állami szerepvállalás és válságkezelési kísérletek

Kulcsszavak:

A kormányzat már 1929 végétől, amikor a kibontakozó válság első jeleit tapasztalták, olyan gazdaságpolitikai intézkedéseket hozott, amelyekkel a külkereskedelmi veszteségeket próbálta fedezni. A gazdaság veszteségeinek fedezését, hitelkönnyítésekkel, adócsökkentésekkel, közszolgálati vállalatok és szervezetek árufelvásárlásával, ill. a csehszlovák korona devalvációjával (1934, 1936) akarták elérni. Az állami beavatkozás monopolista jegyei is megjelentek: a mezőgazdaságban a vetésterületek nagyságának meghatározása, az állattenyésztés, tejtermelés szabályozása, termékkontingensek rögzítése, és elindult az egyes termelői ágazatok kényszerszindikalizációja. A legnagyobb konszernek közé a gépgyártásban a Škoda-cég, a cipőiparban a Baťa-vállalat, a pénzügyben a Živnostenská banka tartozott.

Bővebben...

 

A gazdasági világválság és következményei

A világgazdasági válság hatásai, így többek között a nemzetközi hitelkapcsolatok felbomlása, a termelés és a befektetések visszaesése, valamint a növekvő szociális ellentétek Csehszlovákiában is megmutatkoztak. Az egyes ipari ágazatok és a mezőgazdaság válsága visszavetette a termelékenységet, a fogyasztást és a befektetői kedvet. Katasztrofális helyzetbe került a hagyományos kiviteli kereskedelem, a munkanélküliség a népesség egyharmadát-egynegyedét sújtotta. Az okok közé a külföldi piacoktól való egyoldalú függés, a versenyképtelen ipari szerkezet, a beszűkült hazai piac, az autarkia és a konkurenciaképesség alacsony foka sorolható.

Bővebben...

 

Szabadtéri játékok Léván

A két háború közötti csehszlovákiai politikai viszonyok közepette a hatóságok nehezen engedélyezték országos jelentőségű magyar kulturális rendezvények megtartását. 1938 nyarán, a nemzetiségi statútum tárgyalásai miatt kiélezett helyzetben azonban már nem lehetett betiltani az ilyen eseményeket, aminek köszönhetően augusztus 13-15-én Léván addig nem tapasztalt külsőségek között rendezhetett a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) háromnapos szabadtéri játékokat, amelynek programján a Petőfi Sándor és Kacsóh Pongrác daljátékának, a János vitéznek a bemutatója szerepelt.

Bővebben...

 

Az 1935-ös parlamenti választások

Az 1935-ös esztendőben Csehszlovákiában két olyan jelentős politikai eseményre került sor, amely a következő évekre is meghatározta a köztársaság belpolitikai viszonyait. Az egyik a parlamenti voksolás, a másik pedig a köztársasági elnök megválasztása volt.

Az 1935-ös választások már a nemzetközi életben lezajlott átrendeződések árnyékában zajlottak, s nagy meglepetéssel zárultak, hiszen országos szinten a legtöbb szavazatot a Konrád Heinlein vezette Szudétanémet Párt (SdP) szerezte meg. A hatalmon lévő csehszlovakista kormánykoalíció viszont meggyengült, s a választási eredmények azt igazolták, hogy a nemzetállam fenntartását és azt lebontását követelő erők közötti különbségek fokozatosan kiegyenlítődtek. Bár a választások után a volt kormánypártoknak ismét sikerült működőképes kabinetet létrehozniuk, a kiegyenlített erőviszonyok már előre jelezték, hogy a köztársaság válságos évek elé néz.

Bővebben...

 

Az „autoritatív demokrácia” és a nemzetiségi kérdés Csehszlovákiában

A Hitler és a nemzetiszocializmus hatalomra jutása nemcsak a szudétanémet mozgalmakat radikalizálta, de a cseh és szlovák társadalomban teret kezdtek hódítani a fasiszta eszmék, aminek jeleként 1934 elején a 10 legjelentősebb csehszlovák fasiszta szervezet egységes fasiszta Nemzeti Frontot hozott létre. Noha a legjelentősebb cseh fasiszta mozgalom, Gajda fasiszta pártja Pozsonyi székhellyel magyar szakosztályát is megalakította, a szlovákiai magyar társadalom azonban immúnis maradt a náci eszmék terjedésével szemben, s a magyar pártok vezetői egységesen utasították el a tekintélyuralmi eszméknek való behódolást. A nemzetközi események hatására és a magyar pártokon belül bekövetkezett személyi változásokkal összhangban felerősödött viszont a két magyar párt ellenzéki tevékenysége. Az Országos Keresztényszocialista Párt a Hlinka-párttal együtt egy egységes katolikus és autonómista blokk kialakítását szorgalmazta – sikertelenül, a Magyar Nemzeti Párt pedig egyre erőteljesebb nemzeti retorikával lépett a választók elé, s a korábbinál hangsúlyosabb szólt a magyar kisebbség önrendelkezési jogáról és a békés határrevízió lehetőségéről. 

Bővebben...

 

Munkástelep a nagyváros perifériáján

A két világháború közötti időszakban Pozsony nemcsak nagy etnikai átalakuláson ment át, de ekkor vált igazi nagyvárossá is, amelybe ezerszám költözött munkát kereső vidéki lakosság. Az elsősorban a pozsonyi gyárakban munkát vállaló, vagy alkalmi munkából élő beköltözöttek azonban a városban már nem találtak maguknak lakóhelyet, illetve a városi árakat nem tudták megfizetni, így a nagyváros perifériáján telepedtek le. A húszas években a pozsonyi városszélen munkástelepek egész sora alakult ki, amelyeket akár nyomornegyedeknek is lehetne nevezni. Ilyen volt Emmiháza, a Westend, az Auliesel, a Zabos és a Dornkappelnek nevezett munkástelep is. 

Az akkori város határain kívül, a Pozsonyból Dunaszerdahely felé vezető vasút mellett kiépülő Dornkappelre 1928-ban költöztek az első lakók, 1936-ban pedig már mintegy 6 ezren éltek ott. Noha a munkásnegyedben családi házak részére mérték ki a parcellákat, a legtöbb oda költöző eleinte csupán ideiglenes lakóhelyet épített magának: így a többi munkástelephez hasonlóan a kőházak mellett Dornkappel képét is összetákolt bódék egész sora határozta meg. Egy korabeli szociológiai kutatás szerint az itt található lakások döntő többsége egy szobából és egy konyhából, vagy csupán egyetlen (szobaként és konyhaként is szolgáló) helyiségből állt, a kétszobás lakás rendkívül ritka volt. Óriási volt tehát a zsúfoltság, hiszen egy dornkappeli szobára átlagban 6 személy jutott. Szennyvízcsatorna nem volt, vezetékes víz és villany is csak a lakások töredékében. A dornkappeliek nagy része a pozsonyi gyárakban dolgozott, vagy alkalmi munkákból élt, de jelentős számban éltek itt tartósan munkanélküliek is.
Dornkappelt a korabeli források háromnyelvű – magyar, szlovák, német – közegként jellemzik, hiszen Pozsony Szlovákia valamennyi régiójából vonzotta a bevándorlókat. A legtöbben azonban mégis a Csallóközből érkeztek, ahol a magyarok számára hátrányos módon végrehajtott földreform következtében családok ezrei maradtak megélhetés nélkül. Így a telepen az uralkodó nyelv elsősorban a magyar volt, legalább is a helyi kulturális életben. A helyi könyvtárból kikölcsönzött könyvek között ugyanis a legtöbb magyar nyelvű volt, de a dornkappeli színjátszók is elsősorban magyar nyelven játszottak, s a helyi moziban – mert ilyen is volt – a magyar filmeknek volt a legnagyobb sikerük. Az viszont a csehszlovák állam nemzetiségi politikájának számlájára írható, hogy a telepen magyar iskola nem működött, noha 1936-ban már 248 gyermek nevében kérelmezték ezt. Így a dornkappeli magyar gyerekek vágy a városban található magyar iskolába jártak be, vagy pedig a telepen lévő szlovák iskolát látogatták.

 

A magyar munkásság

Mivel Dél-Szlovákia természeti adottságainak köszönhetően a szlovákiai magyar lakosság döntő többsége a mezőgazdaságban dolgozott, a magyar ipari munkásság aránya a csehekkel, németekkel, szlovákokkal és lengyelekkel összehasonlítva meglehetősen alacsony volt. A szlovákiai ipar területi elhelyezkedése miatt jelentősebb számú magyar ipari munkásság elsősorban a magyar nyelvterület peremé lévő Pozsonyban, Nyitrán, Kassán, illetve Komáromban, Losonc és Rozsnyó környékén élt. A magyar munkásság egyik legnagyobb hátrányát alacsony szakszervezeti szervezettsége jelentette, hiszen 1931-ban az országos átlaggal (44%) szemben a magyar munkásoknak csak a 10%-a volt szakszervezeti tag. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy sem külön magyar szakszervezet sem magyar szakszervezeti központ nem volt, így a magyar munkásság a csehszlovák illetve német szakszervezetekben volt szétforgácsolva. A legtöbb magyar munkás a szociáldemokrata illetve a kommunista párt által létrehozott szakszervezetekbe tartozott. Ennek is volt köszönhető, hogy a munkásság ki volt szolgáltatva a politikának, s a magyar munkásság egy jelentős része nem az ellenzéki magyar pártok, hanem az erő szakszervezeti háttérrel rendelkező szociáldemokrácia és a kommunista párt szavazója volt.

A magyar munkásság szervezetlensége nem csupán politikai hátrányokat okozott, de külön problémát jelentett a nagy gazdasági válság idején, amikor jelentősen megnövekedett a munkanélküliek száma. Csehszlovákiában ugyanis az ún. genti rendszer érvényesült, vagyis csak azok kaptak munkanélküli segélyt, akik a szakszervezetek tagjai voltak. A meglehetősen alacsony segélyt a szakszervezetek fizették, igaz, az összeg kétharmadát az állam folyósította azoknak. A magyar munkanélküliek nagy része így nem kapott munkanélküli segélyt. Ők csupán az 1930-tól az állam részéről a munkanélkülieknek osztott ún. kolduscédulákhoz juthattak hozzá, amelyet élelmiszerre válthattak.

 

A Fiatal Magyarok Munkacsoportja

A harmincas évek elején elsősorban a Sarló mozgalom egyre nagyobb térnyerésének hatására és külföldi példáktól inspirálva az ellenzéki magyar pártok is felismerték, hogy nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az ifjúsággal való kapcsolattartásra. Különösen a Magyar Nemzeti Párton belül erősödött meg ez a szándék, ahol a Jaross Andor által fémjelzett új vezetés a fiatalság megszervezését is feladatául tűzte ki. Ennek jeleként 1932-ben ifjúsági nagygyűlések és találkozók egész sorát szervezték meg, 1933 tavaszán pedig bejelentették, hogy Fiatal Magyarok Munkacsoportja (FMM) néven létrehozzák a párt ifjúsági tagozatát. A Fiatal Magyarok Munkacsoportjába a párt 21 és 40 év közötti tagjai léphettek be, s elsősorban a falusi paraszti rétegek és a városi munkásság köréből igyekeztek a tagságot toborozni. Az FMM tagjai nyilvános szereplések alkalmával magyar jellegű nyakkendőt viseltek, s előírás szerint a Jobb jövőt! és az Adjon Isten! szavakkal köszöntötték egymást. A nyilvános rendezvényeken rendezett zárt sorokban felvonuló fiatalok egyik feladata éppen a nyilvános rendezvények nyugalmának biztosítása volt, így a párton belül bizonyos rendfenntartó szerepet is szántak nekik. 1933 nyarán Dél-Szlovákia különböző vidékein egymás után jöttek létre a Fiatal Magyarok Munkacsoportjainak helyi szervezetei. A hatóságok azonban a félkatonai szerveződésnek minősítették a FMM-et, működését pedig ellentétesnek ítélték a fennálló törvényekkel. Ennek következtében a Tartományi Hivatal 1933. július 10-én kiadott rendeletében betiltotta a szervezet működését, helyi szervezeteit pedig feloszlatta. Sőt a szervezet néhány vezetője ellen bűnvádi eljárást is indítottak. Noha a MNP élesen tiltakozott mindezek ellen, a Tartományi Hivatal döntését nem tudták megváltoztatni, így a Fiatal Magyarok Munkacsoportja rövid fennállás után befejezte működését.

 

Életmódváltás a mindennapokban

A két háború közötti korszak, különösen a harmincas évek élemódváltást hoztak a mindennapi életben, amelynek egyik oka a műszaki-technikai újítások egyre szélesebb körökben való elterjedése volt. 

Bővebben...

 

A füleki FTC bajnoki győzelme 1937-ben

A harmincas évek második felének kétségen kívül legjobb szlovákiai magyar labdarúgócsapata a füleki FTC volt. A fülekiek 1935 és 1938 között négy alkalommal is bejutottak az országos döntőbe, a szlovák bajnoki címet viszont csak egyszer, 1937-ben tudták elhódítani. Az emlékezetes 1937-es évben az FTC egy kassai csehszlovák klubbal, a ČsŠK Košicével került össze a döntőben. Noha Fülek mindössze 5 ezer fős település volt, a zománcgyár mindenható elnöke, Hulita Vilmos támogatásának köszönhetően megengedhette, hogy neves labdarúgókat szerződtethessen. Ilyen volt a Ferencvárosból érkezett Egri és a pozsonyi Vanák, de legfőképpen az együttes trénere, Braun „Csibi” József. Az MTK neves válogatott labdarúgója, aki Orthtal együtt legendás csatársort alkotott, ekkor már évek óta Csehszlovákiában edzősödött, s több ízben is bajnoki címhez segítette a pozsonyi ČsŠK csapatát.

Bővebben...

 

Betonerődítmények Dél-Szlovákiában

A harmincas években egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzetben több európai országban –többek között Németországban, Lengyelországban és Finnországban – is erődrendszer kiépítése kezdődött. Az európai országokban a második világháborúig kiépült erődrendszer közül a legnagyobb méretű és legjobb műszaki jellemzőkkel rendelkező erődvonal Csehszlovákiában épült ki, ahol 1935-ben – a franciaországi Maginot-vonal – tapasztalatait felhasználva kezdődtek meg az erődítési munkálatok. 

Bővebben...

 

A komáromi Jókai-szobor felavatása

Az 1937-es év talán legnagyobb dél-szlovákiai kulturális eseménye a komáromi Jókai-szobor alapkőletétele majd felavatása volt. Noha a Jókai Egyesület eredetileg már az 1910-es években szobrot kívánt állítani Jókainak, s össze is gyűjtötte rá a szükséges anyagiakat, az első világháború kitörése majd a történelmi Magyarország szétesése ezeket a terveket hosszú évekre irreálissá tették. 1936-ban azonban a Jókai Egyesület ismét gyűjtést hirdetett, s mivel a hatóságok is engedélyt adtak a szoborállításhoz, 1937. június 20-én sor kerülhetett a szobor alapkőletételére. Az alapkőletétel szenzációja az volt, hogy azon részt vett és magyar nyelvű beszédet mondott a Milan Hodža kormányfő is. S bár beszédétől sokan a magyar kisebbség felé tett engedmények bejelentését várták, ám a kormányfő inkább csak általánosságokat mondott a nemzetiségi kérdés igazságos rendezésértől, az, hogy magyarul szólalt fel kedvező visszhangra talált a szlovákiai magyarok között. A közadakozásból elkészült és Berecz Gyula helyi szobrászművész által megformázott szobor leleplezésére 1937. november 28-án került sor hatalmas tömeg előtt. 

Bővebben...

 

Állami gazdaságpolitika és a magyarlakta régiók

Az 1930-as években a gazdaságban az állami befektetések súlya és az állami szerepvállalás jelentősen megnövekedett. Ez élénkítően hatott az iparosodási folyamatra és bátorította a magánvállalkozásokat. Az állami intézmények nyomására főleg a könnyűiparban zajlott le a kötelező kartell- és szindikátusalapítás. Az előző időszakban válságba jutott üzemekben a termelés felújítását az állam nem támogatta. A gazdasági válság utáni vállalkozói tevékenység nemcsak a katonai megrendelések következtében, hanem az 1920-as évek szerkezetváltási folyamatainak pozitív hozadékaként is jelentkezett. A szlovákiai munkaerő olcsósága is vonzotta a befektetőket. 

Bővebben...

 

A magyar kisebbség gazdasági szervezeteinek hálózata

A magyar kisebbségi gazdasági szervezetek hálózatát a tárgyalt korszakban változatosnak, de a csehszlovák gazdaság- és kisebbségpolitikai gyakorlat következtében és a kisebbségi anyagi és szellemi erőforrások szempontjából hiányosnak tekinthetjük.

A hatalomváltás után megkezdődött a magyarság kiszorítása a legfontosabb szakigazgatási struktúrákból, így a gyáriparosok szövetségéből, a kereskedelmi és iparkamarákból, az ipartársulatok fedőszervezetéből, a szövetkezeti központokból, valamint a mezőgazdasági tanácsból. A gazdaságirányítás és -szabályozás új országos szervezetei a szlovák nemzetépítés szolgálatában álltak, a kisebbségi magyar közösségépítés érdekében dolgozó képviselet és befolyás ezekben elhanyagolható volt vagy nem is létezett.

Bővebben...

 

A világválság hatásai a szlovákiai magyarságra

A szlovákiai magyarlakta régiókban a mezőgazdasági válság politikai, szociális és lélektani hatásai szintén kitapinthatók voltak, nevezetesen a kistermelők elszegényedését, a földművesréteg fizetésképtelenségét, a politikai radikalizációt, a kommunisták támogatottságának növekedését emelhetjük ki. Az agrárválság gazdasági és szociális következményei hátrányosan érintették a magyar földművelő társadalmat.

Bővebben...

 

Magyar közművelődés a harmincas évek második felében

A kisebbségi sorsban eltöltött első évtized nehézségeit követően a harmincas évek a szlovákiai magyar kultúra felvirágzását hozták magukkal. Ebben különösen nagy szerepe volt szervezeti megújuláson átesett SZMKE-nek, amelyben egyre nagyobb szerepet kaptak a haladó ifjúsági mozgalmakból kinövő fiatalok. Az 1938-ban már 184 helyi szervezettel rendelkező SZMKE-ben a helyi rendezvények mellett országos hatáskörű programokat is indított, amelyek közül a legtöbb embert a szlovákiai magyar népi kultúrát képviselő néptáncosok, népzenészek, daloskörök Gyöngyösbokréta-találkozói mozgattak meg. Az SZMKE szervezetségét bizonyították az 1938 augusztusában Léván megrendezett szabadtéri játékok is. 

Bővebben...

 

A magyar tudományosság és a Masaryk Akadémia

A két háború közötti szlovákiai magyar tudományosságot alapvetően meghatározták azok az események, amelyek az 1918/19-es államfordulat idején lejátszódtak. Mivel ekkor csehszlovák állam a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet megszüntette, s a teljes magyar nyelvű felsőoktatást felszámolta, Szlovákiában nem maradt olyan intézmény, amely a helyi magyar tudományos életnek hátteret biztosíthatott volna. A magyar nyelvű felsősoktatással együtt azok a kiváló szakemberek is Magyarországra költöztek, akik korábban Pozsonyban, Selmecbányán, Kassán, Eperjesen a működtek, s a Trianon előtti tudományos élet jelentős alakjainak számítottak (pl. Hodinka Antal, Heim Pál, Princz Gula stb.). 

Bővebben...

 

Az új arcú magyarok

A harmincas évek elején az ellenzéki magyar pártoknak nem csupán a kormány által támogatott aktivista pártokkal, és gazdasági válság gerjesztette szociális nehézségek miatt felerősödő kommunista mozgalommal kellett felvenniük a harcot, de új elemként jelentek meg a magyar közéletben azok az ifjúsági mozgalmak is, amelyek szakítani kívántak az OKP és az MNP hagyományosnak politikai eszköztárával és retorikájával. Ezek az ifjúsági mozgalmak – legyenek baloldali, vagy jobboldali indíttatásúak – már annak a generációnak az igényeit fejezték ki, amelyik az államfordulat a Csehszlovák Köztársaságban végezte iskoláit, s Prágában, Brünnben, Pozsonyban végzett egyetemi tanulmányai idején nemcsak az állam hivatalos nyelvét sajátította el, hanem megismerte a cseh és szlovák kultúrát is. Ők már nem fogadták el a Szüllő Géza által képviselt „budapesti politikát”, vagyis azt, hogy a szlovákiai magyar politikát elsősorban a budapesti érdekek kell hogy irányítsák, hanem saját szlovákiai magyar politika kialakítására törekedtek, amelyben a csehszlovák állam realitását figyelembe véve fontos szerepet kaptak a cseh és szlovák ifjúsági mozgalmakkal való kapcsolatok.

Bővebben...

 

A Szlovenszkói Magyar Kultúregylet

A szlovenszkói magyar művelődés egyik nagy gondját az jelentette, hogy a húszas években sokáig nem volt az egész magyar nyelvterületet átfogó országos szervezete. Több kísérlet után végül az ellenzéki pártok mellet működő Kultúrreferátus vezetőjének, Sziklay Ferencnek a szervező munkájának eredményeként 1925-ben megalakult az országos hatáskörű Szlovenszkói Magyar Kultúregylet (SZMKE) – igaz a hatóságok akadékoskodása miatt hivatalos bejegyzésére csak 1928-ban került sor.

Bővebben...

 

Az első bécsi döntés

Mivel a Magyarország és Csehszlovákia közötti komáromi tárgyalások október 13-án megszakadtak, a közelgő határváltozást lényegében már mindenki kész tényként fogadta el. Ennek jeleként a prágai kormány utasítására október közepén megkezdődött a dél-szlovákiai állami hivatalok, gyárak, élelmiszertartalékok fokozatos evakuációja. A Komáromban megszakadt egyeztetések pedig a két ország között diplomáciai jegyzékváltások útján folytak tovább, amelynek eredményeként október végére lényegében megegyezés született a magyar többségű területek Magyarországhoz való visszacsatolásáról. Nem tudott azonban a két ország megegyezni a nyelvhatáron fekvő nagyvárosok (Pozsony, Nyitra, Kassa, Ungvár, Munkács) hovatartozásáról, így az új határok megállapítására nemzetközi döntőbíróságot kértek fel. 

Bővebben...

 

A szlovákiai magyarok 1938 őszén

A müncheni döntés értelmében Csehszlovákiának tárgyalásokat kellett kezdenie Magyarországgal a magyar kisebbség helyzetéről. A Münchent követő csehszlovákiai belpolitikai válság és Szlovákia autonómiájának október hatodikai kihirdetése miatt azonban a tárgyalások csak október 9-én kezdődtek meg Komáromban. A Kánya Kálmán és Teleki Pál vezette magyar küldöttség az 1910-es népszámlálás alapján magyar többségnek minősülő területek visszaadását követelte Csehszlovákiától. Az autonóm szlovák kormány elnöke, Tiso által vezetett csehszlovák küldöttség viszont kezdetben csak a magyar lakta területek autonómiájáról, később pedig csak a magyarok által lakott területek egy részének a visszaadásáról volt hajlandó tárgyalni. Így a közvetlen tárgyalások október 13-án megszakadtak.

Bővebben...

 

A müncheni döntés és következményei

1938. szeptember elején – az angol kormány küldöttének, Lord Runcimannnak a békéltető missziója ellenére – a szudétanémetek és a csehszlovák kormány közötti tárgyalások kudarcba fulladtak. Amikor pedig Konrád Heinlein nyíltan is bejelentette, hogy a csehországi németek a Német Birodalomhoz akarnak tartozni és a határszélen állandósultak az erőszakos cselekmények, a szudétanémet pártot betiltották a német többségű járásokban pedig rendkívüli állapotot hirdettek. Hitler válaszul háborúval fenyegetőzött, ám a szeptember 22-én kinevezett új csehszlovák kormány mobilizációjának hatására, visszariadt ettől.

Bővebben...

 

A nemzetiségi statútum és az 1938-as községi választások

1938 tavaszán Mila Hodža miniszterelnök bejelentett, hogy a csehszlovák kormányzat a kisebbségek helyzetét egy ún. nemzetiségi statútum megalkotásával kívánja rendezni. A statútumot elsősorban a szudétanémetek helyzetének rendezésének – s egyben az egyre erőteljesebb külföldi kritika elhallgattatásának – szándéka motiválta, de Hodža a németekkel azonos elbánást ígért e többi nemzetiségnek, így a magyaroknak is.

Bővebben...

 

Aktivista és népfrontos magyar politika a harmincas évek második felében

Az EMP 1936-os létrehozása létrehozása nem jelentette a szlovákiai magyarság politika egységét. Magán az Egyesült Magyar Párton belül sem volt egyetértés, s különösen az ún. katolikus papi szárny volt elégedetlen a fejleményekkel. Ez ő elégedetlenségük is közrejátszott a Magyar Katolikus Tanács létrehozásában, amelynek meghatározó alakjai a kormányzattal is jó kapcsolatokat ápoló Lelley Jenő és Tyukoss János voltak. Szintén az EMP befolyásának csökkentését szolgálta volna egy érsekújvári központú magyar katolikus párt létrehozása is, amely azonban csupán periférikus erő maradt.

Bővebben...

 

Az Egyesült Magyar Párt megalakulása és tevékenysége

A harmincas évek szlovákiai magyar politikájának legfontosabb eseményét az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt 1936-os egyesülése jelentette. A pártegyesülés – amelyet a nemzetközi és a csehszlovák politikában bekövetkezett változások tettek aktuálissá – szószólói ezúttal is a MNP köreiből kerültek ki. Céljuk elérése érdekében 1936. január 10-én a két párt egyesítésére tett felhívást közöltek le a Prágai Magyar Hírlapban. A pártegység témája így a szélesebb nyilvánosság elé került, s a közvélemény valamint a budapesti kormányzat nyomása alatt végül az OKP is feladta elutasító álláspontját. 

Bővebben...

 

A Csehszlovák Köztársaság válsága

Az 1935-36-os évek fordulópontot jelentenek az első csehszlovák köztársaság életében. Az egyre fenyegetőbbé váló német terjeszkedés következtében a korábban a közép-európai térség legstabilabb államának számító és magát regionális középhatalomként prezentáló Csehszlovák Köztársaság a náci terjeszkedés által közvetlenül veszélyeztetett állammá vált. Ezzel párhuzamosan a csehszlovák belpolitikában is fontos változások történtek, amelyek sarokpontját a Hitlerrel szorosan együttműködő Szudétanémet Párt 1935-ös választási győzelme jelentette.

Bővebben...

 

Generációváltás az ellenzéki magyar pártok élén

Az 1930-as évek első felében nagyarányú generációváltás ment végbe a csehszlovák politikai életben, amely a szlovákiai magyar pártokat sem kerülte el. Az OKP és az MNP élén bekövetkezett személycseréket leginkább az tette szükségessé, hogy a pártoknak reagálniuk kellett a gazdasági váláság következtében beálló szociális problémákra, s a szlovákiai magyar fiatalság igényeire is.

Bővebben...

 

Szlovákiai magyar reformátusok

Az államfordulat által Csehszlovákiába jelentős számú református lakosság került (216 ezer fő – ebből 146 ezer Szlovákia és 70 ezer fő Kárpátalja területén). A reformátusok 90%-aa magyar nyelvű volt – döntő többségük Gömörben, Nógrádban, a Bodrogközben, valamint Komárom környékén élt –, s csupán Kassától keletre voltak szlovák nyelvű gyülekezetek. Ennél fogva a református egyház magyar nemzeti egyháznak számított Csehszlovákiában, s a hatalom is eszerint viszonyult hozzá. Bár a Szlovákiához került egyházközösségek szerették volna, ha szervezetileg továbbra is a Magyarországi Református Egyház része maradnak, ezt a csehszlovák állam elutasította.

Bővebben...

 

A szlovákiai magyar katolikusok

Csehszlovákia megalakulását követően a szlovákiai magyar lakosság nem csupán nemzetiségi szempontbók került számára szokatlan helyzetbe, de jelentősen megváltoztak vallásgyakorlásának körülményei. Noha a Csehszlovák Köztársaság lakosságának többsége valamelyik nagy történelmi egyház tagja volt, az új állam és az egyházak viszonya teljesen más volt, mint az a történelmi Magyarországon megszokott volt.

Bővebben...

 

Keresés a tudástárban

selye