Az első köztársaság virágkora

Magyar sportélet Csehszlovákiában

A két világháború közötti csehszlovákiai mindennapok egyik sajátossága volt, hogy a sportot nemzeti alapon szervezték meg. Az egész csehszlovákiai sportot irányító Csehszlovák Összsporti Bizottság keretén belül ugyanis autonóm csehszlovák, német, magyar, lengyel és zsidó sportszövetségek működtek, amelyek saját nemzeti sportbajnokságokat működtettek. Így egy-egy dél-szlovákiai szlovákiai városban általában külön sportegyesületben tevékenykedtek a cseh-szlovák és külön egyesületben a magyar, német, zsidó stb. sportolók.

Bővebben...

 

Szlovákia közigazgatási felosztása a húszas években

Az 1920 elején a nemzetgyűlés által elfogadott törvények között az egyik legfontosabb és a magyar kisebbség életére is jelentős befolyást gyakorló a közigazgatási reformról szóló 126/1920. sz. törvény volt. Noha a reformot a cseh és szlovák területek közigazgatásának unifikációjával indokolták, fő célja valójában a történelmi Magyarországtól örökölt, és a természetes régiókra alapozott történelmi megyerendszer felszámolása volt. A törvény a 16 addig létező vármegye helyett 6 ún. nagyzsupára osztotta Szlovákia területét, amelyek központjai Pozsony, Nyitra, Turócszentmárton, Zólyom, Liptószentmiklós és Kassa voltak.

Bővebben...

 

Magyar szobrok végnapjai

Kulcsszavak:

A Csehszlovákia kikiáltását követő nemzeti diktatúra időszakában az új hatalom egyik legfontosabb célkitűzése a nyilvános tér birtokba vétele, Csehországban elcsehesítése, Szlovákiában elszlovákosítása volt. Ez a német és a magyar nyelv használatának visszaszorítását, s egyben a német illetve magyar nemzeti jelképek, szobrok, emlékművek eltávolítását is magával hozta. Szlovákiában az új hatalomnak nem tetsző köztéri szobrok, emléktáblák eltávolítása már 1919 elején megkezdődött. Ebben az évben esett a nemzeti türelmetlenség áldozatául többek között a losonci Kossut-szobor, a kassai honvédemlékmű, az érsekújvári Rákóczi, Bercsényi és Vak Bottyán emléktábla. A magyar emlékek lerombolása leginkább a legionáriusok és a militáns jellegű cseh tornaegyesület, a Sokol tagjainak lelkiismeretét terhelte, akik mindezt a rendfenntartó erők csendes asszisztálásával végezhették – a helyi szlovák lakosság azonban nem kapcsolódott be a barbár cselekedetekbe. 

Bővebben...

 

A magyar gazdasági érdekvédelem kezdetei és kibontakozása

A kisebbségi magyar gazdasági érdekvédelem intézményesített elemeit a szövetkezeti mozgalomban, a bankügyben, az ipari-kereskedelmi életben és a mezőgazdasági érdekszervezetek terén már korán, mindjárt a hatalomváltás utáni első években megtalálhatjuk. Közös jellemzőjük, hogy 1918 előtti mintákra támaszkodtak, amelyeket a nemzetállami felszámoló törekvésekkel szemben, az ellenzéki magyar polgári pártok nem csekély támogatásával, megpróbáltak átmenteni, ugyanakkor az új gazdaságpolitkai környezethez alkalmazkodtak és abba integrálódtak. A magyar közösség alsóbb szintű szervezetépítést tudott megvalósítani, mert az állami, többségi irányítású gazdaságszabályozás felsőbb szintjeiről és a kormányzati hivatalokból, kartellekből, szakszervezetekből, kamarákból, országos illetékességű szakigazgatási struktúrákból hiányzott a magyarság képviselete. Az érdekvédelem területeivé az egyes foglalkozási rétegeknek a munkamegosztás következtében létrejött, kisebb-nagyobb autonómiával bíró közösségi formái váltak. Ezek közé sorolhatók például a vidéki gazdakörök vagy az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt által szervezett iparos, földműves, munkás és alkalmazotti szakosztályok, szövetségek.

Bővebben...

 

Cseh és szlovák gazdasági nacionalizmus

Az újabb szlovák gazdaságtörténeti kutatások Szlovákia államfordulat utáni gazdasági problémáinak gyökerét a Monarchia egységes gazdaságának és munkaerőpiacának szétesésében, munkamegosztási rendszerének felbomlásában jelölik meg. A gazdasági dezintegráció következményei közé a térség piacainak és az ipari térnek az átrendeződését, a vámhatárokat, a nyersanyag- és félkészárukat előállító központok áthelyeződését, a közlekedési hálózat és a pénzügyi központok átértékelődését és a hadigazdálkodásról való átállás sokszor fájdalmas szociális feszültségeit sorolják. A felső-magyarországi régió és a magyarlakta területek gazdasági betagolódásának folyamata az erőteljes cseh, ill. a gyengébb szlovák gazdasági nacionalizmus térnyerésében valósult meg. 

Bővebben...

 

Szlovákia gazdasági öröksége

A volt felső-magyarországi területeket a történelmi Magyarországon belül, az alacsonyabb fokú iparosodási szint mellett túlnyomórészt az agrártermelés jellemezte. A 19. század végi és 20. század kezdeti, nem utolsósorban az állami szerepvállalással kibontakozó magyarországi iparosítási hullám, amely a modern ipari társadalom alapjait rakta le, a felföldi régióban (is) fontos eredményeket hozott. A magyar állam nemzeti ipartámogató politikája, a dotációk és adókedvezmények, a különböző jellegű szubvenciók és állami megrendelések jótékony hatást értek el a későbbi szlovákiai területeken, mindenekelőtt azzal a céllal, hogy a külföldi tőkét és befektetőket ebbe a nyersanyaglelőhelyekben (vasérc, magnezit, fa) gazdag régióba csábítsák. 

Bővebben...

 

A földreform a nemzeti érdekek szolgálatában

Európa legtöbb országához hasonlóan az 1920-as években Csehszlovákiában is földbirtokreformot hajtottak végre. A reform szükségességét elsősorban a földbirtoktulajdon aránytalan megoszlása, a nagybirtok túlsúlya és a lakosság széles rétegeinek jogos föld utáni igénye váltotta ki. A földreform értelmében lefoglalás alá került minden olyan nagybirtok, amely meghaladta a 150 hektárnyi mezőgazdasági területet vagy 250 hektárnyi területet általában. A lefoglalt földet a föld vételárának megtérítése ellenében a földigénylőknek utalták ki. A földreform lebonyolítását az állam az 1920-ban létrehozott Állami Földhivatalra (ÁFH) bízta, amely szinte korlátlan jogosítványokkal rendelkezett: megszabhatta a reform ütemét, a kivételeket adhatott a lefoglalás alól, döntött a kiutalás formájáról, s arról, hogy ki kaphat földet.

Bővebben...

 

A szlovenszkói magyar közművelődés helyzete a húszas években

Az 1918/19-ben bekövetkezett államfordulattal a Szlovákiába került magyarok művelődési lehetőségeiben alapvető változás állt be. Pozitívum volt, hogy a csehszlovák köztársaság széleskörű kulturális lehetőségeket biztosított polgárai számára, az állam támogatta a művelődést, könyvtárakat létesített. A másik oldalon viszont a magyar kulturális élet szempontjából merőben új helyzetet teremtett, hogy Dél-Szlovákia magyar településeit immár szinte átjárhatatlan államhatárok választották el a művelődés számára addig irányt szabó Budapesttől, az új államhatalom pedig szisztematikusan felszámolta a korábbi magyar kulturális intézményrendszert. Így a szlovenszkói magyar közművelődést Trianon után szinte a nulláról kellett kiépíteni.

Bővebben...

 

A szlovákiai magyar politika a húszas évek végén

Szent-Ivány reálpolitikai kísérlete heves ellentéteket eredményedzett a merev ellenzékiséghez továbbra is ragaszkodó OKP és az MNP között. Az OKP nem csupán a nemzeti párt kormánytámogató irányvonalát támadta, de a MNP-n belüli „zsidó és liberális lobbit” és annak befolyását a Prágai Magyar Hírlapra. A heves sajtóvitával kísért ellentéteket csupán a Szent-Iványnak a kormánnyal folytatott tárgyalásainak befejezése után, s a budapesti kormánykörök erélyes beavatkozása nyomán sikerült mérsékelni, s 1927 közepétől ismét a két ellenzéki párt közeledése volt megfigyelhető. Ebben a belpolitikai fejlemények mellett a nemzetközi politikában bekövetkezett változások, így Rothermere lordnak az angol Daily Mail c. lapban 1927. június 21-én Magyarország helye a nap alatt címmel közretett írása, s az írás nyomán kibontakozott kampány és vita is közrejátszott. A trianoni határok etnikai elvű revízióját felvető írás és az 1927. áprilisában Bethlen István és Benito Mussolini között megkötött baráti szerződés ugyanis új, aktív korszakot nyitott Magyarország külpolitikájában, amelyet az addigiaknál nyíltabb revíziós politika jellemzett. Ez pedig az ellenzéki magyar pártok addiginál hatékonyabb együttműködését is feltételezte.

Bővebben...

 

A Magyar Nemzeti Párt reálpolitikai kísérlete

Csehszlovák Köztársaság belső viszonyainak konszolidálása, a húszas évek elején meginduló gazdasági fellendülés és a kormányzat részéről a kisebbségek felé tett kisebb engedmények fokozatosan aláásták a kizárólag a sérelmi politikán alapuló politikai magatartást jogosultságát. Ezt a magyar ellenzéki pártok sem hagyhatták figyelmen kívül, annál is inkább, mivel a szlovákiai magyarok a megfelelő politikai és gazdasági pozíciók hiányában nem részesedtek a gazdasági fellendülés eredményeiből, s egyre inkább hátránya kerültek a többségi társadalommal szemben. Ez a tény motiválta a Magyar Nemzeti Pártnak az 1926 elejétől 1927 nyaráig tartó ún. reálpolitikai kísérletét, amelyet ha csupán hallgatólagosan is, de budapesti kormánykörökben is támogattak. Szent-Iványi tulajdonképpen a szudétanémet pártok egy része által folytatott politikát kívánta másolni, amely lényege abban állt, hogy ugyan együttműködtek a kormányzattal, de közben nem mondtak le az önrendelkezés elvéről. Fő céljuk pedig az volt, hogy a csehszlovák álam centralista, nemzetállami modelljét a nemzeti kisebbségek számára elfogadhatóbb szerkezettel váltsák fel. 

Bővebben...

 

Magyar sérelmek a húszas években

A demokratikus intézményi keretek ellenére a húszas évek Csehszlovákiájában a magyar kisebbséget számos téren hátrányos megkülönböztetés érte, amelyek egyaránt kimutathatók voltak a gazdasági életben (lásd a földreformot), a kultúrában, az iskolaügyben és a társadalmi és politikai élet szinte minden terén. A hatóságok állampolgári szempontból eleve gyanúsnak tekintették a nemzeti kisebbségekhez tartozókat, így azok szinte teljesen kiszorultak az állami hivatalokból és a közigazgatásból is.

Bővebben...

 

A kisebbségi lét alkotmányos keretei

A köztársaság megalakulásától tartó mintegy másfél évnyi nemzeti diktatúra után 1920 elején Csehszlovákia a parlamentáris demokrácia útjára lépett. Ennek alapjait az 1920. február 29-én elfogadott csehszlovák alkotmány rakta le. Az alkotmány rögzítette a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom következetes szétválasztását, a többpárti politikai rendszer működésének feltételeit és az állampolgárok alapvető természetes és szabadságjogait. A törvényhozás a kétkamarás nemzetgyűlés feladata lett, amelybe általános és titkos választások útján lehetett bekerülni. Választójoggal rendelkeztek a nők is, sőt a választásokon való részvétel nem csupán jog, hanem kötelesség is volt. Az alkotmány értelmében az állam élén a köztársasági elnök állt, akit a parlament választott. 

Bővebben...

 

A magyar ifjúság a húszas évek Csehszlovákiájában

A szlovákiai magyar ifjúság két világháború közötti mozgalmainak egyrészt az egyetemista ifjúság érdekvédelmi szervezetei, másrészt a középiskolás diákságot összefogó cserkészmozgalom jelentették a kiindulópontját. A pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem felszámolását követően Csehszlovákiában megszűnt a magyar nyelvű felsőoktatás. A magyar nemzetiségű diákság a magyarországi főiskolákon kívül elsősorban a pozsonyi Komenský Egyetemet valamint a brünni és prágai német nyelvű egyetemeket látogatta. A különböző egyetemi városokban a magyar diákok érdekvédelmi szervezeteket hoztak létre. A pozsonyi diákságot a Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége, a német egyetemeken tanuló hallgatókat pedig a brünni székhelyű Corvinia tömörítette.

Fordulópontot jelentett az egyetemista ifjúság megszervezésében a prágai főiskolások szervezetének, a Magyar Akadémikusok Köre (MAK) a megalakulása 1925-ben, amely nyomán valamennyi egyetemi városban létrejött hasonló szervezet. A MAK fiókszervezeteit a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége (CSMASZ) fogta össze, amely 1926-ban alakult meg. Ennek legfőbb célja a magyar egyetemisták érdekvédelme, a fiatalok keresztény és nemzeti identitásának megőrzése és fejlesztése volt. 

Bővebben...

 

Magyarok az etnikai határ fölött

Az 1921-es népszámlálás adatsorai már világosan jelzik azt, hogy az államfordulatot követően Szlovákia területén gyors etnikai átalakulást ment végbe: az 1910-es állapothoz képest a magyarság számaránya 27,4%-kal csökkent, míg a csehszlovák népesség aránya 19,5%-al megnőtt. Ez a rendkívül radikális átalakulás azonban nem egyenlő arányban oszlott meg Szlovákia egész területén. A dél-szlovákiai összefüggő magyar nyelvterület települései döntő többségében megtartották eredeti etnikai jellegüket, mindössze a nagyobb városokban volt megfigyelhető a magyarság fogyása. Egyik pillanatról a másikra eltűnt viszont a nyelvhatártól északra élő magyarság nagy része, megindult az itt lévő nyelvszigetek felolvadása, s gyökeresen megváltozott az észak-szlovákiai városok etnikai jellege. A nyelvhatártól északra fekvő régióban az államfordulatot megelőzően jelentősebb számú magyar lakosság leginkább csak a nagyobb városokban élt. A városokra a dualizmus idején jellemző magyarosodás következtében az 1910-es népszámlálás idején Zólyomban abszolút többséget alkotott a magyarság, Besztercebányán és Eperjesen relatív többségben volt, de Trencsénben és Nagyszombatban is meghaladta az aránya a 30%-t.

Bővebben...

 

Szlovákia nemzetiségi összetétele az 1921-es népszámlálás alapján

A magát nemzetállamként meghatározó de valójában soknemzetiségű Csehszlovák Köztársaságban a kezdetektől fogva szenvedélyes viták tárgya volt a lakosság nemzetiségi megoszlása, hiszen mind az új államhatárok támogatói mind, pedig ellenzői a lakosság etnikai összetételére hivatkozva próbálták alátámasztani vélt vagy valós igazukat. Csehszlovákiában az első hivatalos népszámlálást 1921. február 15-én rendezték meg. A népszámlálás adatai szerint Csehszlovákiában összesen 13,37 millió csehszlovák állampolgárságú lakos élt, ebből alig valamivel kevesebb, mint 3 millió Szlovákia területén.

Bővebben...

 

Magyarok az etnikai határ fölött

Az 1921-es népszámlálás adatsorai már világosan jelzik azt, hogy az államfordulatot követően Szlovákia területén gyors etnikai átalakulást ment végbe: az 1910-es állapothoz képest a magyarság számaránya 27,4%-kal csökkent, míg a csehszlovák népesség aránya 19,5%-al megnőtt. Ez a rendkívül radikális átalakulás azonban nem egyenlő arányban oszlott meg Szlovákia egész területén. A dél-szlovákiai összefüggő magyar nyelvterület települései döntő többségében megtartották eredeti etnikai jellegüket, mindössze a nagyobb városokban volt megfigyelhető a magyarság fogyása. Egyik pillanatról a másikra eltűnt viszont a nyelvhatártól északra élő magyarság nagy része, megindult az itt lévő nyelvszigetek felolvadása, s gyökeresen megváltozott az észak-szlovákiai városok etnikai jellege. A nyelvhatártól északra fekvő régióban az államfordulatot megelőzően jelentősebb számú magyar lakosság leginkább csak a nagyobb városokban élt. A városokra a dualizmus idején jellemző magyarosodás következtében az 1910-es népszámlálás idején Zólyomban abszolút többséget alkotott a magyarság, Besztercebányán és Eperjesen relatív többségben volt, de Trencsénben és Nagyszombatban is meghaladta az aránya a 30%-t.

Bővebben...

 

A szlovákiai magyarok ágazati struktúrája a húszas évek elején

Noha a Monarchia időszakában a magyarság társadalomszerkezeti jellemzői kedvezőbbek voltak, mint a nemzetiségeké, a Csehszlovákiába került magyarok mégis rosszabb pozíciókat örököltek, mint a csehek, szlovákok vagy a csehszlovákiai németek. 

A szlovákiai magyarok szociális szerkezetét alapvetően meghatározta az, hogy a magyarok döntő többsége falusias jellegű településen élt, míg az 5 ezer főnél nagyobb településeken (városokban) élő magyarok aránya csupán 18% volt. A szorosabban vett magyar nyelvterületen csupán Komárom, Érsekújvár és Losonc számítottak közepes nagyságú városnak, de a 10 ezer fő alatti ún. kisvárosból sem volt sok (pl. Léva, Rimaszombat, Rozsnyó). Nagyvárosi jelleggel csupán a magyar nyelvterület peremén elhelyezkedő Pozsony és Kassa bírt, ám ezekben a magyar népesség kisebbségben volt.

Bővebben...

 

Etnikai változások a húszas években

Csehszlovákiában a második alkalommal 1930 decemberében tartottak népszámlálást, amelynek mind a kormányzat, mind pedig magyar pártok nagy nemzetpolitikai jelentőséget tulajdonítottak. Az ebből az alkalomból létrehozott Magyar Parlamenti Pártok Népszavazási Bizottsága „Népszámlálási tízparancsolatban” foglalta össze az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, külön kiemelve annak fontosságát, hogy mindenki bátran bevallja nemzeti hovatartozását.

A népszámlálás eredményei azonban csalódást okoztak a magyar pártok számára, hiszen Szlovákiában csupán 571 988 személy vallotta magát magyarnak. Ez azt jelentette, hogy miközben nőt az ország összlakossága és valamennyi nemzetiség száma, a szlovákiai magyarok száma viszont 1921 óta több mint 60 ezer fővel csökkent.

Bővebben...

 

Az ellenzéki magyar pártok együttműködése a húszas évek első felében

Az 1920-ban lezajlott első parlamenti választásokat követő időszakban alakult ki a szlovákiai magyar pártstruktúra, s ekkor formálódtak ki a magyar pártok közötti együttműködés keretei is. Az ellenzéki magyar pártok a kezdetektől fogva erősen kötődtek az anyaországhoz: a pártok működéséhez szükséges anyagi eszközök jelentős részét (különböző csatornákon így a Rákóczi Szövetségen, illetve a Társadalmi Egyesületek Szövetségén keresztül) a budapesti kormányzat folyósította, de a pártpolitikát illető legfontosabb döntésekben, illetve a személyi kérdésekben is a „legfőbb tényező” – Bethlen István magyar miniszterelnök mondta ki a végső szót.

Bővebben...

 

Baloldali és aktivista magyar politika a húszas években

Az 1920-ban megtartott első parlamenti választások eredményei alapján a szlovákiai magyar választók jelentős része baloldali – szociáldemokrata – elkötelezettségű volt. A szociáldemokrácián belül 1920-ban beállt szakadás és a kommunista párt létrejötte azonban jelentősen átrendezte a politikai baloldalt. A baloldali magyarok száma ugyan nem fogyott el, többségük azonban a szociáldemokráciától a kommunista mozgalomhoz pártolt. A baloldali szociáldemokraták 1921. január 16–17-i fenyőházi konferenciáján, amely fontos lépés volt Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) megalakulása felé a 149 szlovákiai küldöttből 36 volt a magyar nemzetiségű, a CSKP szlovákiai tagságának pedig mintegy harmadát képezték a magyarok. Nem csoda, hogy a CSKP a Szlovákiában átlagban szerzett 12-13%-al szemben néhány magyar többségű járásban akár a szavazatok egyharmadát is megszerezte (az 1925-ös parlamenti választások során a kommunisták a Királyhelmeci járásban 37,3%-ot, a Rozsnyóiban 34,4%-t, a Zselíziben 32%-ot, a Komáromi járásban pedig 29,7%-ot szereztek). Népszerűségüket elsősorban annak köszönhették, hogy határozottan kiálltak a földreform által nehéz helyzetbe került magyar mezőgazdasági proletariátus érdekeiért, s az országos pártok közül egyedüliként támogatták a nemzetiségek önrendelkezési jogát. 

Bővebben...

 

Háromnyelvűség Pozsonyban

Az újkori Pozsonyra mindig is a multikulturalitás és a többnyelvűség volt a jellemző. A századfordulón Pozsony lakosságának több mint felét a németek alkották, egyharmadát a magyarok és de jelentős számú szlovák lakosság is élt a városban. Az utcán és a közéletben ekkor még a magyar és a német nyelv volt az uralkodó. Trianon után a város etnikai összetétele gyors változásnak indult. 1921-ben már a város lakosságának 42%-a csehszlováknak, 30%-a németnek és 24%-a vallotta magát magyarnak. Ez a változás a város nyelvhasználatában is megmutatkozott. A több ezer ide költözött cseh miatt új elemet jelentett a cseh nyelv megjelenése, de a visszaemlékezők szerint egyik pillanatról a másikra olyanok is szlovákul kezdtek beszélni, akik addig kizárólag a magyart vagy a németet használták.

Bővebben...

 

Filmsztárverseny szlovákiai magyar módra

Noha a mozgófilm a két világháború között még csak gyerekcipőben járt, a mozik, vagy ahogyan akkor nevezték, „a mozgók” látogatása már akkor is népszerű időtöltés volt. S a fiatalok már akkor is szerettek volna a nagy filmsztárokhoz hasonlítani, esetleg maguk is filmszerephez jutni. 1928-ban A Nap című pozsonyi magyar bulvárlap filmsztárversenyt hirdetett, ami egyben szépségverseny másrészt színészválogató is volt. Az 1929 első hónapjaiban kicsúcsosodó verseny Dél-Szlovákia szinte valamennyi régióját megmozgatta, hiszen közel 70 településről érkeztek rá jelentkezések. A lapban megjelentetett szavazólapokkal először az egyes települések legszebb lányaira lehetett szavazni.

Bővebben...

 

Párbajozó magyar politikusok

A két világháború közötti szlovákiai magyar politikusok vitái a maitól személyeskedőbbek voltak és általában sajtó nyilvánossága előtt zajlottak. Mivel a politikai elit tagjai között több nemesi származású egyén is volt, nem meglepő, hogy a viták rendezése olykor sajátos módon zajlott. 1926 elején az egyik szlovák lap majd egy rendőri jelentés is arról tudósított, hogy Szent-Ivány József a Magyar Nemzeti Párt vezére és Jabloniczky János az Országos Keresztényszocialista Párt egyik vezető személyisége a köztük kirobban vitát hagyományos módon, párbaj útján rendezték.

Bővebben...

 

A magyar parasztság

Dél-Szlovákia természeti adottságainak és gazdasági jellemzőinek következtében a szlovákiai magyar lakosság döntő többsége a mezőgazdaságból élt. Az 1930-as népszámlálás szerint a Csehszlovákiában élő magyarság 61,2%-a foglalkozott őstermeléssel. Az elsősorban a nagybirtokon alapuló földbirtokszerkezet miatt a földművelésből élő szlovákiai magyarok között a többi nemzetiséghez viszonyítva alacsony volt az önállóan gazdálkodók aránya (57,7%) és rendkívül magas a mezőgazdasági munkások és a napszámosok aránya (41,6%). Ez azt jelentette, hogy a falusi magyar lakosság nagy része földnélküli nincstelen illetve törpebirtokon gazdálkodó és bérmunkára kényszerülő földműves volt.

Részletesen

 

Keresés a tudástárban

selye