Kronológia

1919 január 29.

1919 január 29.

A magyar kormány közzé teszi az 1919. VI. sz. néptörvényt „a magyarországi német nép önrendelkezési jogának gyakorlásáról”.

 

1919. március 6. Körmöcbánya

1919. március 6.

A Körmöcbányai Magyar Királyi Állami Főreáliskolát a hatalom „csehszlovák” tannyelvű állami reáliskolává nyilvánítja.

 

1918. december 28. magyar kormány

1918. december 28.

A magyar kormány elfogadja az antant Legfelsőbb Haditanácsa által megállapított csehszlovák-magyar demarkációs vonalat, és hozzálát a csehek által igényelt további felvidéki területek kiürítéséhez.

 

1918. november 13.

1918. november 13.

A Nagyszombatot megszállva tartó cseh fegyvereseket egy magyar katonai alakulat a város elhagyására kényszeríti.

 

1918. november 14.

1918. november 14.

A Csehszlovák Nemzeti Bizottság 36/1918., valamint a 37/1918. sz. törvényei alapján Prágában megkezdi működését az ún. forradalmi Nemzetgyűlés, amelyben egyetlen magyar vagy német képviselő sem foglal helyet. A 256 kooptált tagból álló Nemzetgyűlés aznapi első ülésén elfogadja a köztársasági államformát, T. G. Masarykot pedig államelnökké választja.  Karel Kramářral az élen megalakul a Csehszlovák Köztársaság első kormánya.

 

1918. november 3.

1918. november 3.

Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyverszüneti bizottsága a Pádua melletti Villa Giusti-ban aláírja az antant által felhatalmazott Diaz tábornokkal a fegyverszüneti szerződést, azzal a kikötéssel, hogy az csak másnap délután 15.00 órakor lép életbe. A fegyverszüneti szerződés előírja az ellenségeskedés beszüntetését, a Monarchia hadseregét pedig kötelezi arra, hogy a háború folyamán megszállt összes idegen területet ürítse ki, és vonuljon vissza a megállapított demarkációs vonal mögé. A fegyverszüneti szerződésben megállapított demarkációs vonal a svájci határtól Dalmáciáig húzódott, és így az a magyar országhatárokat nem sérti, mivel az ország területét nem érinti.

 

1918. november 4. Csehszlovákia

1918. november 4.

A prágai Csehszlovák Nemzeti Bizottság négy főből álló ún. ideiglenes szlovák kormányt nevez ki Vavro Šrobár rózsahegyi orvos vezetésével. A négytagú „szlovák kormány” Prágából azonnal útnak indul Magyarország felé, hogy ott valamelyik határszéli felvidéki városkában a „magyarországi szlovákok nevében” proklamálhassa a Csehszlovák Köztársaság megalakulását. Brünnben karhatalmi segédletként egy 70 főből álló csendőrkülönítmény is csatlakozik hozzájuk Alois Hanačík csendőralezredes parancsnoksága alatt.

 

1918. november 4. Eperjes

1918. november 4.

Eperjesen Viktor Dvorčák vezetésével megalakul a Keleti Tót Nemzeti Tanács, amelynek fő követelése az észak-keleti vármegyék „szlovják” lakossága kulturális autonómiájának biztosítása Magyarországon belül.

 

1918. november 5.

1918. november 5.

A turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács visszautasítja a helyi Magyar Nemzeti Tanács együttműködésre tett felhívását. A szlovák nemzeti csúcsszerv úgymond a leghatározottabban ellenzi, hogy  „a szlovákok által lakott területeken külön helyi magyar nemzeti tanácsok alakuljanak”.

 

1918. november 7.

1918. november 7.

A magyar kormány megbízásából Prágába utazik Supka Géza, és ott hivatalosan kéri a Csehszlovák Nemzeti Bizottságot a jószomszédi viszony fenntartására Magyarországgal, valamint kormánya nevében egyúttal tiltakozását jelenti be a védtelen felvidéki területek cseh megszállása ellen. Prágában azonban félreérthetetlenül Supka tudomására hozzák, hogy a Felvidékre már benyomult cseh fegyveresek visszarendeléséről szó sem lehet, sőt máris újabb csapatok kiküldése van napirenden, mivel az alakuló csehszlovák állam határait ki fogják tolni a Duna – Vác – Gyöngyös – Tokaj – Csap – Máramarossziget - Verecke vonalig.

 

Keresés a tudástárban

selye