A magyar parasztság

Dél-Szlovákia természeti adottságainak és gazdasági jellemzőinek következtében a szlovákiai magyar lakosság döntő többsége a mezőgazdaságból élt. Az 1930-as népszámlálás szerint a Csehszlovákiában élő magyarság 61,2%-a foglalkozott őstermeléssel. Az elsősorban a nagybirtokon alapuló földbirtokszerkezet miatt a földművelésből élő szlovákiai magyarok között a többi nemzetiséghez viszonyítva alacsony volt az önállóan gazdálkodók aránya (57,7%) és rendkívül magas a mezőgazdasági munkások és a napszámosok aránya (41,6%). Ez azt jelentette, hogy a falusi magyar lakosság nagy része földnélküli nincstelen illetve törpebirtokon gazdálkodó és bérmunkára kényszerülő földműves volt.

A korabeli falu természetesen meglehetősen rétegzett társadalmi képet mutatott. A falu vezető rétegét a gazdag parasztcsaládok alkották, akik földjeik megműveléséhez maguk is napszámosokat alkalmaztak. A kisebb birtokkal rendelkező parasztcsaládok maguk művelték földjeiket, jelentős számú volt viszont a földnélküli, vagy a megélhetést nem biztosító törpebirtokkal rendelkező falusi szegénység.

A húszas évek elején a kibontakozó konjuktúra természetesen a magyar parasztság helyzetére is kedvező hatással volt: kölcsönöket vett fel, házat épített, gépeket vásárolt. A fellendülés azonban rövid ideig tartott: később megemelkedtek az adóterhei, a nagy gazdasági válság pedig mély krízisbe sodorta a magyar parasztságot is: a mezőgazdasági termékek árai lezuhantak, a földműveléssel foglalkozó lakosság pedig reménytelenül eladósodott. A magyar falu helyzetére a sokszor nemzeti szempontok alapján irányított csehszlovák gazdaságpolitika is kedvezőtlen hatást gyakorolt. A földreform során Dél-Szlovákiában felosztott nagybirtokokból az itt élő magyar parasztság csak elenyésző mértékben részesült. Helyettük ide telepített cseh és szlovák telepesek, valamint politikai szempontok miatt jutalmazott ún. maradékbirtokosok kezébe került a földreform során kiosztott nagybirtok döntő többsége.

A szlovákiai magyar falut nem csupán az érintette hátrányosan, hogy a földosztás során mellőzték, hanem az is, hogy a nagybirtokok felszámolása miatt több tízezer magyar földmunkás veszítette el állását. Ők megélhetést biztosító saját birtok hiányában részben alkalmi munkából élt, másik részük pedig a városokba vándorolva próbált magának megélhetést találni. Elsősorban a földből megélni nem tudó csallóközi földművesek költöztek nagy számban Pozsony perifériájára, vagy a Komárom mellett létrejött szegénynegyedbe, de hasonló folyamat a Bodrogközben is lejátszódott.

Az egyre rosszabb gazdasági és szociális helyzetbe kerülő földmunkások elégedetlensége sorozatos sztrájkokhoz vezetett. Ezt az elégedetlenséget jól használta ki Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely gyorsan nagy népszerűségre tett szert a dél-szlovákiai magyar szegényparasztság körében.

Kapcsolódó képek:

A képen: Csallóközi földmunkások

 

Keresés a tudástárban

selye