A szlovákiai városok etnikai arculatának megváltozása

Az új csehszlovák hatalomnak a városok nemzeti-nyelvi arculatát sikerült igen rövid időn belül átalakítaniuk, megváltoztatniuk, sőt megfordítaniuk. Igen szemléletesen írja le ezt a gyors változást korabeli élményei alapján Szvatkó Pál, aki döbbenetesen gyors változásként élte meg azt, ahogy az 1910. évi népszámlálás adata szerint 30 százalékban magyar Nagyszombatból, ebből a nyelvhatár közelében, igaz attól északra fekvő nagy múltú kedves városból rövid két esztendő alatt 90 százalékot meghaladó arányban szlovák Trnava lett, mégpedig anélkül, hogy a régi polgárok elköltöztek vagy újak odaköltöztek volna. Szvatkó a történeti Magyarország összeomlásának élményéből a történelem változékonyságának, relativitásának felismerését tekintette a leginkább meghatározónak: "Addig volt egy nagy bizonyosságom: Magyarország. Természetes adottságnak gondoltam. S íme: volt, nincs. Az én környezetemről elfújták. (...) Magyarország, ez volt az én gyermekkori abszolútumom, mely egyszerűen volt, létezett, mindenütt jelen volt, mint az Isten, a világ.  (...) Az abszolút bizonyosság helyét elfoglalta a mindenkori valósággal számoló hajlékony realizmus. Mindennek mértéke az ember, gondoltam. Addigi életem fő abszolútuma megdőlt, megváltozott. Relativista lettem."

A nagyszombatihoz hasonló vagy annál is radikálisabb nyelvi változások színhelye volt Kassa, Losonc, nem is szólva az olyan századfordulót követően mesterségesen, bár inkább csak statisztikailag  magyar többségűvé változtatott  városokról, mint Besztercebánya, Zólyom   vagy a közel 40 százalékban magyar anyanyelvűként regisztrált Trencsén.

Az új hatalom nyelvi és adminisztratív kényszerintézkedései különösen a magyarországi Tanácsköztársaság hónapjaiban váltak kíméletlenné, amikor Szlovákiában és Kárpátalján egyaránt rendkívüli állapotot és katonai diktatúrát vezettek be. A magyar vörös hadsereg felvidéki hadjáratának sikerei nyomán az éppen csak megérkezett cseh, szlovák hivatalnokok kezdetben tömegesen elmenekültek, de a Párizsból elrendelt kivonulás után, annál kíméletlenebb eszközökkel folytatták a hivatalok, iskolák, s általában a közélet magyartalanítását.

Az 1920. február 29-én elfogadott 122. számú nyelvtörvény értelmében mindenhol, ahol az állampolgárok 20 %-a ugyanazon nyelvi kisebbséghez tartozónak vallja magát, az adott kisebbség nyelvét mind a közéletben, mind pedig a hatóságokkal való érintkezésben szabadon lehetett használni. A nyelvtörvény alapján a kisebbségi iskolák tanítási nyelve a gyermekek anyanyelve maradt. A hatóságok igyekezetek a nyelvtörvényt kezdettől fogva szűkített értelmezésben alkalmazni, a 20 százalékos határt el nem érő magyar szórványokkal szemben pedig kíméletlen diszkriminációs intézkedéseket helyeztek kilátásba. Jozef Bellay trencséni zsupán 1921. augusztus 26-án kiadott rendeletében arra utasította a hozzá tartozó hatóságokat, hogy minden eszközzel lépjenek fel a megye városaiban még mindig tapasztalható magyar nyelvűséggel szemben: azonnal kobozzák el a magyar nyelvű nyomtatványokat, és "mindenkit, aki Trencsén megye területén nyilvánosan és kihívóan magyar nyelven beszél, rögtön igazoltassanak".

Hasonló, a magyar nyelv ellen irányuló rendeleteket adtak ki Szlovákia több más városában, sok helyen pedig a csehszlovák Sokol szervezet, illetve a Szlovák Liga és a csehszlovák legionáriusok magyar vidékeken elhelyezett képviselői nyílt provokációkka próbálták megfélemlíteni a magyarul beszélőket.

Ezzel együtt az egész csehszlovák hatalom-átvétel során, az 1919. február 12-i pozsonyi sortüzet leszámítva általában az adminisztratív megoldások, jegyzőkönyvben rögzített hivatal-átadások, az ünnepélyes magyar óvások és tiltakozások szertartásos átvétele stb. jellemezte. A 20. század végén, jórészt éppen e század kegyetlen tapasztalatai alapján nehezen tudnánk elképzelni hasonló helyzetben azt, hogy a hosszas halasztás után Párizsba 1919 decemberében meghívott magyar békedelegáció kijelölt vezetője, gróf Apponyi Albert a csallóközi Éberhardon lévő kastélyából a csehszlovák hatóságok engedelmével utazott Pestre, majd Párizsba.

Szvatkó Pál életrajza

 

 

Keresés a tudástárban

selye