Kisebbségek Magyarországon és az utódállamokban

A trianoni határok kialakulása után 1920-ban Magyarországon összesen 833.000 magát nem magyar anyanyelvűnek valló személy élt, ami az 1918 előtti történeti Magyarország összes nemzetiségi lakosságának mindössze 10%-át jelentette.9 A magyarországi szlovákok száma 141.882 fő volt. Emellett közel 250.000 magyar anyanyelvű személy beszélt szlovákul is (csupán Budapesten és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében több mint 100.000 magyar-szlovák kétnyelvű akadt), akikről valóban okkal feltételezhető, hogy frissen asszimilálódott szlovák származásúak voltak köztük többségben.

Az asszimiláció tényének elutasításával csehszlovák részről az első magas szintű magyarcsehszlovák államközi tárgyalásokon 1921-ben az ausztriai Bruckban maga Benes, csehszlovák külügyminiszter is 300.000 főre becsülte a magyarországi szlovákság számát.10 Az adatok bizonytalansága, az anyanyelv önkéntes bevallására épülő magyar népszámlálások adatainak folyamatos megkérdőjelezése szükségképpen a kiegészítő nemzetiségi felmérések folytatását igényli.

 

A Szlovákiában és Kárpátalján, tehát az első Csehszlovák Köztársaság területén élő magyar kisebbség az 1910-es adatok szerint 1 milliónál is nagyobb népességet jelentett. Az 1921. évi első csehszlovákiai népszámlálás azonban csupán 761.000 magyar nemzetiségű személyt mutatott ki. Az 1991. évi népszámlálások várhatóan 600.000 körüli magyar kisebbséget regisztrálnak Szlovákiában, ami a kárpátaljai magyarsággal együttesen a hetven év előtti csehszlovákiai népszámlálás abszolút értékeinek megismétlődését jelentheti.

A két kisebbség a számszerűségeken túlmenően tehát egészen más típusát alkotja a kisebbségeknek, hiszen egymástól kialakulásuk történeti körülményeiben, településszerkezeti, nyelvi, kulturális, tudati jellemzőikben igen jelentős mértékben különböznek. Azok a követelések, amelyek újabban a hazai nemzetiségek, különösen a szlovákok egyes értelmiségi csoportjaiban és Szlovákiában a mechanikus reciprocitás érvényesülését követelik, pusztán a két kisebbség tipológiai különbségeinek megállapításában is diszkriminatív és nacionalista magatartást látnak. Holott a kérdéssel behatóan foglalkozó szakemberek munkái igazolják, a sajátos magyarországi nemzetiségi feltételek és igények pontos felmérése nélkül az amúgyis nehéz helyzetben lévő kisebbségek képtelenek a megújulásra.

 

 

Keresés a tudástárban

selye