Hontalan magyarok Csehszlovákiában

A két háború közötti magyarság 20 éven keresztül húzódó sérelmei közé tartozott a rendezetlen állampolgárságúak helyzete. A sérelem abból adódott, hogy noha Csehszlovákia a Saint-Germainben aláírt nemzetközi kisebbségvédelmi szerződésben vállalta, hogy minden gond nélkül megadja az állampolgárságot azoknak, akik a békeszerződés életbelépésének idején Csehszlovákia területén laknak – ez nem történt meg. E helyett az 1920. április 9-én elfogadott ún. illetőségi törvény szerint csak azok váltak automatikusan csehszlovák állampolgárokká, akik a Csehszlovákia területén 1910. január 1-ig községi illetőséget szereztek. A gondot az okozta, hogy a prágai legfelsőbb bíróság 1923-as végzése szerint Csehszlovákia nem ismerte el a községi illetőség automatikus megszerzésének jogát, noha az a Trianon előtt Magyarországon bevett gyakorlat volt. Ennélfogva pedig tízezrek maradtak Csehszlovákiában községi illetőség így csehszlovák állampolgárság nélkül. 

Ezt a jogi helyzetet a csehszlovák hatóságok arra használták ki, hogy a nekik kényelmetlen személyek tömegeit nyilvánítsák hontalanná, s utasítsák ki az országból. A jelentős magyar többséggel bíró Bakti községben például az 1930-as népszámlálás alkalmával a lakosság 45%-a számított „külföldinek”, aminek köszönhetően a magyarok aránya a nyelvhasználati jogok szempontjából meghatározó 20% alá esett. A rendezetlen állampolgárság ürügyén a hatóságok számos neves közéleti személyiséget, politikust is kiutasítottak Csehszlovákiából. Erre a sorsra jutottak Surányi Lajos és Nagy Gyula szociáldemokrata politikusok, Tobler János és Körmendy-Ékes Lajos keresztényszocialista politikusok is.
A helyzet visszásságát nem csupán a magyar politika látta, de a szlovák képviselők egy csoportja is. Ennek köszönhető, hogy 1926-ban a csehszlovák nemzetgyűlés elfogadta a Lex Dérer et Szentiványként is ismert törvényt, amely ép ezt a problémát akarta orvosolni – sikertelenül. Nem csoda tehát, hogy míg 1921-ben 13 414 hontalan magyar élt Csehszlovákiában, addig 1930-ban már 20 349. A hontalon helyzetének rendezése a következő években is állandóan napirenden maradt. A magyar aktivisták 1937-ben nagy sajtókampány közepette jelentették be, hogy a csehszlovák kormány megegyezett a az alapelvekről, s hontalan magyarok hamarosan állampolgárságot kapnak. S bár hasonló ígéret 1938 elején is elhangzott, tény, hogy a csehszlovák kormány 20 éven keresztül sem tudta-akarta rendezni a kérdést. Ezért fordulhattak elő még 1937-ben is olyan esetek, mint az ipolyhídvégi kovács esete, akinek gimnazista fiáról az érettségi előtt derült ki, hogy nem rendelkezik csehszlovák állampolgársággal. Emiatt a fiút kidobták az ipolysági gimnáziumból, az apa pedig öngyilkos lett.

 

Keresés a tudástárban

selye