Szent István betiltott ünnepe

A csehszlovák államkeretek közé kényszerült magyarok számára a hétköznapoktól is jobban megváltoztak az ünnepnapok. A közterekről eltűntek a 48-as emlékművek valamint történelmünk jeles alakjainak szobrai, a katolikus naptárból pedig eltávolították a magyar szentek ünnepét (Szent László, Szent Imre, stb.). Ezzel szemben a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásának napja, október 28-a, valamin Masaryk elnök születésnapja (március 7.) vált ünneppé, aminek a nyilvános megünneplését igyekeztek mindenkitől megkövetelni. S noha ezeken a megemlékezéseken az első években csupán a kényszer hatására vettek részt a magyarok, a rendőrségi jelentések szerint a húszas évek második felétől már Komáromban is egyre több üzlet kirakatában jelent meg a csehszlovák lobogó, s az ünnepségeken is megjelent a magyar lakosság egy része. A magyar nemzeti emléknapok nyilvános megünneplése viszont nem volt lehetséges, mint ahogyan nem tolerálta a csehszlovák demokrácia a nemzeti szimbólumok használatát sem: irredentizmusnak minősítette és büntette a himnusz éneklését, s a nemzeti színek viselését. Nem kevesebb gyanakvással szemlélték a hatóságok az augusztus 20-i Szent István-nap megünneplését is, hiszen ezen a napon a katolikus falvakban tradicionálisan ünneplőbe öltöztek az emberek és részt vettek az ünnepi szent misén. 

Szlovákia tejhatalmú minisztere azonban már 1919-ben rendeletben tiltotta meg Szent István napjának a megünneplését, egy másik rendelet pedig azt mondta ki, hogy Szent István napját szeptember 2-án kell megünnepelni. A papokat igyekeztek rákényszeríteni, hogy augusztus huszadikán lehetőleg ne tartsanak misét, illetve ha arra sort kerítenek, akkor teljesen köznapi módon tartsák meg. Az ünnepi mise megtartását államellenes tevékenységként értékelték. Augusztus 20-án megszigorították a Magyarországra való határátkelést is, s csak a legsürgősebb esetekben engedték át a szlovákiai magyarokat az államhatáron.
Ezek az intézkedések azt eredményezték, hogy noha a húszas években még a templomok virágdíszei is gyakran a nemzeti trikolór színeit másolták, a későbbiekben a szlovákiai magyarok fokozatosan megszűntek ünnepelni a magyar nemzeti ünnepeket. A köztársaság megalakulását követő 20-ik évben készült csehszlovák belügyi jelentések már arról számolnak be, hogy augusztus 20-án a dél-szlovákiai falvak többségében hétköznapi rend szerint folyik az élet, s csupán néhány tradicionálisan erős katolikus községben (pl. az Ipoly mente falvaiban) szüneteltetik a munkát és viselnek ünneplő ruhát az emberek.

 

Keresés a tudástárban

selye