Kassa visszatérése

Kulcsszavak:

Kassa története jól szimbolizálja azokat a változásokat, amelyek a huszadik század első felében a Felvidéken lejátszódtak. A városban a dualizmus kezdetén még nagyjából egyenlő arányban laktak szlovákok és magyarok, 1910-ben viszont már a lakosság háromnegyede magyarnak vallotta magát. Trianon után ez az arány megfordult, s 1930-ban már a kassaiak 60%-a vallotta magát cseh-szlováknak és csak 16%-a magyarnak. Ennek ellenére a városban továbbra is erős volt a magyar kultúra szerepe, s lakóinak nagy része pedig mindkét nyelvet beszélte. 1938 őszén, amikor a határrevízió kérdése napirendre került, mind a nagypolitikában mind pedig a kassai utcákon megkezdődött a küzdelem a városért.

A kassai események elindítói az ottani magyar egyetemisták voltak, akik október 4-én fényes nappal nemzetiszínű koszorút helyeztek el a dóm oldalán található Rákóczi-emléktáblánál. A hatóságok tiltása ellenére ezt a következő napokon is megtették, október 7-én pedig hosszú évek után először a magyar Himnusz is felhangzott az Orsolyák-templomában. Ekkor az események irányítását már a Wirth Gyula elnökségével megalakult kassai Magyar Nemzeti Tanács vette át. Mivel a komáromi tárgyalások hírére a megmozdulásokban egyre több személy vesz részt, a himnusz éneklése is mindennapossá vált, az utcán pedig a szlovák és a magyar diákság között gyakorivá váltak az incidensek, a hatóságok október 9-én betiltottak minden gyülekezést, s a nemzeti színek nyilvános viselését. Ennek ellenére másnap a premontreiek temploma előtt, ahol a magyarok a Himnusz a szlovákok pedig a Hej Slováci éneklését kezdték el tömegverekedésre került sor, amit a hatóságoknak kellett megfékezniük. Noha a komáromi tárgyalások eredménytelenül végződtek, s az autonóm szlovák kormány állandóan azt hangsúlyozta, hogy Kassa Szlovákiában marad, október közepén félig míeddig titokban már megkezdődött a kassai állami tisztviselők családjainak, bútorainak, a kerületi bíróságnak és a dohánygyárnak az evakuálása. A bécsi döntés november 2-i kihirdetését követően a lakosság az utcákra tódult, a házakra pedig nemzeti lobogókat tűztek ki. Igaz a kitűzött magyar zászlókat éjszakánként a hadsereg tagjai rendszeresen leszaggatták. November 3-án a hadsereg közreműködésével megkezdődött az állami alkalmazottak, a hivatalok, a fontosabb gyárak evakuációja, ami elegendő szállítóeszköz hiányában csak nagy nehézségek árán valósult meg. A közrend megőrzéséből ekkor már kivették részüket a Magyar Nemzeti Tanács nemzetőrei is, akik igyekeztek megakadályozni azt is, hogy a menekülő hivatalnokok a hivatali berendezést is magukkal vigyék. November 9-én a megkezdődött a díszkapu ácsolása. A csehszlovák hadsereg utolsó egységei november 10-én a reggeli órákban adták át a várost a bevonuló magyar honvédség első egységeinek. Másnap pedig Horthy Miklós kormányzó bevonulásával ünnepélyes körülmények között is lezajlott a város visszacsatolása.

 

Keresés a tudástárban

selye