A tornóci manifesztáció

Csehszlovákia Kommunista Pártja az 1938 május-júniusi községi választásokon elszenvedett „veresége” ellenére még az első köztársaság végnapjaiban is jelentős pozíciókkal rendelkezett a szlovákiai magyar lakosság körében. Ezt annak köszönhette, hogy miközben erőteljes szociális retorikával rendelkezett, továbbra is kiállt a magyar kisebbség jogai mellett. A párt képviselői és szenátori klubja nevében a kormánynak a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatban 1938. április 15-én beterjesztett memoranduma a magyar földnélküliek számára történő földosztást, magyar nyelvű ügyintézést, szlovákiai magyar iskolatanács alakítását, a hivatali tisztségek betöltésénél pedig nemzetiségi kulcs alkalmazását követelte.

Élesen szembefordult viszont a párt a határrevíziónak a lehetőségével, s retorikájában egyre inkább előtérbe került a köztársaság védelmének hangsúlyozása. Ennek a célnak rendelte alá azokat a tömeggyűléseket is, amelyeket 1938 nyarán és őszén szervezett, s ahol magyar és szlovák baloldali értelmiségiek álltak ki a köztársaság megőrzése mellett és a magyarok kisebbség jogaiért. Az első ilyen nagygyűlésre július 31-én Kassán került sor, ahol Marie Pujmanová cseh és Ladislav Novomesky szlovák írók beszéde mellett felolvasták a betegség miatt távol maradt Fábry Zoltán üzenetét, aki elsőrendű magyar érdeknek nevezte a Csehszlovák Köztársaság védelmét a fasizmussal szemben. A hatásában legnagyobb dél-szlovákiai köztársaság melletti manifesztáció a már júliusban meghirdetett vágtornóci aratóünnepély volt, amelyre 1938. szeptember 4-én került sor a Vágselye melletti kisközségben. A manifesztációra a több ezres tömeg (egyes források szerint 15 ezer ember) gyalog, kerékpárok százaival, sőt különvönattal és különbuszokkal érkezett Dél-Nyugat-Szlovákia minden részéről. A nagygyűlés ideológiai hátterét a „Védjük a köztársaságot! Védjük a magyarság jövőjét! Védjük Magyarország függetlenségét!” jelszó fejezte ki, amely a magyar kommunistáknak abból a gyakran hangoztatott érvéből indult ki, miszerint aki a csehszlovák köztársaságot védi a fasizmus és a revízióval szemben, az egyben a magyarság és Magyarország jövőjét is védi. A manifesztáció gazdag kultúrprogram mellett zajlott, fellépett rajta többek között a komáromi dalárda, előadást tartottak a dornkappeli gyerekek, a diószegi fiatalok pedig Toldi Miklós történetét adták elő. A manifesztáció fő szónoka Major István volt, de mellett Lőrinc Gyula, Vladimír Clementis és Karol Kreibich is felszólalt. A manifesztáció résztvevői közös határozatot fogadtak el, amelynek legfontosabb üzenete a „köztársaság minden talpalatnyi területének” utolsó csepp vérig való védelme volt.

 

Keresés a tudástárban

selye