A magyar nyelvű színjátszás kálváriája Eperjesen

A szlovenszkói magyar kultúra különösen nehéz helyzetben volt a szórványmagyarság között, ahol a fennálló törvények már nem biztosították a magyar nyelvű művelődés lehetőségét. Ilyen helyzetbe került 1918 után az eperjesi magyarság is, ahol mely város – a Tarca parti Athén – ugyan Trianon előtt a felvidéki magyar művelődés egyik központja volt, ám ahol az 1930-as népszámlálás idején már csak a népesség 4,3%-a vallotta magát magyarnak. A lakosságnak azonban ettől sokkal nagyobb százaléka használta a magyar nyelvet, olvasott magyar sajtót, s igényelte a magyar kultúrát.

A város vezetése azonban arra hivatkozva, hogy a magyarok aránya nem éri el az előírt 20%-ot minden törvényes és azt meghaladó eszközt felhasznált arra, hogy a magyar kulturális életet felszámolja. Ennek a törekvésnek jó példája az eperjesi műkedvelő színjátszók 1933-as és 1935-ös kálváriája is. 1933. november 5-én az OKP ifjúsága szervezett a helyi katolikus körben táncmulatsággal összekötött színielőadást, amely során először egy szlovák nyelvű darabot játszottak el, majd ezt követően két magyar nyelvű komédia előadására került volna sor. Azonban abban a pillanatban, ahogy elkezdődött a magyar előadás, a hátsó sorokban elhelyezkedő szlovák közönség (többségében fiatalok, de néhány katonatiszt is) hangos kiabálással és füttyszóval megakadályozták annak megtartását. A nézőtéren verekedés kezdődött, amit csak a csendőrség gyors közbelépése szüntetett meg. Az eperjesi rendőrkapitány fölöslegesnek tartotta, hogy az ügyben vizsgálat induljon, s esetről a tartományi hivatalba küldött jelentésében a magyarellenes fellépést természetes fejleménynek minősítette, mivel „az öntudatos csehszlovák fiatalság már nem tűrhette tovább, hogy ebben a 90%-ig szláv városban magyar nyelvű előadásokat tartsanak.” 

Hasonló esetre került sor a városban 1935. november 26-én, amikor az SZMKE a járási hivatal engedélyével akart magyar nyelvű kultúrestet rendezni a városban. A helyi csehszlovák szervezetek először röplapban támadták a kultúrestet, majd a helyszínén gyülekező tömeg erőszakkal meg is akadályozta annak megtartását. Az magyarellenes plakát és a törvényesen engedélyezett kultúrest megakadályozása miatt a hatóság 1933-as esethez hasonlóan ismét nem indított büntetőeljárást. Az északi városokban kialakult hasonló légkörnek is volt köszönhető, hogy noha azokban még mindig számottevő a magyar kultúrát és szót igénylő polgárság élt, a magyarnyelvűség mégis a magánlakások küszöbei mögé szorult vissza.

 

Keresés a tudástárban

selye