Régiófejlesztés és modernizáció

A magyar kisebbség számára 1931-től, a szlovák régiófejlesztési politika, eddig kellőképpen nem vizsgált, számos pozitív eredményt hozott. A három szlovákiai nemzetgazdasági megyébe (nyugat-, közép- és kelet-szlovákiai megye) besorolt magyarlakta tájegységek bekapcsolódhattak a szlovákiai modernizációs folyamatokba, amelyek a települési infrastruktúrát, az emberek életminőségének javítását, a gazdaság működési feltételeinek biztosítását és a kultúrtáj hasznosítását, átalakítását érintették.

A településfejlesztést, a lakható környezet rendezésére, a községek és városok ivóvízellátásának biztosítására (artézi kutak), bérházak, közintézmények építésére, utcák kövezésére, a csatornázás kiépítésére született tervek, amelyek azonban a magas költségek miatt csak részben és lassan valósultak meg (pl. a csallóközi települések ivóvízellátása).
Az árvízek elleni védekezés, a gátak karbantartása, a víszabályozási munkák keresztülvitele, a termőterületek kialakítása a 19. században alakult árvízvédelmi társulatok rendszerére támaszkodott. Ezek székhelyei Komáromban, Somorján, Érsekújvárban és Vágsellyén voltak. Jelentős anyagi befektetésekkel különböző technikai-műszaki létesítményeket, szivattyúállomásokat, védőgátakat, csatornákat építettek és vízlecsapolási munkálatok valósultak meg. 1938-ban az állam és a szlovák tartomány befektetései elérték a 32 millió koronát.
Az út- vasúthálózat fejlesztésében 1937-ben történt alapvető változás, amikor törvény született az útalapról és annak finanszírozásáról. Az elsődleges cél a cseh és szlovák területek közötti kommunikációk kiépítése volt, azonban néhány regionális terv érintette a magyarok lakta vidékeket (pl. Pozsony–Dunaszerdahely és Diószeg–Galánta vonal).
A magyar régiók felzárkóztatásában a villamosítás volt az egyik legfontosabb tényező. 1938-ban Nyugat-Szlovákiában kb. 310 településre, az összes 62%-ára vezették be a villanyt, de a nagy regionális aránytalanságok megmaradtak. Például a Csallóköz villamosítása, az önkormányzatok elzárkózása és az elégtelen anyagi források miatt, csak részeredményeket hozott. A telefon nagy arányú elterjedése is ekkora datálható, de itt szintén jelentős eltérések voltak a régiók között, míg pl. a Vágsellyei járásban mindegyik településen volt telefon, addig az érsekújváriban csak a legjelentősebbekben.
A szlovák regionalizmus elképzelései hosszú távra kidolgozott koncepciók voltak, amelyek a vidékfejlesztés tekintetében jelentős beruházásokról szóltak, de ezek az 1938-as államjogi változás miatt már nem valósultak meg. Ilyen volt például a Nyitra és a Vág alsó szakaszának szabályozása, Érsekújvár vízvezeték-hálózatának kiépítése, a negyedi kikötő létrehozása, vicinális és állami utak, hidak, kórházak, iskolák építése a Csallóközben és Mátyusföldön.

 

Keresés a tudástárban

selye