Állami szerepvállalás és válságkezelési kísérletek

Kulcsszavak:

A kormányzat már 1929 végétől, amikor a kibontakozó válság első jeleit tapasztalták, olyan gazdaságpolitikai intézkedéseket hozott, amelyekkel a külkereskedelmi veszteségeket próbálta fedezni. A gazdaság veszteségeinek fedezését, hitelkönnyítésekkel, adócsökkentésekkel, közszolgálati vállalatok és szervezetek árufelvásárlásával, ill. a csehszlovák korona devalvációjával (1934, 1936) akarták elérni. Az állami beavatkozás monopolista jegyei is megjelentek: a mezőgazdaságban a vetésterületek nagyságának meghatározása, az állattenyésztés, tejtermelés szabályozása, termékkontingensek rögzítése, és elindult az egyes termelői ágazatok kényszerszindikalizációja. A legnagyobb konszernek közé a gépgyártásban a Škoda-cég, a cipőiparban a Baťa-vállalat, a pénzügyben a Živnostenská banka tartozott.

A magyarlakta mezőgazdasági vidékek számára a gabonamonopólium 1934-ben történő bevezetése, tehát a gabonakereskedelem egy kézben való központosítása számított új jelenségnek. A Csehszlovák Gabonatársaság kapta a gabona- és takarmányárufelvásárlás, ill. eladás kizárólagos jogát. Hatáskörébe tartozott a gabona, a takarmányáru és a liszt behozatalán kívül a mezőgazdasági termékek kivitelének joga, a gabona és az őrlemények kereskedelmi forgalmának szabályozása, azzal a céllal, hogy a kenyér és a liszt ne dráguljon. Ez az intézmény teljesen kikapcsolta a közvetítő kereskedelmet.
Az 1930-as évek munkanélkülisége az egyik legnagyobb társadalmi és szociális probléma volt Csehszlovákiában. Következményei, így pl. a gyermekhalandóság és a civilizációs betegségek növekedése, az alkoholizmus terjedése, negatívan hatottak a lakosság egészségi állapotára. 1918-tól törvény szabályozta a munkanélküli személyek segélyezését. A rászorulók szigorú és korlátozott feltételek mellett hetenkénti támogatásban részesültek, napi 1 korona jutott mindegyik családtagra. A mezőgazdasági munkásság, az idénymunkákat vállalók és a szolgaszemélyzet nem volt jogosult a támogatásra. Az állam, a köztársaság fennállásától kezdve, munkaközvetítő hivatalok hálózatának kiépítésével és állami pénzek ráfordításával próbálta mérsékelni a folyamatosan jelen lévő munkanélküliséget, de az állami támogatás jelképesnek volt mondható, a 30-as évek végéig fokozatosan csökkent. A legtöbb munkanélkülit (920 ezer) 1933-ban tartották nyilván, de még 1936-ban is 860 ezer személynek nem volt munkája. A hivatalos adatok azonban nem fedik a valóságot, a családtagokkal együtt számuk sokkal magasabb volt (1933-ban 1,1–1,3 millió ember). Legfőképpen a kivitelre gyártó ipari ágazatokban jegyezhető a legtöbb munkanéküli (építőanyagok gyártása, textil-, üveg-, porcelán- és gépipar, kohászat).
Az állami szerepvállalás 1930-tól megkísérelte enyhíteni a szociális gondokat. Élelmezési akció indult, amely során a nős férfiaknak 20 koronás, a nőtleneknek 10 koronás élelmiszerjegyeket osztottak ki, ez azonban a szigorú feltételek miatt csak szűk réteget érintett. A tejakció során a gyermekek naponta fél liter tejet kaptak. A munkanélküliek étkeztetésére (leves-, kenyér-, krumpli-, fa- és szénjuttatások) és a rossz lakáskörülmények orvoslására állami, tartományi, járási és községi kezdeményezések (közmunkák, lakásépítések) születtek, de az elégtelen pénzforrások miatt csak részeredmények születtek. A segélyezések terén fontos feladatokat vállaltak fel az egyházak és a jótékonysági egyesületek.

Hallon, Ľudovít: Krízy a konjunktúry. Nezamestnanosť v rokoch 1918-1945

 

Keresés a tudástárban

selye