A gazdasági világválság és következményei

A világgazdasági válság hatásai, így többek között a nemzetközi hitelkapcsolatok felbomlása, a termelés és a befektetések visszaesése, valamint a növekvő szociális ellentétek Csehszlovákiában is megmutatkoztak. Az egyes ipari ágazatok és a mezőgazdaság válsága visszavetette a termelékenységet, a fogyasztást és a befektetői kedvet. Katasztrofális helyzetbe került a hagyományos kiviteli kereskedelem, a munkanélküliség a népesség egyharmadát-egynegyedét sújtotta. Az okok közé a külföldi piacoktól való egyoldalú függés, a versenyképtelen ipari szerkezet, a beszűkült hazai piac, az autarkia és a konkurenciaképesség alacsony foka sorolható.

A csehszlovák gazdaságon belül 1928-tól először az agrárválság jelentkezett, legfőképpen a cukorrépa-temelést érintette, mert a nemzetközi piacon az olcsóbb nádcukor jelent meg. A válság ezután további mezőgazdasági és állattenyésztési ágazatokat ért el. A mezőgazdasági válság első szakaszában (1928–1930) a kivitelre termelő szférát (cukorrépa, sörárpa, komló) sújtotta, a belföldi piacot ellátó termelő ágazatokat ekkor még elkerülte, sőt a megnövekedett belföldi kereslet miatt sok vállalkozó bizonyos növényekre szakosodott (búza, kukorica). Ennek azonban már rövid távon jelentkeztek a negatív következményei, túltermelés mutatkozott, amely elősegítette a válság továbbterjedését a mezőgazdaságban.
Az 1931–1933 közötti második szakaszban az agrárszféra válsága összekapcsolódott az ipar válságával. Az iparban nem a termelés nagysága csökkent és ez okozta a válságot, hanem a mezőgazdasági termékek iránti kereslet visszaesése és a mezőgazdasági árúk árának drámai csökkenése miatt beálló életszínvonal-csökkenés és munkanélküliség-növekedés. Szlovákiában ezek a hatások sokkal érzékelehetőbbek voltak, mert a lakosság majdnem 57%-a mezőgazdaságból élt. Az ipar fejletlenségének következtében nem volt képes felszívni a felesleges mezőgazdasági munkerőt.
A csehszlovák állam 1930-ban új behozatali védővámokat vezetett be Magyarországgal szemben, amely a két ország között vámháborúhoz vezetett. Magyarország a csehszlovák ipari termékekkel szemben vezette be a védővámokat. Ezekkel az elzárkózó gazdaságpolitikai lépésekkel a két ország közötti, amúgy sem túl jó gazdasági kapcsolatok „befagytak“. Ez a helyzet csehszlovák szempontból nem járt kézzelfogható eredménnyel, hiszen az agrárárak tovább csökkentek és a munkanélküliség is tovább nőtt, Szlovákia számára pedig súlyos gazdasági veszteségeket okozott (pl. a fakivitel megszűnt). Szlovákia 1933-ban 13 millió pengő értékű behozatalt bonyolított le az 1927-es 83 millióhoz képest. Magyarország kivitele az 1927-es 94 millió pengőről 1933-ra 12 millióra esett vissza. Az 1930. december 16. óta tartó helyzeten 1931-től, eredménytelen kompenzációs tárgyalásokon próbáltak javítani (sertés-fa üzlet, gyümölcsbehozatal Szlovákiába).

 

Keresés a tudástárban

selye