Az 1935-ös parlamenti választások

Az 1935-ös esztendőben Csehszlovákiában két olyan jelentős politikai eseményre került sor, amely a következő évekre is meghatározta a köztársaság belpolitikai viszonyait. Az egyik a parlamenti voksolás, a másik pedig a köztársasági elnök megválasztása volt.

Az 1935-ös választások már a nemzetközi életben lezajlott átrendeződések árnyékában zajlottak, s nagy meglepetéssel zárultak, hiszen országos szinten a legtöbb szavazatot a Konrád Heinlein vezette Szudétanémet Párt (SdP) szerezte meg. A hatalmon lévő csehszlovakista kormánykoalíció viszont meggyengült, s a választási eredmények azt igazolták, hogy a nemzetállam fenntartását és azt lebontását követelő erők közötti különbségek fokozatosan kiegyenlítődtek. Bár a választások után a volt kormánypártoknak ismét sikerült működőképes kabinetet létrehozniuk, a kiegyenlített erőviszonyok már előre jelezték, hogy a köztársaság válságos évek elé néz.

A szlovákiai választási eredmények a CSKP, és a Szudétanémet Párttal közösen induló Kárpátinémet Párt előretörését jelezték. A Kommunista Párt a legjobban ismét a magyar járásokban szerepelt, ahol átlagban kétszer annyi szavazatot szerzett, mint szlovák vidéken. A közös listával induló ellenzéki magyar pártok ugyan megőrizték mandátumaik számát, a megszerzett szavazataik számát tekintve azonban mérsékelt visszaesést kellett, hogy elkönyveljenek. A magyar választók szavazatainak továbbra is mintegy csak 50-60%-át tudták megszerezni, míg a maradékon a CSKP és a magyar szavazók között mintegy 60-70 ezer voksot szerző aktivista magyar erők (az agrárpárt és a csehszlovák szociáldemokrácia magyar szakosztályai) osztoztak.
A parlamenti választásokat követően fontos személyi változások következtek be a legfelsőbb csehszlovák vezetésben. Az Agrárpárton belüli erőviszonyok megváltozása következtében 1935 novemberében Milan Hodža ülhetett a kormányfői székbe, aki a köztársaság első szlovák nemzetiségű miniszterelnöke volt, decemberben pedig lemondott az immár negyedik megbízatási időszakát betöltő T. G. Masaryk köztársasági elnök. A 85 éves és betegsége és kora miatt az elnöki teendőket már ellátni nem tudó Masaryk maga helyett bizalmasát, az addigi külügyminisztert, Edvard Benešt javasolta köztársasági elnöknek. Bár az elnökválasztást heves politikai csatározások előzték meg, az 1935-ös év utolsó napjaiban az ellenjelölt nélkül induló Benešt köztársasági elnökké választották. Hosszas viták után végül a magyar képviselők többsége a magyar pártok által előterjesztett követelések teljesítését megígérő Benešre szavazott. Az elnökválasztás körüli huzavonák azonban ismét bebizonyították, hogy az ellenzéki magyar pártok közötti viszony továbbra sem mondható szívélyesnek, de azt is, hogy az új köztársasági elnök ígéreteit nem szabad komolyan venni.

 

Keresés a tudástárban

selye