Az „autoritatív demokrácia” és a nemzetiségi kérdés Csehszlovákiában

A Hitler és a nemzetiszocializmus hatalomra jutása nemcsak a szudétanémet mozgalmakat radikalizálta, de a cseh és szlovák társadalomban teret kezdtek hódítani a fasiszta eszmék, aminek jeleként 1934 elején a 10 legjelentősebb csehszlovák fasiszta szervezet egységes fasiszta Nemzeti Frontot hozott létre. Noha a legjelentősebb cseh fasiszta mozgalom, Gajda fasiszta pártja Pozsonyi székhellyel magyar szakosztályát is megalakította, a szlovákiai magyar társadalom azonban immúnis maradt a náci eszmék terjedésével szemben, s a magyar pártok vezetői egységesen utasították el a tekintélyuralmi eszméknek való behódolást. A nemzetközi események hatására és a magyar pártokon belül bekövetkezett személyi változásokkal összhangban felerősödött viszont a két magyar párt ellenzéki tevékenysége. Az Országos Keresztényszocialista Párt a Hlinka-párttal együtt egy egységes katolikus és autonómista blokk kialakítását szorgalmazta – sikertelenül, a Magyar Nemzeti Párt pedig egyre erőteljesebb nemzeti retorikával lépett a választók elé, s a korábbinál hangsúlyosabb szólt a magyar kisebbség önrendelkezési jogáról és a békés határrevízió lehetőségéről. 

Az államhatalom problémák kezelése helyett a nacionális mozgalmak elleni törvényes fellépés lehetőségeinek a kiszélesítésével válaszolt. Ezt a célt szolgálták az 1933-ban a nemzetgyűlés által elfogadott törvények, amelyek korlátozták a sajtószabadságot, s lehetővé tették, hogy a belügyminisztérium egyes politikai pártok tevékenységét bizonyos időre felfüggessze illetve szükség esetén a pártot fel is oszlathassa. Ezeknek az eszközöknek az alkalmazása a demokrácia csorbulásához, s egyfajta „autoritatív demokrácia” kialakulásához vezettek.
Bár sem a MNP sem pedig az OKP feloszlatására nem került sor, a hatóságok kemény intézkedéseket foganatosított a szlovákiai magyarsággal szemben is. 1933 nyarán a Tartományi Hivatal rendelettel tiltotta be a Fiatal Magyarok Munkacsoportjának a működését, vezetői ellen pedig perek sorozatát indította az ügyészség. Ugyanennek az évnek az őszén a Prágai Magyar Hírlap három hónap időtartamra szóló betiltására került sor, majd a lap újraindulását követően többször is elkobozták egy-egy példányát, illetve 1934 őszén ismét betiltották három hónapra.
Feltehetően nem véletlenül a PMH első betiltása előtt került sor a mérsékelt kormánypárti Magyar Újság c. lap elindítására, amelynek élére a korábban a PMH-t szerkesztő, kitűnő tollú, de állandó anyagi problémái miatt „megvásárolható” Dzurányi László került, akinek az lett volna a feladata, hogy a magyar olvasók nagy részét elcsábítsa a PMH-tól. S bár a magyar Újság a korszak egyik legszínvonalasabb lapjává vált, a PMH „legyőzése” nem sikerült neki.

Szent-Ivány József felszólalása a prágai nemzetgyűlés 1933. április 27-i ülésén 

 

Keresés a tudástárban

selye