Betonerődítmények Dél-Szlovákiában

A harmincas években egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzetben több európai országban –többek között Németországban, Lengyelországban és Finnországban – is erődrendszer kiépítése kezdődött. Az európai országokban a második világháborúig kiépült erődrendszer közül a legnagyobb méretű és legjobb műszaki jellemzőkkel rendelkező erődvonal Csehszlovákiában épült ki, ahol 1935-ben – a franciaországi Maginot-vonal – tapasztalatait felhasználva kezdődtek meg az erődítési munkálatok. 

A prágai elképzelések hosszútávon az ország teljes határvonalát biztosító erődrendszer kiépítését feltételezték, a második világháború kezdetéig azonban csak a cseh-német és a szlovák-magyar határszakasz erődvonala készült el – az is csak részben – a lengyel határszakasz megerősítése pedig épp csak elkezdődött. A csehszlovák erődvonal a főbb támadási irányokat lezáró ún. nehézerődök és az ezek térközeit kitöltő könnyűerődök sorából állt. A nehézerődök a tüzérségi tűznek is ellenálló falakkal rendelkeztek, páncéltörő ágyúkkal, nehézgéppuskákkal esetleg légvédelmi ágyúkkal voltak felszerelve, az egymást kölcsönösen védő erődök alatt pedig bombabiztos földalatti járatok, raktárak, legénységi szállások voltak. A könnyűerődítések ezzel szemben általában egyetlen beltérből álló betonépítmények voltak, amelynek fegyverzetét egy-két géppuska alkotta. Ezeket földalatti járatok nem kötötték össze, de sűrűn épültek, így vizuális kapcsolatot tudtak tartani egymással.
Dél-Szlovákiában nehézerődök csupán két helyen, Pozsony-Ligetfalun és Komáromban épültek. Ligetfalu határában (noha a Csehszlovákia által 1919-ben aláírt békeszerződés kifejezetten tiltotta, hogy a Duna jobb partján katonai objektumok épüljenek) 15 nehézerőd, néhány könnyűerőd és néhány további katonai célú objektum épült meg, míg Komáromban, ahol eredetileg 5 a vasúti és közúti határhíd védelmét szolgáló erődöt terveztek, csupán 3 készült el. Ezzel szemben Párkánytól a Kárpátaljáig húzódó szakaszon csupán könnyűerődítések épültek, igaz, hogy számuk a másfél ezret is meghaladta. A betonerődítmények építésénél magyarokat nem alkalmaztak, mivel őket megbízhatatlannak tartották, a építéshez szolgáló területet – amit a civil lakosságnak tilos volt megközelíteni – pedig a hadsereg önkényesen sajátította ki a határmenti területek birtokosaitól.
Az 1938. október 5-i kacagói határincidens bebizonyította, hogy az erődök komoly gondot okozhatnak a támadó csapatoknak. Az első bécsi döntés következtében azonban a dél-szlovákiai erődrendszer végül harc nélkül került a magyar hadsereg birtokába, amely 1939 folyamán nem kis nehézségek árán a legtöbbet felrobbantotta. Néhány erőd azonban épségben maradt. Ezeket ma is megtalálhatja a figyelmes szemlélő.

 

2. Steiner Gábornak, a CSKP szenátorának és társainak interpellációja a nemzetvédelmi miniszterhez abban az ügyben, hogy az erődítések építésénél nem alkalmaznak magyar munkásokat:

545/14 (původní znění).

Infierpelláció
Benyujták: Steiner Gábor, Fidlík István, Nedvěd, Kreibich szenátor és társai
a nemzetvédelmi miniszter urhoz

a határmenti védelmi vonal épitésénél alkalmazandó munkások ügyében.

A Csehszlovák köztársaság biztonságát és függetlenségét a fasiszta államok részéről komoly veszély fenyegeti. Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk a határmenti védelmi vonal minél eredményesebb kiépítését. Azon védelmi építkezések tehát, amelyek jelenleg a határmentén folynak, a köztársaság védelmét szolgálják. Nem a köztársaság védelmét szolgálják azonban azok az intézkedések, amelyek ezen építkezésekkel kapcsolatban történnek. Ugyanis Szlovenszkón ezen munkálatoknál magyar munkásokat egyáltalában nem alkalmaznak, még pedig azzal a helytelen indokolással, hogy a magyar munkások nem megbízhatók. A magyar munkásság ilyen általános megbélyegzése igazságtalan, jogtalan és épen a köztársaság védelme szempontjából elitélendő. Mert a magyar munkásság és elsősorban a munkás szakszervezetekben, a haladó és demokratikus kultúr- és sportszervezetekben elhelyezkedett munkásság számtalan esetben bizonyította, hogy a demokratikus köztársaságot a fasiszta barbársággal szemben áldozatkészen hajlandó megvédeni. Az ilyen eljárás ellentétben van Beneš köztársasági elnök úr több ízben tett kijelentéseivel, amely szerint a Csehszlovák köztársaságban nem szabad, hogy a nemzeti kisebbségek másodrendű polgároknak éreznék magukat. Azonkívül az ilyen intézkedések alkalmasak arra, hogy a. magyar munkásságot a reakciós, irredenta körök befolyása alá kergessék és agy a köztársaság eredményes védelmét aláássák.
És ez a jelenség különösen a komáromi védelmi építkezéseknél jut világosan kifejezésre. Ezen több mint 80 % magyar lakosságú községben egyetlen magyar munkást sem alkalmaztak a védelmi vonal építésénél. A komáromi járási főnök kijelentette a munkás szakszervezetek képviselői előtt, hogy felsőbb utasításra nem alkalmazhatnak magyar munkásokat, mert azok megbízhatatlanok. A járási főnök ezen kijelentése a munkásság között érthetően jogos felháborodást váltott ki. Hiszen ebben a községben a munkanélküliség még most az általános fellendülés idején sem csökkent. Magánépítkezés a községben évek óta nincs. A szakképzett munkások százai más községekben sem helyezkedhetnek el, mert csak magyarul beszélnek és ma már majdnem minden vállalatnál az államnyelv tudását követelik meg. Komáromban több mint ezer munkanélküli van és a védelmi vonal építéséhez más vidékről hoznak munkásokat.
A komáromi és a többi határmenta községek magyar munkanélküli ezrei a munkához, az élethez való jogot követelik. Elismerjük, hogy a védelmi vonal építésénél bizonyos óvintézkedések szükségesek, de ennek semmi esetre sem szabad abban kifejezésre jutni, hogy a magyar munkásságot általában megbízhatatlannak tartva, megfosszák a munkától.
Ezek alapján a következő kérdéseket intézzük a miniszter úrhoz:
1. Van-e tudomása a miniszter úrnak olyan intézkedésről, amely szerint a védelmi vonal építésénél magyar munkásokat, mint általában megbízhatatlanokat nem alkalmaznak?
2. Hajlandó-e utasítani a védelmi munkálatokat vezető illetékeseket, hagy a védelmi építkezéseknél elsősorban helybeli munkanélkülieket, a munkás szakszervezetékhez, a demokratikus kultúr- és sportszervezetekhez tartozó magyar munkásokat megfelelő számban alkalmazzanak?
Prága, 1937. június 30.
Steiner, Fidlík, Nedvěd, Kreibich, Popovič, Svoboda, Pfeiferová, Malík, Wenderlich, Juran, Králka.

Kapcsolódó képek:

A képen: A fényképezési tilalom a határövezetben

 

Keresés a tudástárban

selye