A magyar kisebbség gazdasági szervezeteinek hálózata

A magyar kisebbségi gazdasági szervezetek hálózatát a tárgyalt korszakban változatosnak, de a csehszlovák gazdaság- és kisebbségpolitikai gyakorlat következtében és a kisebbségi anyagi és szellemi erőforrások szempontjából hiányosnak tekinthetjük.

A hatalomváltás után megkezdődött a magyarság kiszorítása a legfontosabb szakigazgatási struktúrákból, így a gyáriparosok szövetségéből, a kereskedelmi és iparkamarákból, az ipartársulatok fedőszervezetéből, a szövetkezeti központokból, valamint a mezőgazdasági tanácsból. A gazdaságirányítás és -szabályozás új országos szervezetei a szlovák nemzetépítés szolgálatában álltak, a kisebbségi magyar közösségépítés érdekében dolgozó képviselet és befolyás ezekben elhanyagolható volt vagy nem is létezett.

A legnagyobb aktivitást kifejtő, alsóbb szintű, de több kézzelfogható eredményt elérő szakmai társulások közé többeket sorolhatunk.
A mezőgazdaság, állattenyésztés és gazdaszervezés kérdéseivel az egyes régiókban szerveződő gazdasági egyesületek foglalkoztak. A magyar polgári pártok támogatásával 1933-tól hozták őket létre. 1938-ban alakult meg a fedőszervezetük. A magyar szövetkezetek különböző típusúak voltak, legfőképpen hitel-, ipari és mezőgazdasági irányultságúak. A legjelentősebb szervezeti hálózatot, a fogyasztási szövetkezetekét, 1925-től a Hanza Szövetkezeti Áruközpont alakította ki. A kisiparosság érdekvédelmi szervezetei, az ipartársulatok 1924-től, a kiskereskedők szervezetei, a grémiumok az 1930-as években működtek. A magyar és német bankok által létrehozott egyesület érdekérvényesítő tevékenysége 1922-től bontakozott ki. Az ellenzéki pártokhoz kötődő szervezetalapítások, szakmai szövetségek és szakosztályok is nagyon fontosak voltak, mert a töredékes kisebbségi gazdasági szervezethálózat egyes elemeit pótolták.
A magyar nemzeti közösség gazdasági érdekérvényesítését és önszerveződését elsősorban a többségi, cseh és szlovák nemzeti-etatista hatalomgyakorlás akadályozta. A kisebbségi magyar gazdasági érdekvédelem intézményesített elemeit, az termelői-szolgáltatói csoportokat a szövetkezeti mozgalomban, a bankügyben, az ipari-kereskedelmi életben és a mezőgazdasági érdekszervezetek terén már korán, mindjárt a hatalomváltás utáni első években megtalálhatjuk. Közös jellemzőjük, hogy 1918 előtti mintákra támaszkodtak, amelyeket a nemzetállami felszámoló törekvésekkel szemben, az ellenzéki magyar polgári pártok nem csekély támogatásával, megpróbáltak átmenteni, ugyanakkor az új gazdaságpolitkai környezethez alkalmazkodtak és abba integrálódtak.
A magyar közösség alsóbb szintű szervezetépítést tudott megvalósítani, mert az állami, többségi irányítású gazdaságszabályozás felsőbb szintjeiről hiányzott a magyarság képviselete. Az érdekvédelem területeivé az egyes foglalkozási rétegeknek a munkamegosztás következtében létrejött, kisebb-nagyobb autonómiával bíró közösségi formái váltak.
Tehát a két világháború között időszakban még beszélhetünk magyar nemzetiségűek által szervezett és irányított gazdasági szektorokról, amelyek a csehszlovák nemzetgazdaság „szövetébe” ágyazódtak. Nem alkottak egy etnikailag elkülönülő halmazt, hanem összetartó, szervező erejük lényegét a közös érdek és nyereségközpontúság határozta meg.Hantos László: Szlovenszkó és a szlovenszkói magyarság gazdasági helyzete

Gaucsík István: A szlovákiai magyar gazdasági önszerveződés keretei és lehetőségei 1918–1938 között.
Gaucsík István: Gazdasági szervezetépítés és érdekvédelem. A csehszlovákiai magyarság két világháború közötti gazdasági szervezetei. (1. rész)

Gaucsík István: Gazdasági szervezetépítés és érdekvédelem. A csehszlovákiai magyarság két világháború közötti gazdasági szervezetei. (2. rész)

Gaucsík István: A csehszlovákiai magyarság gazdasági szervezetei (1918–1938) Gazdasági egyesületek, szövetkezetek, ipartársulatok 

 

Keresés a tudástárban

selye