Magyar közművelődés a harmincas évek második felében

A kisebbségi sorsban eltöltött első évtized nehézségeit követően a harmincas évek a szlovákiai magyar kultúra felvirágzását hozták magukkal. Ebben különösen nagy szerepe volt szervezeti megújuláson átesett SZMKE-nek, amelyben egyre nagyobb szerepet kaptak a haladó ifjúsági mozgalmakból kinövő fiatalok. Az 1938-ban már 184 helyi szervezettel rendelkező SZMKE-ben a helyi rendezvények mellett országos hatáskörű programokat is indított, amelyek közül a legtöbb embert a szlovákiai magyar népi kultúrát képviselő néptáncosok, népzenészek, daloskörök Gyöngyösbokréta-találkozói mozgattak meg. Az SZMKE szervezetségét bizonyították az 1938 augusztusában Léván megrendezett szabadtéri játékok is. 

A szlovákiai magyar kultúra legnagyobb gondját azonban továbbra is a politikai-ideológiai megosztottság jelentette. Jó példája ennek a Járási Közművelődési Szervezetek este, amelyek létrehozását egy 1919-es törvény írta elő, s amelyek jelentős anyagi támogatást kaptak. Mivel azonban az ellenzéki magyar pártok nem voltak hajlandóak ezekkel együttműködni, a legtöbb déli járásban meg sem alakultak, s így az állam részéről nyújtott anyagi támogatást sem lehetett kimeríteni.
A megosztottságot voltak hivatottak felszámolni azok a kultúrpolitikai törekvések, amelyek leginkább baloldali vagy aktivista kezdeményezésekből születtek, így sikerességük eleve kétséges volt. A tudományos életben ilyen kezdeményezésnek számított a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság 1936 januári létrehozása, amit leginkább az váltott ki, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi, Művészeti Társaság (közismert nevén a Masaryk Akadémia) tudományos szakosztálya szinte semmiféle való tevékenységet nem tudott felmutatni. Bár a Jankó Zoltán és Bólya Lajos fémjelezte szervezet tagjai leginkább baloldali és aktivista személyiségek voltak, de munkájába az ellenzéki pártok holdudvarába tartozó személyiségek is bekapcsolódtak. Így munkatársai közé tartozott a korabeli szlovákiai magyar tudományosság színe java: Hantos László, Brogyáni Kálmán, Révay István, Sas Andor, Szalatnai Rezső és Machnyik Andor. A rövid életű kisebbségi társaság legnagyobb eredménye a magyar kulturális szervezetek Tavaszi Parlamentnek nevezett népfrontos jellegű tanácskozásának megszervezése volt, amelyre 1936. április 18–19-én került sor Érsekújvárott. A találkozón a fentebb már említett személyiségeken kívül többek között Révay István, Szombathy Viktor, Esterházy Lujza, Peéry Rezső és Győri Dezső is részt vett, s a résztvevők 10 pontba sűrített nyilatkozatot fogadtak el a csehszlovákiai magyar kultúra legfontosabb feladatairól. A kezdeményezés azonban (elsősorban az Egységes Magyar Párt elzárkózása miatt) hamarosan kudarcba fulladt.

Kapcsolódó képek:

A képeken: A Kazinczy Könyv- és lapkiadó Szövetkezet prominens személyiségei, Csáky Mihály és Darkó István, Gömöry János, a kassai magyar szellemi élet egyik meghatározó alakja, a sajógömöri gyerekek gyöngyösbokrétája

 

Keresés a tudástárban

selye