Az új arcú magyarok

A harmincas évek elején az ellenzéki magyar pártoknak nem csupán a kormány által támogatott aktivista pártokkal, és gazdasági válság gerjesztette szociális nehézségek miatt felerősödő kommunista mozgalommal kellett felvenniük a harcot, de új elemként jelentek meg a magyar közéletben azok az ifjúsági mozgalmak is, amelyek szakítani kívántak az OKP és az MNP hagyományosnak politikai eszköztárával és retorikájával. Ezek az ifjúsági mozgalmak – legyenek baloldali, vagy jobboldali indíttatásúak – már annak a generációnak az igényeit fejezték ki, amelyik az államfordulat a Csehszlovák Köztársaságban végezte iskoláit, s Prágában, Brünnben, Pozsonyban végzett egyetemi tanulmányai idején nemcsak az állam hivatalos nyelvét sajátította el, hanem megismerte a cseh és szlovák kultúrát is. Ők már nem fogadták el a Szüllő Géza által képviselt „budapesti politikát”, vagyis azt, hogy a szlovákiai magyar politikát elsősorban a budapesti érdekek kell hogy irányítsák, hanem saját szlovákiai magyar politika kialakítására törekedtek, amelyben a csehszlovák állam realitását figyelembe véve fontos szerepet kaptak a cseh és szlovák ifjúsági mozgalmakkal való kapcsolatok.

A legnagyobb hatású ifjúsági mozgalomnak a prágai Szent György Kör falujáró mozgalmából és a Losoncon megjelenő Mi lapunk című folyóirat szellemi holdudvarából kinövő Sarló mozgalom bizonyult, amelyet 1928. augusztus 3–13. között a gombaszögi cserkésztáborban alapítottak meg prágai egyetemisták. A kezdetben etnográfiai, és szociográfiai tevékenységet folytató fiatalok később egyre inkább a politika felé fordultak. A kisebbségi kérdés megoldását elsősorban a Kárpát-medencei nemzetek közötti együttműködésben látták megvalósíthatónak. A mozgalommal, amelynek vezéralakjai közé többek között Balogh Edgár, Dobossy Imre, Boross Zoltán, Jócsik Lajos, Peéry Rezső tartoztak, az OKP-nek végig ellenséges volt a viszonya, Szent-Iványi József viszont a kezdetben segítette őket. Később a Sarlósok néhány vezetője (különösen Balogh Edgár) a kommunista eszmékkel szimpatizálva a CSKP politikájához akarta kapcsolni a mozgalmat, ami a Sarló széthullásához vezetett.
Egészen más szellemi alapokról, a Rerum Novarum által inspirált keresztényszocializmus talajáról nőtt ki a prágai egyetemisták által létrehozott Prohászka Ottokár Körök Szövetsége, amelynek Rády Elemér, Czvank (Göndöcs) László és Sinkó Ferenc voltak a vezéralakjai. Noha ők a Sarlóval ellentétben jobboldali eszméket vallottak, közös volt azonban bennük az, hogy nemzeti és szociális problémákra a nép (a paraszti társadalom és a városi munkáság) felé való fordulással reagáltak. Vezéralakjuk az a Pfeiffer Miklós volt, aki a a korszak egyik legszínvonalasabb lapját az Új híreket is szerkesztette.

Kapcsolódó képek:

A képeken: a Prohászka Körök országos IV. kongresszusának résztvevői Losoncon, Balogh Edgár, Győri Dezső

Kapcsolódó hivatkozások:

Vígh Károly: A felvidéki Sarló mozgalom története

 

Keresés a tudástárban

selye