A szlovákiai magyarok 1938 őszén

A müncheni döntés értelmében Csehszlovákiának tárgyalásokat kellett kezdenie Magyarországgal a magyar kisebbség helyzetéről. A Münchent követő csehszlovákiai belpolitikai válság és Szlovákia autonómiájának október hatodikai kihirdetése miatt azonban a tárgyalások csak október 9-én kezdődtek meg Komáromban. A Kánya Kálmán és Teleki Pál vezette magyar küldöttség az 1910-es népszámlálás alapján magyar többségnek minősülő területek visszaadását követelte Csehszlovákiától. Az autonóm szlovák kormány elnöke, Tiso által vezetett csehszlovák küldöttség viszont kezdetben csak a magyar lakta területek autonómiájáról, később pedig csak a magyarok által lakott területek egy részének a visszaadásáról volt hajlandó tárgyalni. Így a közvetlen tárgyalások október 13-án megszakadtak.

Eközben Dél-Szlovákiában is feszültté vált a hangulat. A szeptember 23-i mozgósításkor a magyarok ugyan eleget tettek a behívónak, ám több dél-szlovákiai községből már magyar katonanótákat énekelve vonultak el, mintegy jelezvén, nem kívánják a köztársaságért áldozni életüket. A csehszlovák hatóságok igyekeztek elejét venni, hogy a Szudéta-vidék mintájára Dél-Szlovákiában is zavargások törjenek ki. Ennek érdekében szeptember utolsó napjaiban beszedték a magántulajdonban lévő rádiókat, jó néhány településen pedig (így Rimaszombatban, vagy Párkányban) pedig a közéleti magyar személyiségeket tucatjait fogták le túszként. Ennek ellenére arra, amikor a müncheni döntést követően a csehszlovák kormányzat bejelentette, hogy elismeri nemzetiségek jogát az önrendelkezésre, s tárgyalásokat kezd Magyarországgal, a dél-szlovákiai magyarság addig nem tapasztalt lelkesedéssel reagált. A településeken magyar nemzeti zászlókat tűztek ki a házak, a lakosság pedig a himnuszt énekelve vonult az utcára. A hatóságok, amelyek a korábban egyáltalán nem tűrték a nemzeti jelképek használatát, október első napjaiban kénytelenek voltak tolerálni a magyar himnuszt és az ablakokba kitűzött nemzetiszínű zászlókat. A komáromi tárgyalások sikerében bízva az EMP országos vezetői, nemzetgyűlési képviselői és szenátorai október 7-én létrehozták a Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT), amely a pozsonyi rádióba is beolvasott nyilatkozatában kinyilvánította a magyar kisebbség szándékát az anyaországhoz való visszatéréshez. A MNT, amelynek a következő napokban helyi és regionális szervezetei jöttek létre, elsődleges feladata a magyar lakosság tájékoztatása és a várt visszacsatolás lebonyolításának elősegítése volt. Ennek érdekében több ízben is kiáltvánnyal fordult a magyar lakossághoz, amelyekben nyugalomra és a közrend fenntartására, valamint helyi polgárőrségek megalakítására szólította fel azt. A nemzeti tanácshoz a volt aktivista pártok magyar tagjai is csatlakoztak, s mivel a visszacsatolás reményének lelkesedése a közben az autonóm szlovák kormány által betiltott kommunista párt tagjainak nagy részére is átterjedt, október közepére lényegében megteremtődött a magyar kisebbség politikai egysége.

 

Keresés a tudástárban

selye