Aktivista és népfrontos magyar politika a harmincas évek második felében

Az EMP 1936-os létrehozása létrehozása nem jelentette a szlovákiai magyarság politika egységét. Magán az Egyesült Magyar Párton belül sem volt egyetértés, s különösen az ún. katolikus papi szárny volt elégedetlen a fejleményekkel. Ez ő elégedetlenségük is közrejátszott a Magyar Katolikus Tanács létrehozásában, amelynek meghatározó alakjai a kormányzattal is jó kapcsolatokat ápoló Lelley Jenő és Tyukoss János voltak. Szintén az EMP befolyásának csökkentését szolgálta volna egy érsekújvári központú magyar katolikus párt létrehozása is, amely azonban csupán periférikus erő maradt.

Rendkívül aktívan léptek viszont fel az 1936-től kezdődően a magyar aktivisták, ami elsősorban Hodža miniszterelnök neoaktivista kísérletével hozható kapcsolatba. A Wenzel Jaksch, Gustav Hacker és mások által képviselt szudétanémet neoaktivizmustól eltérően azonban a magyar aktivizmus sem hiteles vezetőket nem tudott felmutatni (hiszen a politikai szempontból már elhasználódott Csomor István és Schulz Ignác képviselték), sem pedig a szlovákiai magyarok helyzetének megoldására irányuló új elgondolásokat. A kormányzat elé terjesztett követeléseikben elsősorban adminisztratív úton is végrehajtható korrekciókat, a nyelvtörvény következetesebb betartását, a magyar nyelvű középiskolai hálózat kibővítését, az állampolgársági ügyek rendezését kérték. Ám a kormányfő és a köztársasági elnök részéről az aktivisták felé tett hangzatos ígéreteiből szinte semmi sem valósult meg. Kivételként csupán az 1938. március 3-án közzétett kormányrendelet említhető, amely egy évvel a szudétanémet területek után dél-szlovákiai postahivatalokban és a vasúton is bevezette a kétnyelvűséget. A rendelet azonban korántsem teljesítette az előzetes várakozásokat, hiszen a tudatosan beépített korlátai miatt mindössze a magyar nyelvterület egy részét (178 szlovákiai magyar települést) érintette, arról nem is beszélve, hogy végrehajtására végül sor sem került.
Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a harmincas években szlovákiai viszonylatban jelentős mértékben veszített népszerűségéből, Dél-Szlovákiában továbbra is az egyik legbefolyásosabb politikai erőnek számított. A harmincas évek végén a CSKP politikájának középpontjába a fasizmus elleni közös küzdelem, a népfront eszméje került. Határozottan kiálltak ugyan a magyar kisebbség egyenjogúsága mellett, a határrevíziós elképzeléseket azonban elutasították, s a Duna menti népek egymásrautaltságát hangsúlyozták. A CSKP programjával még 1938 őszén is jelentős magyar tömegeket tudott megmozgatni, amit a CSKP által szervezett kassai és tornóci tömeggyűlések is bizonyítanak.

Kapcsolódó képek:

A képeken: Lőrincz Gyula

 

Keresés a tudástárban

selye