A Csehszlovák Köztársaság válsága

Az 1935-36-os évek fordulópontot jelentenek az első csehszlovák köztársaság életében. Az egyre fenyegetőbbé váló német terjeszkedés következtében a korábban a közép-európai térség legstabilabb államának számító és magát regionális középhatalomként prezentáló Csehszlovák Köztársaság a náci terjeszkedés által közvetlenül veszélyeztetett állammá vált. Ezzel párhuzamosan a csehszlovák belpolitikában is fontos változások történtek, amelyek sarokpontját a Hitlerrel szorosan együttműködő Szudétanémet Párt 1935-ös választási győzelme jelentette.

Az 1935 végén a köztársasági elnöki székbe kerülő Edvard Beneš és a miniszterelnökké előlépő Milan Hodža legfőbb célját a köztársaság külső és belső egységének megőrzése jelentette. Ezt szolgálta Csehszlovákia és a Szovjetunió között 1935-ben megkötött (a Csehszlovák kül- és védelmi politika korábbi egyoldalú Franciaországra való orientációját kiegyensúlyozó) segélynyújtási szerződés és az 1936-ban elfogadott új csehszlovák honvédelmi törvény is. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a csehszlovák hadsereg megerősítése és Európa legmodernebb és legerősebb határerődrendszerének a kiépítése.
Csehszlovákiát azonban nemcsak külső veszélyek fenyegették, hanem az 1918 óta megoldatlan nemzetiségi kérdés is új megoldásokat kívánt. Egyre erőteljesebbé váltak a szlovák autonomista törekvések, s rendezni kellett a német, a magyar és a többi kisebbség helyzetét is. Ezt érzékelve az új miniszterelnök és a köztársasági elnök is a korábbiaknál több gesztust igyekezett gyakorolni a kisebbségek felé. A tényleges engedmények helyett azonban ez a politika csupán olyan gesztusokban merült ki, mint Milan Hodža részvétele és magyar nyelvű beszéde Jókai Mór komáromi szobrának alapkőletételekor. A valós kisebbségi sérelmek felszámolása helyett a hatalom az aktivista politikának próbált új lendületet adni. 1937. február 18-án a kormány bejelentette, hogy sikerült megegyeznie a német aktivista pártokkal a németeket ért sérelmek felszámolásáról. Az elhangzott ígéretek többsége azonban a gyakorlatba nem lett átültetve, a magyar kisebbséggel kapcsolatban pedig még hasonló program meghirdetéséig sem jutott el a csehszlovák kormánypolitika.
Ezen a hozzáálláson csak az első köztársaság utolsó hónapjaiban, az 1938-as évben próbált változtatni a hatalom. Az Anschluss után megváltozott nemzetközi helyzetben azonban már a kisebbségek sem voltak hajlandóak megelégedni mindazzal, amit húsz éven át hiába követeltek.

Kapcsolódó képek:

A képeken: Milan Hodža; T. G. Masaryk

 

Keresés a tudástárban

selye