Magyar szobrok végnapjai

Kulcsszavak:

A Csehszlovákia kikiáltását követő nemzeti diktatúra időszakában az új hatalom egyik legfontosabb célkitűzése a nyilvános tér birtokba vétele, Csehországban elcsehesítése, Szlovákiában elszlovákosítása volt. Ez a német és a magyar nyelv használatának visszaszorítását, s egyben a német illetve magyar nemzeti jelképek, szobrok, emlékművek eltávolítását is magával hozta. Szlovákiában az új hatalomnak nem tetsző köztéri szobrok, emléktáblák eltávolítása már 1919 elején megkezdődött. Ebben az évben esett a nemzeti türelmetlenség áldozatául többek között a losonci Kossut-szobor, a kassai honvédemlékmű, az érsekújvári Rákóczi, Bercsényi és Vak Bottyán emléktábla. A magyar emlékek lerombolása leginkább a legionáriusok és a militáns jellegű cseh tornaegyesület, a Sokol tagjainak lelkiismeretét terhelte, akik mindezt a rendfenntartó erők csendes asszisztálásával végezhették – a helyi szlovák lakosság azonban nem kapcsolódott be a barbár cselekedetekbe. 

Bár az alkotmány elfogadásával a nemzeti diktatúra megszűnt, a magyar műemlékek és szobrok elleni nacionalista ellenszenv ezután sem csökkent, s 1921-et joggal nevezhetjük a magyar szobrok fekete évének, hiszen ekkor sorra kerültek azok a műemlékek is, amelyek az 1919-es évet túlélték. A sort a dévényi millenniumi Árpád-szobor nyitotta, amelyet 1921. január 12-én fényes nappal robbantották fel ismeretlen tettesek. Február 9-én a Nyitra fölé magasodó Zobor-hegyen álló millenniumi emlékmű esett a legionáriusok pusztításának áldozatául. Ezt az eseményt Palotás Zoltán így örökítette meg: „Majd újabb legionárius szereplés következett: felrobbantották a Zobor-hegyi milléniumi emlékművet, ami óriási konsternációt (megrökönyödést – szerk.) keltett, talán a legfájóbbat a sok önkényes cselekményük között. Utána a magyarok százai zarándokoltak fel a hegycsúcsra, hogy egy-egy kis darab gránitot vigyenek haza emlékül. Apám bennünket, gyermekeket is felvitt a robbantás színhelyére, a „piramis” (a nyitraiak így nevezték egymás között az emlékművet – szerk.) roncsaihoz. Akkor éppen nem járt arra senki. Elénekeltette velünk a Himnuszt, és mi is vittünk egy darabot az emlékműből…”
A pozsonyi magyarság számára 1921 ősze különösen szomorú volt, hiszen ekkor rombolták le Mária Terézi gyönyörű lovasszobrát, s ekkor távolították el a Petőfi-szobrot is. Fadrusz János Mária Terézia-szobra a Duna parton, az egykori koronázási domb közelében állt. A szobrot a hatóság szeme láttára október 21-22-én, kétnapi erőfeszítés árán döntötte le és zúzta szét a néhány tucat legionárius és Sokol-tag. Az esemény a pozsonyi őslakosság (magyarok, németek, szlovákok) nagy felháborodását váltotta ki, lehetőségük azonban nem volt rá, hogy a Csehszlovákia létrehozásában oly nagy szerepet játszó legionáriusok garázdálkodását megakadályozzák.
Fadrusz szobrának elpusztítását követően a lakosság attól tartott, hogy Petőfi Sándornak a közeli Sétatéren álló szobra is hasonló sorsra jut. Ezt a városi képviselőtestület csak úgy tudta megakadályozni, 1921. november 5-én eltávolíttatta a szobrot a térről, és biztonságos helyre vitette azt. A szétszedett szobrot először a Grassalkovich-palotában rejtették el, majd 1928-tól a Marhavásártér egyik istállójában raktározták el. 1937-ben a városi képviselőtestület újból a szobor köztéri felállítását szorgalmazta, ám erre csak 1955-ben kerülhetett sor. Ma a Petőfi-szobor ugyan nem a Sétatéren, de hasonlóan szép környezetben, a Medikus-kertben áll.

Kapcsolódó képek:

A képeken: 

a kassai Honvéd-szobor, Mária Terézia néhai szobra, a pozsonyi petőfi-szobor

 

Keresés a tudástárban

selye