A magyar gazdasági érdekvédelem kezdetei és kibontakozása

A kisebbségi magyar gazdasági érdekvédelem intézményesített elemeit a szövetkezeti mozgalomban, a bankügyben, az ipari-kereskedelmi életben és a mezőgazdasági érdekszervezetek terén már korán, mindjárt a hatalomváltás utáni első években megtalálhatjuk. Közös jellemzőjük, hogy 1918 előtti mintákra támaszkodtak, amelyeket a nemzetállami felszámoló törekvésekkel szemben, az ellenzéki magyar polgári pártok nem csekély támogatásával, megpróbáltak átmenteni, ugyanakkor az új gazdaságpolitkai környezethez alkalmazkodtak és abba integrálódtak. A magyar közösség alsóbb szintű szervezetépítést tudott megvalósítani, mert az állami, többségi irányítású gazdaságszabályozás felsőbb szintjeiről és a kormányzati hivatalokból, kartellekből, szakszervezetekből, kamarákból, országos illetékességű szakigazgatási struktúrákból hiányzott a magyarság képviselete. Az érdekvédelem területeivé az egyes foglalkozási rétegeknek a munkamegosztás következtében létrejött, kisebb-nagyobb autonómiával bíró közösségi formái váltak. Ezek közé sorolhatók például a vidéki gazdakörök vagy az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt által szervezett iparos, földműves, munkás és alkalmazotti szakosztályok, szövetségek.

A szlovákiai magyar szövetkezeti mozgalomban, amelynek két alapvető elemét a fogyasztási és a hitelszövetkezetek alkották, alapvető szervezeti változások történtek. A magyar szövetkezeteknek 1919-ben fel kellett számolniuk kapcsolataikat az Országos Központi Hitelszövetkezettel és a Hangyával és a szlovák irányítás alatt álló Központi Szövetkezethez kellett csatlakozniuk. A magyar szövetkezeti rendszer fejlődésének problémáját döntően az határozta meg, hogy kevésbé differenciálódott, innovatív jellegű típusok csak elenyésző mértékben jöttek létre. Sem a fogyasztási, sem a hitelszövetkezetek esetében nem alakulhatott magyar szövetkezeti központ, amely a pénzintézetek felé a tőkeátvitelt és a különböző kölcsönügyleteket bonyolította volna le. A legsikeresebb vállalkozásnak, a kisebbségi kultúrát támogató, 1925-ben alakult, galántai székhelyű Hanzát tekinthetjük.
A gazdasági egyesületek a korábbi megyei alapokon szerveződtek, de ezeket 1923-ig kisebbségellenes hatalompolitikai fellépéssel felszámolták. Ennek következtében szűnt meg például a kisgazdapárthoz közel álló, a Szent-Ivány József és Fodor Jenő által vezetett Gömör-Nógrád Megyei Gazdasági Egyesületet 1922-ben, vagy a keresztényszocialista párt támogatását bíró Nyitra Megyei Gazdasági Egyesület 1920-ban.
A magyar pénzintézetek együtt a szlovákiai német bankokkal, az 1920-as évek elején, a hatékony érdekérvényesítő tevékenységet megvalósító bankegyesületükön keresztül a gazdasági világválság kezdetéig viszonylag stabilizálni tudták megrendült pénzügyi helyzetüket, amikor Magyarországon lekötött tőkéik bizonyos hányadát sikerült hazahozniuk.
A magyar kisiparosság sem volt szervezetlen társadalmi réteg, hiszen érdekvédelmi szervezeteiken, az 1924-től új keretek között működő ipartársulatokon keresztül érvényesítették gazdasági és szociális követeléseiket. A közgazdasági viszonyok negatív hatásai, a magas munkaárak, a fizetésképtelenségek, a kisiparos munkanélküliség, főleg a világháborút követő első években negatívan befolyásolták helyzetüket, a kontárok működése ellen pedig állandó harcot vívtak.

Kapcsolódó képek:

A képeken: A Pénzügyi Szemle c. közgazdasági lap

Kapcsolódó hivatkozások:

Interpelláció a belügy-, kereskedelem és iparügyi miniszterkhez! Benyujtják: Dr. Groschmid Géza keresztényszocialista szenátor és társai, a kiráfyhelmeci ipartársulatot ért sérelmek tárgyában.

Pukkai László: A mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem alakulása a Mátyusföldön 1848–1945 között

Gaucsík István: A magyar és a német pénzintézetek bankegyesületének megalakulása Csehszlovákiában 1918–1920

Gaucsík István: Magyar ipartársulatok válogatott dokumentumai 1924–1938

 

Keresés a tudástárban

selye