Cseh és szlovák gazdasági nacionalizmus

Az újabb szlovák gazdaságtörténeti kutatások Szlovákia államfordulat utáni gazdasági problémáinak gyökerét a Monarchia egységes gazdaságának és munkaerőpiacának szétesésében, munkamegosztási rendszerének felbomlásában jelölik meg. A gazdasági dezintegráció következményei közé a térség piacainak és az ipari térnek az átrendeződését, a vámhatárokat, a nyersanyag- és félkészárukat előállító központok áthelyeződését, a közlekedési hálózat és a pénzügyi központok átértékelődését és a hadigazdálkodásról való átállás sokszor fájdalmas szociális feszültségeit sorolják. A felső-magyarországi régió és a magyarlakta területek gazdasági betagolódásának folyamata az erőteljes cseh, ill. a gyengébb szlovák gazdasági nacionalizmus térnyerésében valósult meg. 

A szlovákiai régió betagolódása a csehszlovák nemzetgazdasági rendszerbe, a nyugati és keleti országrészeket egységesíteni hivatott gazdaságpolitikai és nemzetpolitikai stratégiák 1918 és 1923 között a magyarság számára sorsdöntőnek bizonyultak: az új prágai és pozsonyi gazdasági-pénzügyi döntésközpontokból kiszorult és a tulajdonviszonyok megváltozásával (nacionalizás, nosztrifikálás, részvényhonosítás, földreform) elindult a gazdaság egyes területein tapasztalható kiszorítása (ipari és mezőgazdasági vállalatok, bankok, földtulajdon).
A masaryki köztársaság cseh, ill. szlovák gazdasági nacionalizmusa a kisebbségi német, ill. magyar pozíciók felszámolását tűzte ki céljául. Ennek ideológiai előzménye 1918 előttre vezethető vissza, hiszen a cseh területeken már a 19. század végétől tapasztalható a cseh-német konkurenciaharc kibontakozása az iparban és a cseh nemzeti mozgalmat támogató bankhálózat kialakulása. A felvidéki területeken pedig a gazdaságban a 19. és a 20. század fordulóján figyelhető meg a kiélezettebb szlovák-magyar szembenállás, a szerényebb helyi szlovák gazdasági bázis miatt, kitapinthatóbban a regionális szintű bankügy terén.
Az első köztársaságba integrálódott magyar nemzeti közösség gazdasági érdekérvényesítését és önszerveződését elsősorban a többségi, cseh és szlovák nemzeti-etatista hatalomgyakorlás akadályozta. Az 1920-as alkotmány, a kelet-közép-európai térség legmodernebb, polgári demokratikus jogokat rögzítő alkotmánya volt és a gazdasági jogköröket érintő kisebbségvédelmi tételek egy részét ugyan tartalmazta, azonban a részletesebb törvényi garanciák hiányoztak. Az ellenzéki magyar politika egyik ideológusa, Tarján Ödön szerint például hiányzott a végrehajtási rendelet, amely szerint a magyarság arányosan részesedhetett volna a költségvetésből, emellett az állami adókból és illetékekből járó részesedéstől is elesett.

Kapcsolódó képek:

A képen: Jelentés a Szeredi Műtrágya és Vegyészeti Gyár Rt. csehszlovákiai nacionalizálásának feltételeiről (1920. augusztus 31.), A Galántai Hitelbank részvénye, A Közérdek c. ipari és kereskedelmi lap (1929. szeptember 22.)

Kapcsolódó hivatkozások:

Interpelláció a Belügyminiszter és a Szlovenszkóí teljhatalmu Miniszter Urakhoz a lévai kerületi főnőknek a kisebbségi nyelvhasználat szabadságát sértő téves törvénymagyarázata és törvényellenes rendelete tárgyában. Beadják: Dr. Jabloniczky János nemzetgyülési képviselő és társai. 

 

Keresés a tudástárban

selye