Magyar sérelmek a húszas években

A demokratikus intézményi keretek ellenére a húszas évek Csehszlovákiájában a magyar kisebbséget számos téren hátrányos megkülönböztetés érte, amelyek egyaránt kimutathatók voltak a gazdasági életben (lásd a földreformot), a kultúrában, az iskolaügyben és a társadalmi és politikai élet szinte minden terén. A hatóságok állampolgári szempontból eleve gyanúsnak tekintették a nemzeti kisebbségekhez tartozókat, így azok szinte teljesen kiszorultak az állami hivatalokból és a közigazgatásból is.

Hátrányosan érintették a szlovákiai magyarokat a húszas évek elején elfogadott közigazgatási reformok, amelyek szinte kivétel nélkül az önkormányzatiság gyengítésére és a központi hatalom erősítésére irányultak. Ilyen volt szlovákiai városok többségének nagyközséggé való visszaminősítése (és ezzel autonóm jogaik felszámolása) 1922-ben, illetve az 1920. február 29-én megszavazott, és 1923. január 1-jén életbe lépett közigazgatási törvény is.
A politikai jellegű sérelmek között előkelő helyet foglaltak el az állampolgársági ügyek. A csehszlovák parlament által 1920. áprilisában elfogadott ún. illetőségi törvény ugyanis a Saint-Germain-i kisebbségvédelmi szerződéstől eltérve szabályozta az állampolgárság kérdését. Ennek következtében azonban szlovákiai lakosok tízezrei – leginkább magyarok – veszítették el állampolgárságukat, s kerültek kiszolgáltatott helyzetbe. Ezt kihasználva a hatóságok magyar hivatalnokok és értelmiségig ezreit utasították ki a köztársaságból, de több a hatalom szempontjából kényelmetlenné vált parlamenti képviselő is erre a sorsra jutott. Mivel a rendezetlen állampolgárságú tízezrek a gondjait az 1926-ban elfogadott ún. lex Dérer sem oldotta meg, így az állampolgárság kérdése az első köztársaság fennállásának teljes időszaka alatt megoldatlan problémaként jelezte a csehszlovák állam és a nemzetiségek viszonyát.
A sérelmek egyik legnagyobb csoportját a magyar kisebbség nyelvi jogainak megsértése képezte. Ez a szlovák nyelvterületen a magyar nyelvnek nemcsak a hivatalokból de a nyilvánosság minden színteréről való kiszorítását, Dél-Szlovákiában pedig az 1920-as nyelvtörvény figyelmen kívül hagyását, megkerülését jelentette.
A magyar kisebbség pártjai parlamentáris keretek lehetőségeinek kihasználása mellett a igyekeztek a kisebbségvédelem nemzetközi fórumait is kihasználni. A Népszövetségi Ligák Világszövetségéhez illetve a Népszövetségi Tanácshoz intézet sérelmi témájú memorandumok azonban gyakorlati eredményeket nem hoztak.

Kapcsolódó képek:

A képen: A nemzetgyűlés épülete Prágában

Kapcsolódó hivatkozások:

Eiler Ferenc: Kisebbségi külpolitika. Csehszlovákiai magyar részvétel az Európai Nemzetiségi Kongresszus tevékenységében 1925–1938.

A Saint-Germain-n-Laye-ben 1919. szeptember 10-én a Csehszlovák Köztársaság képviselői részéről aláírt nemzetközi kisebbségvédelmi szerződés szövege, 166-169. p.

 

Keresés a tudástárban

selye