A kisebbségi lét alkotmányos keretei

A köztársaság megalakulásától tartó mintegy másfél évnyi nemzeti diktatúra után 1920 elején Csehszlovákia a parlamentáris demokrácia útjára lépett. Ennek alapjait az 1920. február 29-én elfogadott csehszlovák alkotmány rakta le. Az alkotmány rögzítette a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom következetes szétválasztását, a többpárti politikai rendszer működésének feltételeit és az állampolgárok alapvető természetes és szabadságjogait. A törvényhozás a kétkamarás nemzetgyűlés feladata lett, amelybe általános és titkos választások útján lehetett bekerülni. Választójoggal rendelkeztek a nők is, sőt a választásokon való részvétel nem csupán jog, hanem kötelesség is volt. Az alkotmány értelmében az állam élén a köztársasági elnök állt, akit a parlament választott. 

Az alkotmány Csehszlovákiát a valójában nem létező csehszlovák nemzet nemzetállamaként deklarálta, miközben kimondta valamennyi polgárának faji, nyelvi és vallási egyenlőségét és az erőszakos elnemzetlenítés büntetendőségét is.
Az alkotmánylevél elfogadása napján az ideiglenes nemzetgyűlés még további a nemzeti kisebbségek helyzetére jelentős befolyást gyakorló törvényeket is elfogadott, így a közigazgatás reformjáról szóló törvényt illetve a nyelvtörvényt. A rendkívül heves viták közepette elfogadott nyelvtörvény az ország hivatalos államnyelveként a fiktív csehszlovák nyelvet nevezte meg. Megengedte azonban a nemzeti kisebbségek nyelvének a hivatalos életben való használatát azokban a járásokban, ahol egy adott kisebbség aránya eléri a 20%-ot.

Az alkotmány és az 1920 elején elfogadott további törvények nemcsak a többségi társadalom, de a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára is lehetővé tették az alapvető polgári jogok gyakorlását, lehetőséget adtak anyanyelvük széleskörű használatára, anyanyelvi iskolák fenntartására, nemzeti kultúrájuk ápolására stb.

Ennek ellenére a csehszlovák kisebbségi politika mégis számos negatívummal rendelkezett, így nem építettek be törvényekbe olyan biztosítékokat, amelyek elősegítették volna azoknak a gyakorlati életbe való átültetését. A politikai szélsőségeken kívül a nemzeti kisebbségek ellen is irányult a nemzetgyűlés által 19233. március 19-én elfogadott, a köztársaság védelméről szóló törvény, amely lehetővé tette a hatalom számára az állampolgárok alapvető szabadságjogainak korlátozását. Többek között ezek és az első csehszlovák köztársaság idején a hatalom részéről mindvégig jelen lévő nemzetállami törekvések okozták, hogy a viszonylag demokratikus törvényi keretek ellenére a csehszlovákiai nemzetiségeket, így a szlovákiai magyarokat is számos sérelem érte, s ami miatt nem érezhették magukat a köztársaság egyenrangú polgárának.

Kapcsolódó képek:

A képen: Csehszlovákia nemzetiségi térképe 1930-ból

Kapcsolódó hivatkozások:

Az 1920. február 29-én a csehszlovák nemzetgyűlés által elfogadott alkotmány szövegének részlete 170-172. p.

Az 1920. február 29-én a csehszlovák nemzetgyűlés által elfogadott 122/1920. sz. ún. nyelvtörvény szövege 172-174. p.

 

Keresés a tudástárban

selye