Etnikai változások a húszas években

Csehszlovákiában a második alkalommal 1930 decemberében tartottak népszámlálást, amelynek mind a kormányzat, mind pedig magyar pártok nagy nemzetpolitikai jelentőséget tulajdonítottak. Az ebből az alkalomból létrehozott Magyar Parlamenti Pártok Népszavazási Bizottsága „Népszámlálási tízparancsolatban” foglalta össze az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, külön kiemelve annak fontosságát, hogy mindenki bátran bevallja nemzeti hovatartozását.

A népszámlálás eredményei azonban csalódást okoztak a magyar pártok számára, hiszen Szlovákiában csupán 571 988 személy vallotta magát magyarnak. Ez azt jelentette, hogy miközben nőt az ország összlakossága és valamennyi nemzetiség száma, a szlovákiai magyarok száma viszont 1921 óta több mint 60 ezer fővel csökkent.

A magyarság visszaszorulása immár nem csupán a nyelvhatár fölötti térségekben, de Dél-Szlovákiában is számottevő volt. Az 1921 óta eltelt 9 év alatt a magyarság összesen 41 szlovákiai településen veszítette el abszolút többségét, köztük a szlovákiai magyarok számára több fontos járási székhelyen, így Érsekújvárott, Galántán, Léván és Rimaszombatban. Számos más településen pedig 20% alá esett a magyarság hivatalos számaránya, így ezeken a településeken megszűnt a magyar nyelvhasználat joga. Ez történt Pozsonyban és Kassán is, amely városokban azonnal lecserélték a többnyelvű utcatáblákat (Pozsonyban a korábbi szlovák-német-magyar utcatáblákat szlovák-német nyelvűre cserélték), a hivatalokban pedig megszűnt a magyar nyelvű ügyintézés lehetősége.
A népszámlálás eredményei a magyar-szlovák nyelvhatár déli irányú elmozdulását s ezáltal a dél-szlovákiai összefüggő magyar nyelvterület Nagykürtös illetve Kassa alatti megszakadását jelezték. Az így három részre szakadt magyar nyelvterületen belül pedig a földreform keretén belül lezajlott kolonizációnak (utalás a Telepesközségek Dél-Szlovákiában c. fejezetre) köszönhetően kisebb szlovák nyelvszigetek jelentek meg. Így a Felső-Csallóközben, Komárom és Érsekújvár között, Bars egyes területein, vagy Rimaszombat alatt. Ez tulajdonképpen a kezdetét jelentette annak a folyamatnak, amely eredményeként a korábban homogén magyar területek fokozatosan vegyesen lakott térségekké váltak.
A népszámlálás eredményei a politika heves reakcióit váltották ki. Miközben a cseh és szlovák pártok megelégedéssel nyugtázták az a szláv lakosság előretörését, az ellenzéki magyar pártok a visszaéléssel vádolták a népszámlálás lebonyolítóit. S bár bebizonyosodott, hogy a számlálóbiztosok több esetben is önkényesen megváltoztatták néhány személy nemzetiségét, ám a húszas években Dél-Szlovákiában lezajlott etnikai változásokat realitásként kellett elfogadni.

 

Keresés a tudástárban

selye