Az ellenzéki magyar pártok együttműködése a húszas évek első felében

Az 1920-ban lezajlott első parlamenti választásokat követő időszakban alakult ki a szlovákiai magyar pártstruktúra, s ekkor formálódtak ki a magyar pártok közötti együttműködés keretei is. Az ellenzéki magyar pártok a kezdetektől fogva erősen kötődtek az anyaországhoz: a pártok működéséhez szükséges anyagi eszközök jelentős részét (különböző csatornákon így a Rákóczi Szövetségen, illetve a Társadalmi Egyesületek Szövetségén keresztül) a budapesti kormányzat folyósította, de a pártpolitikát illető legfontosabb döntésekben, illetve a személyi kérdésekben is a „legfőbb tényező” – Bethlen István magyar miniszterelnök mondta ki a végső szót.

Elsősorban Budapest szorgalmazta az ellenzéki magyar pártok együttműködését, amelynek kezdetét a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságának a megalakulása jelentette. Az 1920. december 7-én Ótátrafüreden megalakult Bizottságba nemcsak az OKP és a Kisgazdák, de a Szepesi Német Párt és a Ruszinszkói Magyar Pártszövetség is delegált képviselőket. A közös bizottság élén egy 8 tagú Vezérlő Bizottság állt. Az együttműködés tartalommal azonban csupán a statárium feloldása utáni szabadabb lehetőségek közepette 1922-ben töltődött fel, amiben nagy szerepe volt a Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodájának a megalakításának. Az iroda kezdetben Losoncon, majd Prágában működött, s igazi motorja, a két magyar párt együttműködésének fő szorgalmazója 1925-ben bekövetkezett korai haláláig Petrogalli Oszkár besztercebányai ügyvéd volt.
Részben a kisgazdákkal szorgalmazott szorosabb együttműködés, illetve a prágai kormányzattal szembeni magatartás kérdése váltotta ki a keresztényszocialista párton belül azt a feszültséget, amely végül a párt addigi legsúlyosabb válságához vezetett, s egyben a két párt közötti viszonyt is elmérgesítette. Az OKP-n belül végül a párt kelt-szlovákiai csoportja került fölénybe, akiknek sikerült elérniük Lelley leváltását, aki helyett a prágai kormányzattal szemben merevebb ellenzéki politikát szorgalmazó Szüllő Géza került a párt élére. Lelley pedig a pártból vele együtt kiszakadó politikusokkal Nyugatszlovenszkói Keresztényszocialista Párt néven új pártot alapított, s a kormánnyal való együttműködés irányába indult el.
A Kisgazdák a keresztényszocialista párton belüli válságot az egységes magyar politikai képviselet megvalósítására akarták felhasználni, de sikertelenül. Ennek ellenére 1925. október 14-én a Kisgazda Párt egyesült a Szlovenszkói Magyar Jogpárttal és megalakították a Magyar Nemzeti Pártot. Az új nevet viselő párt elnöke Szilassy Béla lett, a pártvezér azonban továbbra is Szent-Ivány maradt.
Az 1925. november 25-én megtartott nemzetgyűlési választásokon a két magyar párt végül külön listával indult. Az eredmények a Magyar Nemzeti Párt politikáját igazolták, amely különösen Gömörben ért el kimagasló eredményeket, s hat képviselői (ebből egy a Szepesi Német Párt elnökét illette) illetve három szenátori helyet szerzett. Az OKP-nek viszont meg kellett elégednie négy képviselői és két szenátori mandátummal. Lelley Jenő új pártjának viszont nem sikerült a parlamentbe való kerüléshez szükséges szavazatot megszereznie, s a párt hamarosan fel is oszlott.

 

Forrásszöveg:

1. Az ellenzéki pártok központi irodájának megnyitását a tejhatalmú miniszter tudomásul vette
Komáromi Lapok. 1922. március 14.
In: Angyal Béla: Dokumentumok az országos keresztényszocialista Párt történetéhez., 1922. 42. sz. dokumentum: http://www.foruminst.sk/publ/historia/1/historia1_1922.pdf

 

Keresés a tudástárban

selye